Én, a vershamisító... #3

*

Az Álmosnak Epilógja

Csak én merek magyaron jóízűn aludni,

első, s utolsó, mindenik padokban:

a békességet vágyom ilyenkor elérni,

de még tovább, egy óránál nem jutottam...

S bár elhiszem: nincsen bennem semmi,

de ha volna is, kit érdekel az, ha

érettségire nem tudok készülni

mert a tanulásban egészen megundorodtam?

Kába álmomból nincsen mód kitörnöm,

Csak kis foltja marad bennem a borzalomnak: a háng

ahogy vartyogva-hörögvén, nekem kiáltja: Maga!

Én nem vagyok: Maga! Ez számomra börtön,

mert nevem az alany és nem egy tárgy,

mit nyugodtan pakolhat bárki az első padba...*

U.i.: jövő héten készen lesz első számunk... már kábé kétezerszer meghallgattam azt, ami eddig készen van és azt kell mondjam...

BAROMI FÁRADT VAGYOK!!! :D