Wave Break - susogós mackók motorcsónakbanTeszt

Tényleg ütős kis koktélt dobtak össze Funktronics-ék a Wave Break játékukhoz, ami minden téren innovatívnak tűnik, ha az ember elkezdi egyesével nézni az alkotóelemeket. Volt már sok nyolcvanas évek hangulatát megidéző cím, szólt már a synthwave videojátékban, lövöldöztünk már mozgó motorcsónakból és játszottunk már Tony Hawk klónokkal is, de a Wave Break egyvelege valami teljesen egyedi marhaságot kínál. Miután a cucc sokáig Stadia-exkluzív volt, ezért külön öröm, hogy ebből a körből kitörve Switchen is tudtunk csónakázni az elmúlt napokban.

A játék alapjai 1:1-ben a Tony Hawk mintájára lettek kitalálva, de olyan szinten, hogy a pályák kialakítása és a feladatok is mintha csak mondjuk a THPS 2-3 korából lettek volna átemelve. Még titkos magnószalag is van, és akkor nem beszéltünk a kombó-folyamokról, a speciális gap-ek feletti trükkökről és a gyűjtögetnivalókról. A pályákon vannak NPC karakterek is, ezektől sztori missziókat is összeszedhetünk, és adott esetben ellenfelek is felbukkannak a pályán, akiket meg ki kell lőnünk. Az alap mechanikák is hasonlítanak, a lövöldözést leszámítva a grab, flip trükkök és a grind is megfeleltethető a nagytesó trükkjeinek, a manual és revert módja kicsit másabb, és ami tényleg durva különbség, az a hajó irányítása és fizikája. Ez olyan, mintha egy kisautót hajtanánk, van rükverc is. Ráadásul mintha tényleg lennének kerekeink, szárazföldön is mókázhatunk a hajóval. Vízben persze megfűszerezi a dolgokat némi hullámzás, és a fizikai motor más téren is másképp működik picit - például magasról csobbanva sem esünk el, ha épp rossz szögben érkezünk vissza a vízbe.

Ezt a hajózós irányítást amúgy izommemóriába ragadt THPS mellett nem egyszerű megszokni, kell hozzá egy jó óra szerencsétlenkedés, de utána pikk-pakk klikkel majd minden. Sajnos ennek ellenére is a szokatlanul mozgó főhős és a pályadesign az, ahol kicsit elhasal a játék. A nagyobb szabadság azt jelenti, hogy a pályaelemek közti mozgások összefonása sokkal nehezebb. Nem ártott volna láthatatlan síneket implementálni, vagy hasonló felszín alatt működő "ragasztókat" kitalálni, mert így vért izzadsz majd, mire a COMBO kombókat össze tudod szedni. De ezt a kevéssé letisztult pályadesign sem segíti. Az a baj, hogy a THPS klasszikusok tényleg közel tökéletes játékok, így egyből kilóg a lóláb, ha valami nem áll össze olyan hibátlan módon. Na itt valahogy pont ez a helyzet az egyes díszletekkel, amelyek sokszor mintha nem állnának össze egy egésszé. Pedig a pályák viccesek. Van például "warehouse", tengerparti hotel, fagyos olajfúrótorony és környéke, valamint a Weezy módban egy Weezer koncertre is ellátogatunk. Sajnos ez utóbbi pálya is kicsit olyan, mintha frissen pottyant volna ki egy editorból, szóval a Wave Break 2 idejéig a feszes, sallangmentes pályadesignra, és a kicsit jobban összetartó mozgásra kellene figyelnie a készítőknek.

Reméljük, ha lesz folytatás, az már esetleg Switch 2-re vagy Pro-ra fog érkezni, mert az első gép már csak nagyon köhögve bírja el a vizivíziót. A nyitott pályákon handheld módban szub-30 FPS értékeket tud csak prezentálni a játék, arról nem is beszélve, hogy a látványelemek nem biztos, hogy túlmutatnak összességében egy PS2 játék szintjén. Nagy gépen nem volt lehetőségünk tesztelni a játékot, de a videók alapján azért jobban néz ki mondjuk PC-n a Wave Break. A prezentáció amúgy stílusában nagyon dögös, a chill OST pedig az eredeti nótákkal és a licenszelt zenékkel együtt is az év egyik legjobban összeszedett videojátékos zeneanyaga. Apropó, van multiplayer is, de ezzel nem sokan nyomulnak - talán nem is ez a lényeg, de adta magát a lövöldözős és a trükközős mód is. Jó, hogy gondoltak erre is Funktronic-ék.

Egy tökéletlen érdekesség lett tehát a Wave Break, amely leginkább jópofa egyediségével fog megmaradni az emlékeinkben. Viszont tipikusan az az alapanyag, ami remélhetően el tud érni épp annyi sikert, hogy a második részre még jobb, még kiforrottabb legyen. Ha szereted a THPS játékokat, vagy csíped a kifigurázott Scarface-Vice City gengszterhangulatot, akkor a játék tökéletes nyári limonádé lehet. Félúton egy kokszos Miami sikátor és egy fényes játékterem bejárata között.