Vampire: The Masquerade - BloodhuntTeszt

Rögtön az elején le kell szögezni valamit. A Bloodhuntban akad néhány igazán jó elképzelés és ötlet, ezeket azonban sajnos aláássa, hogy olyan címekkel kell felvennie a versenyt, amik már évek óta a piacon vannak ás bőven volt idejük a játékosokhoz idomulniuk. Ekkora hátrányt nem egyszerű a rajtvonalról ledolgozni és a Bloodhuntnak sem sikerül. Dacára annak, hogy a Sharkmob csapata igyekezett a Fortnite és az Apex Legends közé pozicionálni a játékát, a végeredmény viszont nem ér fel az említett battle royale-okhoz. Hogy miért pont ezt a két címet említettem? Mert a Bloodhuntban bőven akad olyan, ami az egyik vagy a másik játékból lehet ismerős.

Kezdésképp itt van mindjárt az, hogy az egyes kasztok mindegyik képviselője rendelkezik speciális képességekkel, amit egy-egy passzív tulajdonság egészít ki. A kasztos kategorizálás ellenben leginkább a játékban található bolt kínálata miatt jelentős, nem pedig valamilyen nagyobb mechanika miatt. Ezen a ponton pedig felüti a fejét a játék egyik komoly negatívuma. Nevezetesen az, hogy a beépített oktatómódban csak egy karakter képességeit ismerhetjük meg éles meccs előtt, a többieket már a nagy akció közepén kell kitanulnunk. Elég nagy tervezési hibának vélem, hogy a képességek döntő többségét nincs lehetőségünk nyugodt körülmények között kitapasztalni és mindegyik kiismerése után eldönteni, melyik karakter illik hozzánk leginkább. Szintén az oktatómód sutaságának lehet betudni, hogy a játékmechanikáknak nagyjából csak a felét mutatja be, a többivel vagy összeakadunk némi kísérletezgetés alatt vagy szintén élesben kell alkalmazkodnunk hozzájuk.

Hasonlóan felemás képet fest a single player tartalom szerepeltetése egy battle royale játékban. Félreértések elkerülése véget, nem az a probléma, hogy a készítők csináltak egy központi területet, ahol más játékosokkal futhatunk össze és különféle questeket vehetünk fel, hanem az, hogy utóbbiak teljesítését a battle royale meccsekbe implementálták. Azokba a meccsekbe, amiknek a játékosszáma 40, emiatt a rendelkezésre álló pálya is kisebb, mint a műfaj többi képviselőjénél, ráadásul a pályán még különféle NPC-k is helyet kaptak. Utóbbiak szerepe kettős, egyrészt az átlag emberek szolgálnak életerő visszatöltésre, illetve különböző bónuszok osztogatására, a felfegyverzett rendfenntartók pedig egy extra ellenállási faktornak.

Mindkét csoportnak a sztori szempontjából van jelentősége és létjogosultsága, a gondom ezzel mindössze az volt, hogy némileg idegen a zsáner alapvető koncepciójával. Nem a Sharkmob az egyetlen, aki a PvE és PvP tartalmak ötvözésében látta a potenciált, elég csak a konkurens Epic vagy Respawn játékára gondolni. A különbség csak annyi, hogy előbbinél jóval nagyobb a játéktér, másrészt elég jól elkülöníthető ezen questek feladata, másrészt utóbbi pedig némileg bele is bukott abba, hogy az egyszemélyes tennivalókat kompetitív multiplayerbe ágyazta, így a jövőben kétszer is meggondolja, hogy hasonlót tegyen.

A Sharkmob előtt tehát volt bőven példa arra, hogy kéne avagy nem kéne ezt kivitelezni, ők mégis elvétették a megvalósítást. Ez azonban csak a kisebbik rossz, hiszen senki sem kényszerít minket arra, hogy ezen küldetéseket csináljuk, a már megszokottnak számító napi, heti kihívások teljesítésével is el lehet lenni, miközben az aktuális battle pass-t akarjuk húzni. Bizony, a kötelezőnek számító szezonbérlet itt is megvan, ami mellé nem hiányozhatnak a a valós pénzen vásárolható tokenek, melyeket aztán különféle skinekre és egyebekre lehet elkölteni. Ezen a téren nincs új a nap alatt a Bloodhunt esetében sem.

Amivel szintén nem lőttek mellé, az az induláskor elérhető változatosság a játékban. Ez adódik egyrészt abból, hogy már kezdetben megtalálható a Solo, Duo és Trio mód a játékban, valamint a tény, hogy az apró pályán meccsenként változik, hogy mely területeken lehet jobb lootot találni biztosítja, hogy ne alakuljanak ki gócpontok, ahol állandóan összegyűlnek a játékosok. Ha emellé még hozzávesszük, hogy a meccsek alatt különféle módosítók is aktívak, amik egyedi ízt adnak minden körnek, akkor látszik, hogy a Sharkmobnál volt elképzelés arra, miként próbálják meg a maguk módján felrázni a battle royale műfajt.

Kár, hogy ehhez a körítést nem sikerült kellően kidolgozni. A képességek megtapasztalásának hiányát már említettem, de ugyanennyire csalódást keltő, hogy a fegyverek esetében egy árva szót sem közöl velünk a játék azzal kapcsolatban, hogy a magas szintű közelharci eszközök rendelkeznek egyedi mozdulatokkal (a katana például rövid időre képes eltéríteni a felénk lőtt golyókat), hogy a járókelőket csak leszívni tanácsos, a megölésükkor hajtóvadászt indul ellenünk, hogy a belőlük kinyert passzív bónuszok minden újraéledésünkkor újragenerálódnak és a listát még lehetne folytatni. Sajnos ezek egyike sem olyan elhanyagolható tényező, amiknél érthető lenne, a fejlesztők miért nem akarták ezek részletezését az oktatómódban tárgyalni. Akad ugyan egy kódex a játékban, mely minden eleméről közöl részleteket, ennél azonban előbb az adott bejegyzés tárgyával (legyen az NPC, fegyver vagy képesség) kell találkoznunk, mielőtt olvashatnánk róla.

A Bloodhunt legnagyobb hátránya azonban talán nem is az eddig taglaltak közül bármi, hanem a tény, hogy free-to-play játék létére regisztrációhoz köti azt, hogy egyáltalán kipróbálhassuk. Napjainkban, amikor sorra érik egymást az ingyenesen elérhető játékok (és itt most nem csak a battle royale címekre gondolok), amikor a közönség egy része villámgyorsan képes ráunni egy-egy alkotásra és szempillantás alatt vált másikra, akkor egy ilyen gátló tényezőt beékelni 0. lépésként kicsit meredeknek tartok.

A Sharkmob megpróbálta a Vampire: The Masquerade szériát egy új közönséggel is megismertetni és alighanem ez a legnagyobb érdem, amit a Bloodhunt mellett fel lehet sorakoztatni. Látszik, hogy a zsáner mely képviselői jelentették az inspirációs forrást, azonban azoktól pont annyira marad el, hogy ne tudja az ottani közönséget átcsábítani. Persze nincs minden veszve a Bloodhunt számára, azonban könnyen lehet, hogy mire kiforrná magát, addigra beletörik a fog a próbálkozásba.