7 év

Zenei aláfestés

1997

(A naptári hetek 7 napra vannak osztva.)

Nem tudom, hogy ki mennyire figyel oda önmagára, de engem is kísért valahogy ez a hetes szám, és lehet a biológiai sejtmegújulással kellene kapcsolatba hozni, ám az is lehetséges, hogy tök felesleges párhuzamokat vonni.

Amennyire visszaemlékszem az életemben, a legelső ilyen hetes élményem az volt, amikor 21 éves koromban rájöttem, hogy az addig kegyetlenül utált paradicsomot, teli pofával zabálom, és nagyon ízlik.

Munkahely váltás is volt itt, ahol ha a tanuló időt is beleszámoljuk, amit ott töltöttem el, akkor pont 7 évet húztam le. (...a klotyón!) :(

Régebben amikor ezeken a változásokon gondolkodtam volt még valami, ami így a 21 éves korom köré tehető, és gyökeres változásnak tudhattam be, de már nem emlékszem, mi lehetett az.

(Lehet az agyamban a sejtek nem 7 évente cserélődnek, vagy ott ez a funkció nem is működik!) :D

2002

(A házasságok leggyakrabban a 7. évben mennek tönkre.)

28 éves koromban hagyott el a nagy Ő, mondjuk ezt pont 5 év együtt lehúzott idő után tette, de a kivételek erősítik a szabályt! :)

Erre az időre tehető a következő munkahely váltásom is, amit szintén 7 év után hagytam ott.

Itt szakítottam addigi szolnoki életemmel, és feljöttem Budapestre, ahol még jelenleg is vagyok.

2009

(Bőrünk elszarusodott felső rétege mintegy hét nap alatt újul meg.)

Most közeledik a 35. születésnapom, és megint változások következnek!

Itthagyom Budapestet, és az egész országot.

Felmondtam a munkahelyemen, és Angliában folytatom tovább az életem.

A furcsa az egészben az, hogy vasárnap reggel repülök ki, és ez pont a születésnapom.

Ami ennél is érdekesebb, hogy a gép reggel 6-kor indul, és én március 15.-én reggel 6-kor születtem.

Lehet ez az én modern reinkarnálódásom. ;)

(A szivárványban hét szín látható.)

Kérdezik is sokan, hogy nem félek-e így belevágni, váltani, magam mögött hagyni a dolgokat?

Igazából semmi félsz nincs bennem, nincs gombóc a gyomromban.

Kicsit olyan, mint amikor az ember egy ejtőernyővel kiugrik a repülőgépből, vagy a gumikötéllel bungie-jumpingol.

Amíg fent toporog a kosárban, vagy a gép ajtajában, lepereg előtte a múlt, közben számot vet önmagával, és lepereg rengeteg lehetőség ami az ugrás után várhatja, de amint kiugrott, és nincs visszaút, minden megváltozik.

Felszabadul.

Nincs semmi felesleges teher rajta, csak a gumikötélben, és az ejtőernyőben bízhat.

Olyankor már nincs választási lehetőség, már nincs mit veszíteni.

Hiszen amit veszthet azt épp az előbb hagyta odafent.

A biztonságot.

De miért is ugrott?

Kereste a kihívást, bizonyítani akart, menekült valamitől vagy valamibe?

Akkor és ott ez nem számít csak a zuhanás van, a pillanat kiélvezése, mindaddig amíg nem jelez a magasságmérő óra, hogy nyitni kell az ernyőt, amíg nem kezd el feszülni a gumikötél a földhöz közeledvén.

Valahogy így érzem most én is magam.

Egyedül egy lány van akit sajnálok most magam mögött hagyni, de mivel pasija van, és a többszöri bepróbálkozás sem hozta meg a gyümölcsét, így most jegeltem a dolgot és próbálok teljesen az előttem lévő akadályra fókuszálni.

(Az átlagember memóriája hét különböző szót tud egymás után megjegyezni.)

Eladtam vagy elajándékoztam mindent.

A 60 gigás PS3-at, (Most megköveztek, mert 45 ezerért adtam el!) :) hozzá a játékokat, hangfalakat, erősítőt, stb. mind áruba bocsátottam.

Minden olyan nem személyes tárgyat amihez kötődtem, és amihez emberi gyarlóságunk miatt láncoljuk magunkat, magam mögött hagyok.

A két utolsó tárgyam a tévé és a PC, amiről most írok, a hétvégén húgom tulajdonába vándorol.

Csak egy hátizsák, és abban pedig pár öltözet ruha lesz nálam amikor felszállok a géppel.

(Na meg persze a hozzám nőtt kis Cowon D2 mp3 lejátszó, mert zene nélkül élni nem tudok!) ;)

(A hét pecsét feltörése hét angyal jelenlétében történt a Jelenések könyvében.)

Szóval eljött megint az idő, hogy belecsapjak a lecsóba, és kezdjek mindent elölről!

2002-ben, amikor 7 évvel ezelőtt egy hátizsákkal feljöttem Budapestre, ugyanezt játszottam el.

Ilyenkor valami hajt, valami változtatásra késztet, és a külső jelek, a véletlenek is arra utalnak most, hogy meg kell tennem.

Vannak akik biztatnak, hogy nem kell aggódni mert Angliában jobb lesz.

De ezek csak a kötelező körök ilyenkor, hiszen hiába mondom, hogy nem izgulok, meg azt is leszarom, hogy ha nem lesz jobb, csak valami másra van szükségem, mert most úgy érzem, hogy változás kell!

Voltak akik károgtak, hogy majd úgy is visszajövök, és ez csak egy hirtelen fellángolás.

Sosem léptem visszafelé ha problémával álltam szemben.

Ha úgy adódott, hogy valami miatt megtorpantam az életben, sosem a visszaforduláson törtem a fejem, hanem a probléma megoldásán!

(A héber vallásban a hetes a tökéletesség száma, amely a harmóniát és teljességet hordozza.)

Nah, el is érkezett a könnyes búcsú ideje, mert innen is lelépek!

A regisztrációm óta elmúlt 781 nap alatt majdnem minden nap feljöttem olvasgatni az oldalra.

A szerkesztők kitettek magukért, mert mindig akadt egy-két cikk vagy hír ami felett nem nagyon tudtam elsiklani, szóval számomra sok értékes információval szolgált az oldal.

Ti, a felhasználók is odatettétek magatokat, mert akadt rengeteg olvasnivaló, mivel vagy az ostobaságok miatt olvastam el a kommenteket, vagy azért, mert másik szemszögből, és érdekes felvetésekkel is megvilágítottatok dolgokat! :)

Voltak jó viták, voltak értelmetlen és felesleges viták, és egymás agyának húzása.

Összefoglalva: Köszi az eddigi sok mindent!

Angol kutatók kiderítették, hogy az állatok hét egyedből álló közösségekbe tömörülnek leggyakrabban. Hasonló jelenséget az embereknél is megfigyeltek pszichológusok: az iskolai osztályok többnyire kisebb csoportokra oszlanak, amelyek átlagosan hét gyerekből állnak. Konferenciákon, munkacsoportokban és -bizottságokban szintén a hetes taglétszámot részesítik előnyben. Hadtörténeti vizsgálatok szerint veszélyes helyzetekben a katonák szinte automatikusan hetes csapatokba rendeződnek.

...hogy ne legyen olyan szomorú a vége, és a jól megszokott amerikai happy-enddel záródjon, a történet, nem kell megijedni, valószínűleg nem örökre tűnök el, és visszatérek majd, de jelen állapotban, azt sem tudom, hogy vasárnap után mikor látok legközelebb számítógépet. ;)

Lehet csak 2-3 hónap múlva.

See you soon!