A 100 legjobb játék - 26

**26 - Final Fantasy VIII

Megjelnés éve: 1999

Platform: Playstation**

Most, hogy újra elmerültem a Playstation és a j-rpg-k hőskorában, megfogalmazódott bennem egy kívánság, amit az aranyhalnak nyögnék be, ha a botom végén kötne ki: végtelen időt szeretnék. Nem akarok örök életet, csak annyit, hogy akkor állítsam meg az időt, amikor csak szeretném. Ennek funkciója, - amellett, hogy így lenne időm végignézni minden filmet, amit akarok -, hogy újra végigélhessem és végigjátszhassam azokat az 50-100 órákat igénylő japán szerepjáték-csodákat, amikre a mostani életvitelem mellett szinte lehetetlen időt szentelni. Panaszkodok, hogy kihalt ez a műfaj, holott még így is van csak ebben a generációban vagy 5-6 (a Wii-s kiválóságokat bele se számolom) olyan j-rpg, ami megérné a belefektetett időt és energiát, de gőzöm sincs, mikor tudok leülni eléjük, hogy újra elrepítsenek a végtelen fantázia birodalmába. Mert én kizárólag emiatt rajongok a stílusért, amiért hosszú-hosszú napokra képes kiszakítani a mindennapokból és egy olyan világba repít el, ahová normál esetben csak a könyvek lennének képesek. A Final Fanatsy-k meg sok esetben túl is szárnyalják azt az élményt, amit a betűkkel teleírt papírlapok nyújtanak. Ilyen kidolgozott univerzumokat csakis a több kötetes fantasy vagy sci fi regények szerzői álmodnak meg, de míg ott évekre terveznek előre, a beleölt szellemi munka évek múltán kamatozik, addig egy Final Fanatsy egyszeri élménynek készül. Nagyjából 100 óra barangolásra, úgy, hogy az adott világ csak egy töredékét ismered meg, mégis a legapróbb részletekig ki van dolgozva.

A Final Fantasy-k egyik sajátossága, hogy mindig a történet kellős közepébe csöppensz, és csak kapkodod a fejed, hogy hol vagy és mi történik veled. Itt nem a névtelen magányos hős vagy, aki elindul egy eldugott kis faluból, hogy legyőzze a nagyvilágot rettegés alatt tartó zsarnokot. Itt Te vagy Cloud, aki a lázadókhoz csatlakozva elindul elpusztítani a Mako reaktort. Itt Tidusként, Zanarkand híres sportolójaként menekülsz a romba dőlő városból. Itt Te vagy Zidane, aki csatlósaival karöltve épp készül elrabolni Garnet hercegnőt. Vagy jelen esetben Te vagy Squall Lionheart, aki a SeeD vizsgája előtt áll, hogy utána megvédhesse lebegő iskoláját a világot leigázni készülő Galbadia birodalom ellen. A FF-k felütése mindig egy konkrét konfliktus közepébe dob és ezzel nincs is baj, gyors azonosulásra késztet és pillanatok alatt belecsöppensz a varázsba. A történet szövevényes és csavaros, talán az eddigi legelvontabb a FF-k között (beleértve az új részeket is), az iskolák és a két nagy birodalom közt dúló háború csak a felszín, a lényegi mélység a főhősök múltjában keresendő. A hősök pedig itt a legemberibbek, egyszerű tanárok és diákok, de mégis egyéniségek, mindenkinek megvan a saját stílusa és habitusa. Egy célért küzdenek, csapatként működnek.

A harc és a fejlődés megint csak eltér a megszokottól. Mivel nincsenek szuperképességeink, varázsolni és gyógyítani tárgyakkal tudunk, de a legfontosabb aspektusa a rendszernek a GF (Guardian Force) intézménye. Ezek a summonoknak felelnek meg, de szimpla idézés helyett itt rájuk épül minden. Mindenkinek saját lényei lehetnek, a fejlődés és a különböző speckók is rajtuk keresztül fejleszthető ki. Újszerű és hosszú távon élvezetes csatározásokat nyújt, én lankadatlan lelkesedéssel gyűjtöttem be az összes idézhető lényt és tápoltam fel mindenkit a 99-es szintig.

A klasszikus Uematsu muzsikák hozzák a megszokott színvonalat, Nomura pedig kiélhette minden perverzióját a művészi tervezés közepette, az eddigi legletisztultabb és legsterilebb FF világot hozva így létre. Sci fi és fantasy keveredése ismét fura elegyet alkot, egyben rideg és barátságos, a hideg színek éppúgy dominálnak, mint a melegek, meseszerű, de mégis sci-fi-s. Cyberpunk, ahogy mondani szokás, de nekem arról inkább Gibson, K.Dick és a neo-noir jut eszembe, itt viszont nincs az az emberi elaljasultság, itt hawaii van és sunshine.

Az, hogy a nyolcadik részt hova rangsorolnám a Final Fantasy-k sorában, az erősen vitatható, de nálam mindenképpen ott van a top 5-ben, egyedi hangulata, könnyen azonosulható szereplői és elvont története miatt. Ha pedig mindenképpen valami olyat keresek benne, amiben világelső, akkor azok az utánozhatatlan CGI átvezetők és azok minősége. A Square mindig is erős volt a hangulatos videók rendezésében, de amit itt alkottak az majdhogynem felülmúlhatatlan. Az intro pl. minden idők legjobb felvezetője. Szerintem.

/MRenton/