Darksiders (PC)

Minden a világvégével kezdődött, Menny és Pokol seregeinek mindent eldöntő utolsó nagy harcára pedig hol máshol is kerülhetne sor, mint az összes fiktív természeti katasztrófa és világvége egyetlen lehetséges helyszínén, az Amerikai Egyesült Államok szívében. Az angyalok és démonok királysága az idők kezdete óta harcban állt egymással, míg a kettejük között közvetítő, egyensúlyra törekvő Felperzselt Tanács az Apokalipszis Négy Lovasának bevetésével rá nem kényszerített egy fegyverszünetről szóló megállapodást a két félre. A Tanács azt is előre látta, hogy a másik két királysághoz képest szánalmasan gyengének tűnő emberiség döntő szerepet fog játszani a világért folytatott végső harcban, ehhez azonban időre van (lett volna) szüksége.

Megint mi húztuk a legrövidebbet.

Szerény személyünk, War, meteoritként becsapódva csöppen a már javában tomboló háború (haha) kellős közepébe, és mit ne mondjak, roppant szórakoztató az emberfeletti erők játszóterévé vált nagyváros utcáin hatalmas krátereket és lávafolyamokat kerülgetve, autókkal dobálózva beletanulni az irányításba. Útközben kedvünkre ritkíthatjuk mindhárom oldal sorait, bár a kétségbeesetten sikoltozó emberek nem sok vizet zavarnak, így egyből sejthető, hogy valami nem stimmel. Az angyali seregek hadvezérét, Abbadont War szeme láttára végzi ki egy hatalmas erejű démon, majd kis híján őt is a túlvilágra küldi. Warnak halál helyett a Tanács haragjával kell szembenéznie, de ez se sokkal jobb: mivel fivérei nélkül avatkozott bele a háborúba, teljes mértékben őt teszik felelőssé a végső harc idő előtti kitöréséért, és az ítélet természetesen halál. Szerencsére War bosszúszomja erősebb annál, semhogy ebbe beletörődjön, ezért kiharcolja magának az esélyt, hogy kézre keríthesse a felelőst, aki őt rosszkor megidézve bűnbakot csinált belőle. A Tanács beleegyezik, de szinte minden erejétől megfosztja (God of War 2, valaki..?) és egy Megfigyelőt varr a nyakába, aki egy egy főnökösködő seggfej, és bármikor megölheti, ha az eredeti küldetésétől megpróbálna eltérni.

Vulgrimnak mindig van hozzánk néhány kedves szava.

Eközben a Földön eltelt egy évszázad, az emberiség kihalt és csak zombihordák formájában képviselteti magát, mindent elözönlöttek a pokol teremtményei, az angyalok maradéka pedig Uriel vezetése alatt tartja magát. War szempontjából igazából tökmindegy, ki hogy áll, rá úgyis mindenki vadászik. Első szövetségesünk ebben a cudar világban Vulgrim, a behízelgő modorú démon kereskedő lesz, akitől nem csak tárgyakat, fegyvereket, új kombókat, illetve varázslatokat vehetünk, hanem idővel nála teleportálhatunk a méretes térkép különböző pontjaira. A csöppet leamortizálódott Föld minden szakadtságával együtt is döbbenetesen jól néz ki: az emberi civilizáció romjain baktatva félig összedőlt épületek, autóroncsok, leszakadt hidak, végtelenül mély szakadékok, betonból kinőtt éles sziklák és megperzselődött holttestek mellett vezet utunk. Járhatjuk az utcákat, az egykori metróalagutakat és csatornákat, a temetőt, és ekkor a dungeonokról még nem is beszéltem. A Darksiders le sem tagadhatná, hogy - többek között - egy Legend of Zelda klón: szívecskék helyett életszilánkokat gyűjtünk, a dungeonokban pedig szörnyirtás közben kincsesládákat kutathatunk, amelyek fellelésében ugyanúgy segítségünkre lesz a térkép és az iránytű. LoZ játékokhoz hasonlóan a Darksidersben is találunk praktikus kütyüket, amik segedelmével korábban megközelíthetetlen helyeket érhetünk el és amik használatát mind a fejtörők (!!), mind a bossfightok megkövetelik.

Ilyen idilli tisztáson lakik Ulthane, kinek karjánál csak a skót akcentusa erősebb.

Ezek a kütyük egytől egyig nagyon ismerősek lesznek, csak Link bumerángját War esetében crossbladesnek fogják hívni, a grappling hookot pedig Abyssal Chainnek, mert hogy nézne már ki, ha egy hatalmas kardot és több tonnás páncélt viselő lovas kötélen lengedezne és bumeránggal dobálózna. Hogy megemlítsünk még néhány ihletet adó címet, War idővel visszaszerzi elvesztett képességeit és használhatja a DMC-kből Devil triggerként ismert “pár másodpercre bazi sebezhetetlen démonná változok és mindenkit szétszaggatok” aduászt, később lesz pisztolya is, a széttépett démonokból elillanó élet pedig különböző színű lelkek formájában kerül hozzá, amik nagyjából ugyanarra jók, mint a DMC-k orbjai vagy a God of War-os színes izék. War a Soul Reaver Razieljéhez hasonlóan rendelkezik egy pár kifilézett szárnnyal, ami rövid siklórepülésére tökéletesen alkalmas, és varázslatokat is durrogtathat, amelyek ugyanúgy fejleszthetők, mint a fegyverek és a kombók, de némelyik már első szinten is nagyon brutális. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy War alapvetően lóra termett, így a történet egy pontján derék parázsló patájú paripánkat, a koromfekete Romlást is visszakapjuk, hogy lenyomhassunk egy Shadow of the Colossusból átemelt, de annál is élvezetesebb bossfightot egy dűnés homokféreg ellen. Ruin egyébként olyan szempontból is jobb Agrónál vagy Eponánál, hogy bármikor megidézhető, így nem kell amiatt aggódnunk, hogy elcsavarog. Amikor már végképp azt hittem, hogy elfogytak a más játékokból összelopható és a Darksiders világába bepasszírozható király dolgok, War szerzett egy olyan portal gunt, amivel lehet portálon keresztül portált lőni!

Akar még valaki harcolni? Nem? Jó.

Ha a Vigil Gamesnél az ultimate videójáték létrehozása volt a cél, akkor baromi közel jártak hozzá. Igaz, hogy felsoroltam fél tucat címet, ahonnan a játékmenet legjobb húzásait vették, de ha már lopsz, lopj jó helyről, és sose gondoltam, hogy két olyan különböző játék, mint a Devil May Cry és bármelyik 3D-s Legend of Zelda, ilyen élvezetes kombinációt alkothat. A Darksiders zsenialitása abban rejlik, hogy minden téren kiemelkedő, és a számos ügyes nyúlás ellenére van egy nagyon erős lábakon álló sajátos jellege is, ami miatt sosem éreztem unalmasnak, épp ellenkezőleg, képtelen voltam abbahagyni, amíg a játék utolsó harmadában nagyon beinduló történet végére nem értem. Az addikcióhoz és a kb. 20 órás játékidőhöz rendesen hozzáteszik a magukét a titkos helyekről összegyűjtögethető csetreszek is, amik közül az Abyssal Armor messze a leghasznosabb, igaz, a viselése majdnem felér egy God Mode-dal. Ha már God Mode, a Darksiders egyetlen hibája, hogy a legnehezebb fokozatot kivéve túl könnyű, és hogy hazánkban nem adták ki a PC verziót, ezért Angliából kellett megrendelnem.

Plöccs! A kivégzőmozdulatok egyszerűen megunhatatlanok…

Zárásként illene szólnom arról a bizonyos sajátos jellegről, ami a máshonnan kölcsönzött elemek alatt megbújik, és ami a Darksiders valódi báját adja. Talán a legfontosabb a vizuális tálalás: a gyönyörű és meglepően élénk színeket használó grafika a világ és a szereplők képregényszerű, nagyon karakteres dizájnjával nyűgözött le igazán. A dungeonok mindegyikét imádtam, akad közöttük gótikus katedrális, víz alá került vasúti pályaudvar, pókfészekké vált kórház, és néhány egészen váratlan nem evilági helyszín is, a szereplők pedig egytől egyig nagyon dühösek, és aránytalanul tagbaszakadtak. Azon nem lepődtem meg, hogy a démonok rondák és dörgő hangúak, de a súlyos páncélt hordó, óriáskardok mellett plazmafegyvereket is használó, szárnyas robotokra emlékeztető angyaloktól dobtam egy hátast, Abbadon meg különösen büntet a fél szeme helyén virító, arcába épített fémlappal. War az alapszerkójában legalább olyan keményen néz ki, mint a witcher Geralt a Kayran páncélban, brutalitása határtalan (az egyik főgonoszt agyonveri egy VASÚTI KOCSIVAL) és valahányszor szóra nyitotta a száját, a hideg futkosott a hátamon. A szövegek és a szinkronhangok a Legacy of Kain játékok minőségét hozzák, ezért valamennyi párbeszédet élvezettel hallgattam különös tekintettel a rusnya Samael dörgedelmeire, Azraelnek pedig azt is elnéztem, amikor már huszadjára szólított fel, hogy “REDIRECT THE BEAM”. A hol vészjósló, hol harsány szimfonikus zene szintén alaposan megdobja a játékot amúgy is átható epikus világvége hangulatot.

Ez az angol úr az utóbbi idők egyik legjobb easter eggje.

Tudjátok, mi a legjobb abban, ha egy fantasztikus játékban az apokalipszis egyik lovasát alakítod? Az, hogy van három bátyád, akik szerepelni fognak a folytatásokban. Az már fix, hogy Halál jövőre megmenti az emberiséget, és szintén nem kérdéses, hogy idővel követi őt Viszály és Pestis is. Míly nagyszerű kilátások!

Darksiders trailer: