Az első tíz perc után én sem értettem. Nekem ez az volt az első találkozásom a Whoopee Camp kaland platformerével, és hát az irányítás, valamint a 2.5D-s ábrázolásmód, a pálya rétegei közötti váltások szükségessége igencsak kikezdte az idegrendszeremet. 10 perc alatt lepattantam a játékról, nem értettem semmit. Aztán este, egy nyugodtabb pillanatban újra kezembe vettem a Steam Decket, elolvastam a játék manual képernyőjét, és körülbelül újabb tíz perc kellett, hogy minden összeálljon.

Szóval a Tomba! Special Edition egy platformjáték, de a mozgás messze nem olyan flow-szerű, mint pl. egy újabb Mario esetében. A harc alapja vademberünk falánk rávetődős támadása, ami ugrás közben egy plusz gombnyomásra jön elő. Így felülről megragadhatunk tereptárgyakat vagy ellenfeleket, amelyeket második ugrásra és akciógomb-lenyomásra el is dobhatunk magunktól. Miután erre ráérzünk, bekattan az áramlás. Ráadásul sok használati tárgy, equippelhető ruha és fegyver színesíti a mókát. Ekkor kezdtem el én is kapisgálni, hogy a megannyi kultikus Capcom cím felett őrködő Tukuro Fujiwara mit is hozott magával ehhez a fejlesztéshez.

És ez után kezdett összeállni, hogy a Tomba! egyfajta mini-szerepjáték is a platformerjáték mögött. Questeket kapunk, amelyek a világ összefonódó, és olykor változó térképein teljesíthetünk. A haladást a főbb küldetések kapuzzák, ezzel egyfajta szekvencialitást kap a felfedezés. Metroidvania? Olyasmi, de attól egy fokkal lájtosabb kiadásban. De vannak további érdekességek is. Biztos nagyot flesselünk majd a JRPG-szerűen izometrikus nézetre váltó falvakon. Vagy a nagy popó-virágon, amit megszorongatva fingásra húzzuk a szárat. A Tomba! stílusa vicces, vagány, kicsit giccses is. Ezt pedig ügyesen támogatja a látványvilág technikai mivolta, legalábbis a 32-bites korszak korlátai között.

És itt jön a képbe, hogy a Carbon Engine-es átirat elvileg egy amúgy is elérhető PSX emulátor maggal fut, szó sincs KEX/Nightdive-féle mélyreásásról. A látvány elmegy nagyfelbontásig, ahol menüből tolsz rá egy "downsample"-t, majd egy CRT filtert, és körülbelül így tudod a legtöbbet kisajtolni az amúgy eredeti asseteket alkalmazó kiadványból. Oppáré, mégsem minden eredeti. A menü új, a zenék kaptak egy teljes vérátömlesztést, és az irányítás is folyamatos-reszponzív, a maga korlátai között.