WRC 10Teszt

Sőt! Inkább megtámogatták őket mindenféle hangzatos marketing kampánnyal, amely üzenete egyértelműen a WRC 50. évfordulóját helyezte előtérbe. Gondolhatnánk, hogy a játék tartalmi összetételét tekintve a kontent is főként erre a nevezetes eseményre fókuszál, de kizárólagosságról szerencsére (?) nincs szó. A tartalmi összetétel alapvetően ugyanúgy gazdagnak mondható, amelyhez az évforduló alkalmából csatlakozott egy ún. 50th Anniversary Mode - ez rejti az összes jóságot, már ami a legendás versenyekkel kapcsolatos tartalom. A WRC 10 ezen szeglete egyfajta alternatív karrier módként funkcionál, amely teljes egészében a rally történelemkönyv legemlékezetesebb pillanatainak szenteli a tartalmat.

A WRC 10 időgépe különböző kihívás csomagokat rejt (mint pl. az emlékezetes ‘73-as Akropolisz rally-t és a nyertes Renault Alpine A110 párost), amely időrendi sorrendben listázza a piszkos versenyeket, emlékezetes időfutamokat, helyszíneket, kocsikat, pilótákat, archív felvételeket és ezek színes-szagos keverékeit is. Kiváló kikapcsolódás, ha megfáradtunk a mai modern benzinfalók keltette mámorban, mert az akkori járművek és versenycsíkok még abból az aranykorból származnak, ahol nem voltak olyan szigorú szabálykövetések, mint mostanság - ez pedig érződik is rajtuk.

Ugyanakkor a beharangozott tartalommal összefüggő valós tartalom némi magyarázatra adhat okot: a NACON ugyanis a tavalyihoz képest négy új rally eseményt, hat (korábban még nem látott) történelmi bajnokságot és több klasszikus járgányt is ígért a 2021-es WRC 10-hez, amely nos… nem egészen így alakult a megjelenés pillanatában. A hat hisztorikus event tulajdonképp csak hat speciális pálya - tegyük fel, van a legendás görög akropolisz futam, ebből van egy 1973-ból, 1987-ből és 1993-ból is, többek közt pl. ellentétes irányban, más időjárási körülmények és esetleg eltérő tájbéli környezet közepette, amely… néhol sajnos elég érdekes időzavarba kerül, mert... ugyan mit keresnek egy ‘80-as évekbeli versenynél 2010-es járgányok az út szélén ? Mindegy - engedjük el, rójuk fel ezt a pandémia kárára, hiszen az újrahasznosítás efféle módja nem ismeretlen az ilyen helyzetekben - de felettébb illúzióromboló, ha ennyire nyíltan kerülnek a vágóasztal nyesedékei vissza a játékba.

Sajnos nincs ez másképp a beígért autókkal sem: ígéretesnek tűnt, mikor a Nacon belengette, hogy végre a Subaru és a Mitsubishi korábbi modelljeit is felveszi a gépparkba néhány további legendás négykerekűvel együtt, de a végére ez is csak egy ötösfogattá avanzsált: egy-két Lanciától és Auditól eltekintve vagy előrendelési ajándékként, vagy későbbi DLC-k formájában végezték, mint ahogy a két nagy rivális, a Lancer vagy az Impreza is tette.

Hasonló átgondolatlanságot sugall a gumiválasztás procedúra is: ez egy kvázi új dolog a WRC szériában, hogy a futamok előtt kell végérvényesen gumiabroncs típust választani az eseményre, de! Egyfelől remek, hogy ilyen téren is fejlődik a sorozat, másfelől ebben a formációban totálisan felesleges az egész, ha a szakasz leírás nem részletezi előre, hogy milyen az útburkolat összetétele - ezen pedig az sem segít, hogy a csapatban van jó képességű időjós, mert az nem igazán mondja meg, hogy mitévő legyél ilyen esetben, maximum az esőt tudja nagyobb valószínűséggel jobban behatárolni.

A csapat menedzsment modul viszont kiválóan működik: ez már a WRC9-ben sem volt rossz, de itt valahogy átláthatóbbá vált az összkép: a mérnökök és egyéb akkreditálható csapattagok statisztikája könnyebben megérthető, ezáltal a várható teljesítmény és a szponzori bevétel illetve reakció is jobban megjósolható, ergo technikai vagy emberi erőforrásokból származó előny is szépen tervezhető, a rendelkezésre álló pénzmag függvényében. Kerültek be új szerepek, mint a logisztikai, vagy PR manager és a szponzor kapcsolatokért felelős kolléga - de kitekintést jelent a szponzorokkal való e-mailes kapcsolattartás, vagy a szintlépés közben a csapat számára megnyitható perkek sokasága is. Utóbbit szvsz a WRC10-ben sikerült erőteljesebbre belőni, mert sokkal markánsabb hatása van a valós teljesítmény változására, ez pedig alapos mérlegelésre ad okot, hogy milyen irányba javítsuk a csapatunkat a szintlépések után.

Ez egyébként arra is jó ilyenkor, hogy teszteljük a változásokat: például az újonnan bevezetett gyors lefolyású teszt szakasz, a Shakedown erre kiváló alkalom - többszöri nekifutásra is variálható az adott beállítás, hogy a végleges szakasznak már az ideális setuppal vágjunk neki. A kép eddig tehát inkább pozitív irányba billen, de legyünk biztosak is benne: a WRC 10 ugyanis nagyon sok fronton brillíroz a korábbiakhoz képest, még ha a fentiek elsőre nem is ezt sugallják. Ezek jellemzően apróságok, de van, amiben már most jobb, mint az etalonnak számító DiRT Rally 2.0 - még akkor is, ha a Klyotonn Racing célja alapvetően inkább egy simcade irányvonal, mint kőkemény szimulátor.

Elismerésre méltó, hogy rajongói visszajelzések alapján hozzá mertek nyúlni az előző epizódnál kifogásolt technikai hiányosságokhoz, így a gumik úthoz kapcsolódó viszonya, a kaszni, vagy a differenciálmű működése, a fékek illetve az elektromos berendezések finomítása is célt ért végre. A NACON-nak jelenleg ez az utolsó előtti esélye, hogy WRC szériában elérje a csúcsot, mert 2023-tól a franchise jogai teljes egészében a Codemastershoz kerülnek, így egy kézben egyesül majd a FIA RallyCross és a FIA WRC is egy olyan csapatnál, amelyet idén ráadásul felvásárolt az EA, így a financiális háttér is biztosítottá válik a jobb minőségű munkavégzés mögé.

De milyen is ez a "simcade" ? A Klyotonn szép lassan taposta ki az ösvényt a tökéletes, büntető-jellegű realizmus és az árkádos csúszkálás között: ez jól látszik a több, mint tizenöt féle ország által biztosított pályaszakaszok összetételén is, mert a kocsikat mozgató engine kiválóan illeszkedik a megváltozott körülményekhez. Szinte mindenféle időjárás, napszak, vagy útburkolat típus esetén megteremti a megfelelő reakciót, amely nem árkád-jellegű, de még nem is tűéles szimulátor élmény. Igaz, a kocsit mozgató fizikai kód főként a front- és a négykerék meghajtású verdáknál tűnik a legoptimálisabbnak, a hátsó kerekeknél érezhetően stabilnak tűnik az autó, amely nem épp a valóságot tükrözi.

Szintúgy régi stigma, hogy valahogy nem igazán sikerült eltalálni az aszfaltcsíkon kívüli fizikai reakciót az évek során, mert a sziklás, masszív oldalfalaknak történő csapódás következtében ugyanis még mindig átírja a játék a newtoni törvényeket. Engedjük el, a simcade műfaja tipikusan ilyen megengedő jellegű - a lényeget a kanyarvételre és a csúszkálásra helyezi, a kocsi viselkedése kritikus esetekben inkább másodlagos. Picit elnagyolt egyes autók viselkedése is: a jól bevált márkák ugyan elkülöníthetően viselkednek, de egy klasszikus Renault Alpine azért jól durvább vezetési stílust igényelne, mint egy átlagos fronthajtású autó (gyanítom, a fejlesztők itt az elképzeléseikre hagyatkoztak - egy Alpine A110-et még tesztvezetés szempontjából is necces felhajtani manapság…)

A jó időzítés azért a simcade esetében itt is fontos, de a megfelelő beállítások mellett egy-két könnyebb baki azért belefér a lendületbe: kevésbé sérülékeny a futómű és a kihasználható falak illetve akadályok lepattanóira azért számos emlékezetes kanyart, emelkedőt, vagy épp útszéli szakaszt tartalmaz, mint a rivális CM sorozat. Ami nagyon adja a WRC 10-ben, az a landscape részletessége: igaz, hogy olykor kicsit elnagyoltabb minőségben, de rendkívül változatos és szép a WRC 10 pályán kívüli környezete: rengeteg új épület, tereptárgy, benzinkút, gazdasági épület, (gazdasági) járművek, szélkerekek és az adott országra jellemző tájkép-kirakós díszíti a játékteret - egy-egy klasszikus kelet-európai helyszín látványa totálisan hihető, beleértve a színes és toldozott-foltozott rossz utakat, a kocsit dobáló kátyúkat, a kikopott vagy zanócos útpadkát és így tovább.

Darabokban zúzhatod le a fa oszlopokat, a drótkerítéseket és ha átmész egy-egy kisebb cserjén, vagy bokron, nem csak statikus mozgást észlelhetsz - lehullik a falevél, behajlik a gerenda, ahogy a valóságban is elvárható. A életszerűség illúziója szép lassan így végre az út mentén is kiteljesedik - ha egyszer valaki komolyan veszi végre a nézőközönséget is, akkor újfent nagyot léphet a műfaj a realizmus felé. Ami viszont még mindig hiányzik, az a behajoló / beszaladó közönség a beláthatatlan kanyarokban, vagy DiRT-féle kasztni súlyos és vibráló rezgése. Az utat elhomályosító poros bevilágítások, vagy a mozgó állatok és fák lengedezése szintén hiányérzet - ezekből néhány már ugyan fel-felbukkant a DiRT sorozatban, de eléggé úgy érzem, hogy a kettő ötvözése lenne az végső megoldás.