Zene, Karácsony, Halálközeli élmények, stb...

Anno a Dream Theater új lemeze okozta csalódás ösztönzött arra, hogy árgus szemekkel figyeljem minden új album megjelenését, fenntartván magam azt a hitet, hogy manapság is adanak ki jó zenéket.

Ami alatt nem csak egy-egy számot értek ofkorsz, hanem teljes albumokat.

Ezekből akartam év végen top10-es listát csinálni.

A dolog érdekes lesz, ugyanis jelen állás szerint 36 album jelent meg az idén, amely számomra nem volt érdektelen. hmm...

Legyen akkor 15-ös lista belőlük.

A napokban.

Előre leszögezném, hogy nem jó ötlet vitatkozni velem mostanság, ugyanis, legyek bármily türelmes-türelmetlen, toleráns, avagy bunkó, jelen viselkedésemet erősen befolyásolják az elmúlt napok eseményei.

Ilyen például, hogy végigutaztam az elmúlt hetet, megspékelve bútorpakolással, takarítással, poros földön alvással, rokonok látogatásával, stb.

Az egyik maradandóbb emlék az, amikor a hó által átláthatatlan kocsiajtót kinyitva egy szembe haladó autó visszacsapta azt a kezemmel együtt.

Ennél mondjuk sokkal érdekesebb volt a tegnapi nap.

hogy is fogalmazzak... nehéz leírni... mondjuk úgy, hogy kurvaszar érzés arra ébredni, hogy az autó, amiben ülsz, körbe-körbe forog az autópálya jégkorcsolyapályára emlékeztető aszfaltján, időnként nekicsapódva a szalagkorlátnak miközben az édesanyád aggodalmas szavait hallod, ami mellé a kíséretet a 6 éves kisöcséd sírása és sikoltozása adja.

Ehhez látványelemnek elég fasza, ha koromsötét van odakint és időnként felragyognak a melletted elhúzó autók fényszórói húzta fehér és vörös sávok is...

Olyan buziságra, hogy leperegne a szemem előtt az életem filmje, nem emlékszem...

Habár a saját idősíkjában az embernek ilyenkor nagyon hosszúnak tűnik a legrövidebb idő is és számomra is roppant hosszúnak tűnt az az időintervallum, amit a bizonytalanság homályába veszve töltöttem, azt kell mondjam, nem volt időm félni.

Odáig nem jutottam el.

Meg utána se.

A mentőre várva viszont van időd, hogy átgondold, mi minden történhetett volna, ha kicsit tovább járja a családi autó utolsó hattyútáncát, s mi történhetett volna, ha egy-két nagyobb piruettet is bedob, mielőtt végleg megáll.

Érdekes volt hallani, amikor a tűzoltók azt mondták, "Csoda, hogy egyáltalán élve megúszták."

Érdekes volt nézni, ahogy a mellettünk elhaladó járművek a mi sokáig féltett és szeretett autónk morzsányira aprított alkatrészein keresztül teszik meg kényelmes útjukat hazafelé a kellemes, fűtött utastérben.

Érdekes volt belegondolni, hogy vajh mi a kurva anyját gondolhatta az a sofőr, aki, miután jobbról belénk jött és kis híján megölt minket, minden további nélkül elhúzott a fenébe.

Érdekes volt belegondolni, hogy az a darabokra szakadt roncs, ami akár a mi kétmázsás koporsónk is lehetett volna egykor a kocsink volt.

Érdekes volt a mentőben utazni.

Érdekes volt este ellátogatni a traumatológiára és hallgatni a különböző páciensek orvosi kezelés ellen tiltakozó kiáltásait.

Vehetjük úgy is, hogy egy baljós és nagyon szarnak induló karácsony abszolút megkoronázása, vagy vehetjük úgy is, mint egy kibaszottul szép ajándékot, aminél egyikőtök sem kaphat szebbet: A saját életét újra.

Ehhez képest a mai nap egész jól ment.

Öcsikéknek muszáj volt ajándékot venni, még ha az utolsó pillanatban is.

Media Marktban milyen baszomnagy sor állt... ti is mind későn gondoltatok az ünnepekre, mi?

Lego Batman 2000 Ft? Ilyen régi lenne már? Vagy csak a memóriám lett kissé zavaros az elülső szélvédőnek csapódott fejem következtében?

(hát még most is vörös színű a helye...)

Postánál már tűrhető a sor.

Ide bezzeg kevesebben járnak manapság.

A vacsora főzésével sem volt gond, ahhoz képest, hogy a bal kezem nem úgy szuperál, ahogy kellene neki. Azt mondták, pár nap és rendbe jön...

Baleset tehát letudva, élet tovább élve, mi kéne még?

Szóval Kellemes Ünnepeket Kívánok én is nektek...

A top 15-té bővült listámtól pedig, melyet három darabban fogok leírni, úgy látszik nem óvott meg titeket az ég... hehe...

Néhány tavalyi album is megérdemelte volna, hogy néhány szót említsek róluk.

Kárpótlásképp viszont őket hallgattam meg először a baleset után:

*Utóirat: Általában utólag átolvasom a bejegyzéseimet többször is, nehogy helyesírási, kohéziós, esetleg link-béli hibát hagyjak benne. pláne akkor, ha csakúgy leülök, hogy megírjak valamit, minden előzetes átgondolás nélkül...

Most valahogy baromira nincs hozzá kedvem.

Az esetleges hibákért pedig nem kérek elnézést.*