Slash

Március 31-én kiadtak egy roppant mód hiánypótló lemezt.

A Guns N' Roses, Slash Snakepit, Velvet Revolver - gitáros Saul Hudson végre rávette magát egy emberes szólóanyag elkészítésére.

Emberes anyag sok Slash-es riffeléssel, ízes frazírokkal, igazi rock-lüktetésű dobbal és basszussal... plusz jobbnál jobb énekesek szerepelnek a listán, a fiatal bájgúnároktól kezdve az öreg, kiégett sztárokig.

Nincs sok kedvem felsorolni minden számot és azok minőségét.

Ozzy és Lemmy hozzák a papírformát hárdrokk téren, ahogy a Levine és Cornell gyerekek is biztosítják a csajozós-csakkicsitbuzis mellbimbózenék jelenlétét.

E mellett roppant meggyőző Fergie, akinek a hangja szerintem ezerszer inkább való ide, mint a Black Eyed Peas nevű katyvaszba.

Mondjuk leginkább Myles Kennedy-n lepődtem meg, aki az egyik számban nagyon durván hozta Axl hangját.

A teljes felhozatal tükrében meglepő, hogy egy számot se vennénk le a listáról, hisz mind jól illik ugyanabba a modern hangzású, mégis klasszikus dallamvilágú rockzenébe, amit még jó néhányszor fogok meghallgatni.

Blablabla... okoskodás-hülyeség... pentaton hangnemek és háromakkordos blues-körök... Marshall-sound... háblöblöböe...