Wild HeartsTeszt

Vadak között

A Wild Hearts története egy feudális Japán által inspirált, Azuma nevű világban játszódik. A szigetország középkorához igencsak hasonló módon Azumában is káosz uralkodik: a szamurájok egymással háborúznak, a hétköznapi embereket pedig eközben a kemono-nak hívott bestiák lassan elűzik a saját településeikről.

Ilyen nyomasztó körülmények között érkezünk meg (egy egészen részletes karakterkülső megalkotását követően) az egyik nagyobb város, Minato közelébe, ahol egy kemono támadásba kis híján bele is halunk. Ám hála a magát Mujinának hívó rejtélyes alaknak, illetve a karakuri néven ismert technológiának, nemcsak túléljük ezt a végzetes találkozást, hanem új képességekkel felvértezve vethetjük be magunkat az emberek védelmére folytatott küzdelembe.

A játék története egy kellemes és izgalmas körítés a játékmenethez, de mint a legtöbb hasonló műfajú játékban, nem egy összetetten megalkotott, sok karaktert felvonultató epikus kalandozásban lesz részünk. Ami narratívát azonban kapunk a játék mellé, az tökéletesen megfelel a célnak: segít megismerni Azuma különleges világát, szörnyeit és az ott boldogulni kívánó lakosság egy részét. Így nemcsak ész nélkül gyilkoljuk az utunkba kerülő szörnyeket, hanem az emberek szenvedését átérezve igyekezhetünk biztonságosabbá és élhetőbbé tenni számukra a települést környező területeket.

Harcra fel!

A játék központi eleme egyértelműen a kemonók vadászatára fókuszál, amiket a játék során több, kimondottan nagy területű és eltérő környezeti viszonyokat felvonultató zónákban lelhetünk fel. Ezek a területek más évszakot és földrajzi terepeket – így pedig eltérő kihívásokat és élményt jelentek. Nagyon részletesen megalkotott zónákról beszélünk, amikben egyszerűen fantasztikus élmény jönni-menni, a mozgalmas és élőnek tetsző környezetekben titkos barlangokat felfedezni, szövetséges lényekkel (tsukumo) barátkozni, vagy új nyersanyagokat gyűjteni, már amikor éppen nem a változatos helyi élővilággal bonyolódunk harcba.

A kemonók kifejezetten érdekes lények: a játékban gyakorlatilag több típusukat különböztethetjük meg. Vannak olyan apróbb teremtmények, amiket csak gyűjtögetni tudunk az egyes területeken, és craftoláshoz vagy eladásra valók (madarak, csigafélék stb.). Vannak olyan nagyobb lények mindenfelé (zónánként különböző fajok), amiket a húsukért vagy más összetevőkért tudunk levadászni, de ők sem jelentenek ránk kimondottan veszélyt.

Az igazán veszedelmes fenevadak azok a hatalmas méretű kemonók, akik magát a környezetet is képesek befolyásolni maguk körül! A kemonók kinézete alapvetően is egyedi: mintha különböző állatokat és növényeket kereszteztek volna. Így ehhez a koncepcióhoz jól illik az is, hogy ezek a lények (a nagyobb és erősebb példányok legalábbis) egyes környezeti elemeket is valamelyest irányítani tudnak. Így vannak kemonók, akik képesek maguk körül lávásítani a talajt vagy óriási növényindákat előidőzni a földből. Emiatt közel sem csak arról van szó, hogy vadul támadó vagy éppen védekező szörnyek ellen kell harcolnunk, hanem külön kihívás az egyes mozdulatsoraik mellett azt is megfigyelni, hogy a közvetlen környezetünk is miképpen változik a kemonók hatására a csaták során.

Természetesen mint jól felkészült vadászokat, számos fegyver és eszköz segíthet minket a sikeres vadászatban. Egyrészt ott van az a nyolcféle fegyver (katana, nagykard, kalapács, pengés esernyő, íj, bot, rakétavető és tőrök), amiket különböző fejlesztésekkel tudunk akár egyes elemekkel is kombinálni. Kellemesen eltérő élményt jelent a használatuk, hiszen mindegyiknek megvannak az egyedibb támadási mozdulatai és trükkjei.

Mellette hasonló módon tudunk változatos páncélokat craftolni az elejtett kemonókból szerzett alapanyagoknak köszönhetően. Így minden helyzetre és ellenségre fel tudunk készülni, és olyan fegyverekkel támadni, amikkel hatásosan tudunk fellépni a szörnyek ellen, miközben olyan páncélt hordunk, ami a lehető legnagyobb védelmet ad a támadásaik ellen. Sokféle craftolni és fejlesztenivaló akad a játékban, így aki szereti az ilyesmit, az ki tudja élni magát.

Emellett természetesen akadnak módok arra, hogy healeljük magunkat a környezetekből felszedett gyógyító víznek hála, és mivel nem vagyunk egyedül még single player játékmódban sem, szorult helyzetekben Tsukumo segítségére (legyen ez akár figyelemelterelés vagy healelés) is számíthatunk. A kis társunkat is tudjuk fejleszteni, ahogy egyre több tsukumót fedezünk fel az egyes lokációkon.

Illetve az evés sem maradhat el, bár a Wild Hearts-ban nem ténylegesen főzünk, inkább csak az egyes összegyűjtött (vagy szárítással, füstöléssel stb. feldolgozott) alapanyagokat fogyasztva adhatunk magunknak különféle bónuszokat.

Csak egy klón?

Az eddig elhangzottak alapján a játék egy egyszerű Monster Hunter klónnak tűnhet kicsit egyedibb szörnyekkel, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk. A karakurik ugyanis egy elképesztően sokoldalú játékmechanikát hoznak be, amit nemcsak harcokon kívül, de a kemonók elleni küzdelmek során is felhasználhatunk!

A karakuri a játék története szerint olyan már elfeledett, ősi technológia, amit a régi vadászok fejlesztettek ki, hogy segítse őket a harcok során. Ezeket gyakorlatilag a semmiből tudjuk igencsak látványos módon odateremteni, ha rendelkezünk elég Fonallal. A játék egyik érdekes mítosza, hogy a Mennyei Fonal mindent áthat, és az életünkért is felelős karakurinak hála össze tudjuk ezeket gyűjteni a természetből, hogy aztán karakurikat formáljunk belőle. Az viszont, hogy hány adag Fonal lehet nálunk, limitált (idővel nő majd ez a tárhely), így azért a játékban nem tudjuk a karakurikat sem örökké spamelni. Viszont ezeknek hála egy gigászi adag plusz funkció érhető el, amikkel nemcsak érdemes foglalkozni, de nagyon jópofák és praktikusak is.

A karakuriknak három fajtáját különböztetjük meg: az alap, a fúziós és a sárkány karakurikat. Az alap karakurik viszonylag egyszerű alakú, kisebb méretű eszközök, amik az egyes terepeken való keresztüljutást segítik (pl. fadobozok, amiket egymásra pakolva magasabb területek is elérhetők, vagy a sárkányrepülő, amivel szakadékokon tudunk átjutni), de magát a harcokra is hatásuk van (például a fáklya tüze a fegyverünkre is átterjeszthető, így tűz elemű plusz sebzést okozhatunk a kemonóknak, vagy ott van a speciális ugródeszka, ami nemcsak segít a harc során gyors helyváltoztatást véghez vinni, de plusz előretörő támadást is biztosít).

A fúziós karakurik az alap karakurik kombinálása, amiknek hála még erősebb hatásokat idézhetünk elő: például fadobozokból egy díszes kaput tudunk kombinálni, ami nemcsak a kemonók támadásaitól véd, de onnan levegőbe ugorva különösen erős támadásokat tudunk megindítani. De tudunk akár gyógyító ködgépet vagy óriási kalapácsot is craftolni, elég sok érdekes kombináció és végeredmény van a játékban.

A sárkány karakurik speciálisan a terepekhez kötődő funkciók, amik nem kimondottan a harcban, hanem sokkal inkább a küzdelmek előkészítésekor vagy az egyes zónák felfedezésekor hasznosak. Minden környezetben találhatók sárkányverem elnevezésű kis részek, amiket feloldva egyre több energiát szabadíthatunk fel a zónákban, és ezekből tudunk majd sárkány karakurikat craftolni (ezekhez csak ez kell, Mennyei Fonal nem). Ezeknek hála például tábort verhetünk velük a terepek bármelyik szimpatikus pontján, segíthetnek ételt szárítani az összegyűjtött alapanyagokból, vagy a felépített őrtornyoknak hála egy adott területen belül minden nagyobb kemonót könnyen megtalálhatunk.

A sárkány karakurik nagyon látványosak és hasznosak tudnak lenni, és valamennyire személyre is szabhatjuk velük az egyes területeinket (nyilván végesen előállíthatók, de pont megfelelő mértékben). Hiszen mindenki ott verhet tábort magának, ahol csak szeretne, illetve azt is eldönthetjük, hogy az egyes táborhelyeinket milyen funkciókkal bővítjük: rakhatunk le kovácsműhelyt, hogy helyben készíthessünk új fegyvereket vagy páncélokat, vízközelben halgyűjtő karakurikat is alkalmazhatunk, illetve igen hasznos tud lenni az élelmiszertároló szekrény is. De ami pláne, hogy ha akarunk, a világunkba (online multiplayer funkcióval) érkező látogatóknak akár még táblákat is kitehetünk! A lehelyezett sárkány karakurik a játékból kilépést követően megmaradnak, így ha kiépítettünk például egy zipline-okból álló közlekedési pályát a terepünkön, azt nemcsak mi használhatjuk a következő visszajelentkezéskor, de azoknak a játékosoknak is hasznos lehet, akik segítenek egyes szörnyeket levadászni, és ideiglenesen nálunk tartózkodnak. A karakurik jelentette kreatív funkciók hatalmas adaléka a játéknak, amiket a vadászterületeink mellett (a sárkány karakurikat legalábbis) Minatóban is alkalmazhatunk.

A körítés

A játék látványvilága kimondottan szép, legyen szó akár a változatos környezetekről és kemonókról, akár az emberi szereplők karakterdizájnokról. Nyilván akadnak tökéletlenségek: ritkásan előfordulhat, hogy egy ellenséget „belülről” látunk meg, ha valamilyen oknál fogva furcsán elmozdulna a kamera. Akadnak még helyenként lassabban betöltő textúrák, illetve egyes sisakok nem minden fejformájú karakterre illeszkednek tökéletesen. De mindezek tényleg elhanyagolhatóak amellett, hogy mennyire jó és addiktív a játékmenet.

A fenséges japános esztétikára a játék hangzásvilága is rásegít: nagyon sok szép, tematikában tökéletesen odaillő dallam kísér majd minket harcba. Ami pedig kimondottan nagy öröm a japán nyelv rajongóinak, hogy angol szinkron mellett japán is került a játékba, így aki teljesen „autentikus” élményre vágyna, az archaikusabb japán beszédmóddal hallgathatja a szereplőket.

Az online multiplayer egyszerűen kezelhető, könnyű becsatlakozni másokhoz, vagy éppen magunkhoz behívni játékosokat. Ráadásul egészen hamar találhatunk magunknak társakat (főleg, ha mi csatlakoznánk máshoz), ehhez a crossplatform multiplayer nagyban hozzájárul.