A 100 legjobb játék - 25

**25 - Chrono Cross

Megjelenés éve: 2000

Platform: Playstation**

Ne járjuk újra a felesleges köröket: ahogy előttem azt már többen elmondták, a PS1 korszak közepe-vége volt a JRPG-rajongók Kánaánja, köszönhetően főleg a Squaresoft munkáinak. A cég akkori kínálatának egyik koronaékszere a SNES egyik legendás játékának, a Chrono Trigger-nek a közvetlen folytatása, amelyet épp ezért a zsáner rajongói akkoriban nagyon is várhattak. Ahogy az előzmény, úgy a folytatás is két párhuzamos világ körül bonyolódik, és anélkül, hogy komolyabban belemennék, elmondhatom, hogy igencsak érdekes fordulatokban gazdag, rendkívül hangulatos és szerethető történetről van szó. Személy szerint - nem csak a sztori okán - a valaha készült három legjobb JRPG közé sorolom.

Előszöris a harcrendszer remekre sikeredett. Alapvetően egy olyan, általam kedvelt, klasszikusnak mondható rendszert használ, amely a leginkább PS1-es Final fantasy játékok felépítésére hajaz. Örökölte a Chrono Trigger több karakter közreműködésével előcsalogatható technikáit is, de az elementálos szisztéma még nagyobb mélységet ad neki. Az egyes kiosztott elementálok (vörös = tűz / magma; kék = víz / jég; zöld = szél / flóra; sárga = föld / villám; fehér = fény / kozmosz; fekete = sötétség / gravitáció) függvényében változik az egyes karakterek és mezők erőssége / érzékenysége, de a megfelelő elemenentálokat használó támadások függyvényében hozhatóak ki egyes varázslatok is. A durvább megmozdulások már megkövetelik a kívánt "field effect" meglétét, azaz amikor sorban megfelelő színű (azaz megfelelő elementállal rendelkező) támadások töltik fel a képernyő sarkában külön jelölt mezőt. Talán mondanom sem kell, rendesen lehet taktikázni, és az elementálos szisztéma igen izgalmassá tudja tenni a csatákat, főleg, ha keményebb ellenfelekről van szó.

Na és az atmoszféra! Az egész játékot egy érdekes hangulat lengi be, mert egyrészt a helyszínek, az ellenfelek, és maguk az irányítható karakterek (akikból egyébként meglepően sokat lehet összeszedni) alapvetően egy kellemes meseszerűs bájt kölcsönöznek, azonban a megpendített témák nagyon is komolyak. Persze, ez az érdekes kettősség úgy általában nem áll távol a japán szerepjátékoktól, de a Chrono Cross-nak nagyon jól áll, főleg, hogy mindezt a valaha készült egyik legjobban eltalált zenei aláfestés fogja keretbe. A víz alatti helyszín bódító hangjai; a Holtak szigetének kellemesen pattogós, mégis baljóslatú témája; Chronopolis kellően idegennek ható, misztikus zenéje; a (gondolom mások által is) számtalanszor megnézett / meghallgatott lendületes, de szívbemarkoló intró dallama; egytől egyig mesterművek, mestreien rakják fel a koronát a játékra. Yasunori Mitsuda felejthetetlent alkotott.

A Chrono Cross mellett sokan elmentek, egész egyszerűen azért, mert a Final Fantasy-k árnyékában született, pedig a Squaresoft legalább annyi munkát fektetett bele, mint az említett sorozat akkortájt megjelenő legendás epizódjaiba, ez pedig meg is látszik a végeredményen: egy kiemelkedően jó hangulatú, kellemesen kidolgozott, keserédes történettel rendelkező, kellő titokkal és felfedeznivalóval kecsegtető alkotása amely személyes véleményem szerint a zsáner minden vérbeli rajongója számára nem, hogy ajánlott, de egyenesen kötelező darab.

(bepótlásához nem feltétlenül szükséges leporolni a Sony legelső konzolját, már ha rendelkezel PS3-mal: a játék tavaly nyár óta szedhető a Playstation Store-ból)

/theSickness/