A 100 legjobb játék - 4

**4 - Bioshock

Megjelenés éve: 2007

Platformok: Xbox 360, PC, Playstation 3**

A negyvenes- ötvenes évek fordulója. A második nagy háború emléke lassan feledésbe merül, a világ hatalmas technológiai fejlődésen megy keresztül. Az Amerikai Egyesült Államok soha nem látott mértékű építkezéseket folytat, végeláthatatlan gyárak ontják magukból a fényesen csillogó acél és vas idomokat. A nyugat egy szebb és boldogabb jövőbe tekint előre. Egymás után emelkednek a szédítő magasságú felhőkarcolók, az új idők, a jobb idők szavát harsogják... de valakinek ez nem elég.

Mélyen az Atlanti-óceán felszíne alatt, a legnagyobb titoktartás mellett, elképzelhetetlen erőket megmozgatva és a természet általunk ismert törvényeit meghazudtolva, épül valami. Andrew Ryan milliárdos vagyonát mind pénzzé téve építkezik. Több százezer tonna anyag kerül a tenger fenekére, ahol ezrek szorgos kezei éjt nappallá téve bővítik és növelik Rapture-t, a kiválasztottak városát. A várost, ahol csak a tudomány és az egyén teljesítménye számít. A várost, ahol semmi sem lehetetlen. Ahol genetikailag módosított szuper emberek élhetik mindennapjaikat a lenézett világtól távol. Azonban az idill nem tart örökké. Nem tarthat örökké. A korlátozás nélküli folytatott kísérletek, az Andrew Ryan propagandájától hangos folyosók hamarosan csalódottak és kétkedők tömegeivel telnek meg. A „jövő” lakosai pedig végül 1959 szilveszterén megismerik mi is az az utópia amire vállalkoztak. 1960. Az Atlanti óceán felett zuhanunk. Csodával határos módon, sérülés nélkül emelkedünk a felszínre a sötétlő óceán mélyéről. A semmi közepén egy világítótorony emelkedik ki a habokból.

Belépünk...

Úgy éreztem erre a kissé hosszúra nyúlt bevezetőre mindenképpen szükség van, hogy annak aki még nem játszott a System Shock „spirituális” örökösével, a Bioshockkal (van ilyen?) is valamennyire érzékelhető legyen az a csodálatos hangulat, ami a játék minden egyes porcikájából árad. Rapture városa nem csak egy díszes közeget ad ellenfeleink garmadájának lepuffantásához, hanem feladatául tekinti, hogy lenyűgözzön minket szobáról- szobára, folyosóról- folyosóra. Valahol ez a játék legnagyobb vonzereje. Valódi idegenként botorkálunk az omladozó épületekben némi felszerelés után kutatva. Egy emberként csodálkozunk rá a korhű (Art Deco) építmények valaha jobb napokat látott másaira. A szorgosan felfedezett termek, rejtett folyosók és titkos rekeszek pedig nem csak a túléléshez elengedhetetlenül szükséges tárgyakkal, hanem hangos-naplókkal is megajándékoznak, egyre többet hozzátéve az történet egészéhez. A párbeszédek, naplók és fordulatok annyira kiválóan lettek megalkotva, hogy szinte nem is vesszük észre, hogy gyakorlatilag csak elvétve találkozunk szemtől szembe azokkal a karakterekkel, akik meghatározzák az egész történet alakulását.

Hiába a jó sztori, ha nincs élvezetes lövöldözés, hiszen mégiscsak egy FPSben vagyunk. Szerencsére a küzdelem változatosságára abszolút nem lehet panasz, lőfegyverek garmadája (kicsit sok is) kerül a jobb kezünkbe, melyeket a bal kezünk génmódosított változata egészít ki. A fegyverek és képességek kombinálása egészen példaértékű, kezdvén a legegyszerűbb 1-2-es trükkel (megsokkolni az ellenfelet aztán fejbe kólintani egy csavarkulccsal) egészen a trükkös csapdákkal telepakolt folyosókig, ahol fütyörészve nézegetjük, ahogy a félőrült ellenfelek tornádókból elektromos kötelekbe tántorognak majd az általunk jó előre megrongált gyógyítóállomáson mérget adnak be maguknak a hőn áhított gyógyszer helyett.

Kétségkívül azonban a játék legérdekesebb része a félelmetes Big Daddyk elleni harc, hogy megszerezhessük a rájuk bízott kislányokat és ezzel a fejlődési lehetőséget adó ADAMet. A Big Daddyk ezek a két lábon csoszogó hatalmas teremtmények pedig nem kis ellenállást mutatnak amennyiben fenyegetően viselkedünk velük szemben. Szó szerint remeg a föld és dübörögnek, csikorognak az illesztések, ahogy összecsapunk a monstrumokkal. Egész termeket szelünk át a kapott pofonoktól. Persze mások sincsenek biztonságban, némi közbeavatkozás után akár páholyból nézhetjük, ahogy az ellenfelek sikertelenül próbálnak bármit is kezdeni a rendíthetetlen testőrünkkel.

Ha a videojáték oktatás tanköteles lenne, a Bioshock első része biztos bekerülne a kötelező olvasmányok közé. Változatos és zseniálisan atmoszferikus játékmenetével a valaha készült legjobb játékok egyike.

A Bioshock nálunk a világ legjobb FPS-e, és legjobb jelen generációs játéka.

/playmore/