Yakuza Kiwami (Nintendo Switch)Teszt

Dojima Sárkánya, avagy a jó öreg Kiryu Kazuma először 2006-ban rúgta ránk az ajtót – a japán közönségre már egy évvel korábban –, azóta pedig több ízben is visszatért. A folytatások, átiratok és mellékvágányok forgatagában néhol megújulva is. A Yakuza Kiwami még 2017-ben hozta el nem csak a modern közönség számára emészthetőbb, de tartalmilag is kibővített formában a széria első felvonását, ami most Nintendo Switchre is megérkezett az Amazon élőszereplős adaptációja, a Like a Dragon: Yakuza kísérőjeként.

Kamurocho a zsebünkben

Ez persze nem a sorozat első hordozható, és még csak nem is az első Nintendós debütálása, hiszen a 2010-es Kurohyō: Ryū ga Gotoku Shinshō és 2012-es folytatása bárhol, bármikor élvezhető volt PSP-n, a sorozat első két részének HD újrakiadása pedig a megboldogult Wii U-ra is ellátogatott 2013-ban – legalábbis Japánban. Mindezek ellenére jelentős mérföldkőnek számít a mostani megjelenés, hiszen azóta eltelt egy bő évtized, ráadásul most új generációk ismerkedhetnek meg a sorozattal.

A Nintendo Switch hardveres korlátai persze némi kompromisszumot követeltek még a Ryu Ga Gotoku csapatától is, ahogy azt korábban például a The Witcher 3: Wild Hunt, a Dying Light, vagy épp a Doom Eternal esetében láthattuk. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy Kamurocho utcái ugyan továbbra is nyüzsögnek a járókelőktől, alvilági figuráktól, ittasan tántorgóktól, árusoktól és más kétes alakoktól. Azonban részleteik – a környezettel együtt – jóval visszafogottabbak, sok esetben csak közvetlen közelünkbe érve élesednek ki. Ezek a hasonló átiratoknál már megszokott grafikai megoldások szerencsére nem torzítják látványosan az élményt, hordozható formában ráadásul még kevésbé feltűnőek, és a töltési idők se hosszúak.

A teljesítmény azonban már kissé felemás képet fest. A forgalmas utcákon rohangálás és az összecsapások során is érezhető néhol a képfrissítés gyengélkedése, de szerencsére ennek mértéke sem borzalmas, nem teszi élvezhetetlenné a játékot, bár azért időnként kicsit zavaró tud lenni.

10 évvel több, 10 milliárd yennel kevesebb

A Yakuza Kiwami mindezekért tartalom tekintetében bőségesen kárpótol, hiszen, ahogy azt a szériától megszokhattuk, a fordulatokkal teli fő történetszál mellett tömérdek mennyiségű mellékküldetés, szórakoztató tevékenység, gyűjthető tárgy és más egyéb vár ránk. A szerencsejátékok, játéktermi klasszikusok, billiárd, bowling és darts ráadásul csak a jéghely csúcsa, hiszen komplett karriert építhetünk fel távirányítós autókkal száguldva. Egymáshoz simuló dögös leányzókkal kő-papír-ollózhatunk, hölgyekkel ismerkedhetünk a klubokban, no meg persze mikrofont ragadva énekelhetjük ki bánatunkat. Ha mindez nem lenne elég, a Majima Anywhere mechanika részeként szemfedős barátunk a legabszurdabb helyekről és pillanatokban esik nekünk, hogy feldobja a napunkat. Az összecsapások szerencsére idővel sem fulladnak unalomba, hiszen négy különböző, fejleszthető harcstílussal oszthatjuk a pofonokat kedvünkre, a tereptárgyak többségével is odasózhatunk, a látványos és durva „kivégző mozdulatainkról” nem is beszélve.