Teenage Mutant Ninja Turtles: Splintered FateTeszt

A Splintered Fate stílusában a Hades-t majmolja, méghozzá nem is rosszul – ugyanakkor képtelen elérni azt a szintet. Hiába jók az alapok ugyanis, valahogy a körítés kisiklatja. Ülök a játék előtt, és nem tudom megmondani, miért nem kattan. Kezdve a roguelite mechanikának köszönhető tulajdonságával, tehát hogy többször végig kell küzdeni magunkat ugyanazokon a terepeken, ugyanazokon az ellenfeleken, meglehetősen repetitívvé téve a játék egészét. Ami nem lenne eget rengetően nagy baj, de mivel egy Apple Arcade-es program átiratáról beszélünk, az egyszerűcske pályák és ellenfelek viszonylag hamar unalmassá válhatnak. És egy az egyben átiratról van szó, sokszor fájóan nyilvánvaló megoldásokkal (például a jutalmak között görgetnünk kell). Valamint a Nintendo hibridje mára elég öregecske, érezhetően izzad a folyamatosan cserélődő alma-eszközökre szánt játék futtatása közben – lihegve bár és kompromisszumokkal, de sikerül élvezhető élményt kipréselnie magából. Van ugyan egy opció a beállítások között, ahol 30 képkockára korlátozva picit szebb látványt kapunk, mégis, a ronda és finom elvét követve jobban szórakozhatunk a 60-nal.

Viszonylag késedelmesen, meg kell adni. Pár óra játék után már kimondottan húzott magával a “csak még egy kört” érzés. Nagy előnye a Splintered Fate-nek, hogy eleinte kis adagokban játszható, könnyű visszarázódni a ritmusba. Ne tántorítson el senkit, hogy később egy-egy ilyen kör másfél, akár két óráig is eltart (persze csak azután, hogy elegendő rutint szereztünk). Az sem zavart, hogy kevés fajta sima ellenfél van, hiszen a nagyon alapon kívül már egy kis taktikát is be kell vetnünk ellenük. Mindemellett nagyon jó érzékkel adagolja őket a program. A terepek (“szobák”) ugyan nem változnak, nem véletlenszerűen felépítettek és a főnökök is sorban ugyanazok (szerencsétlen alligátort hányszor gyepáljuk el, te jóságos), a helyszínek közepén viszont általában más és más miniboss-szal kerülünk szembe.

A történettől túl sokat ne várjunk, pont a célcsoportnak megfelelő szinten van. Splinter (Szecska mester!) elrablása indítja be a hepajt, ami mögött természetesen Shredder (Reszelő? Jól emlékszem?) áll, de persze aztán kiderül, hogy mégsem csak ő. Sok szócséplés zajlik a játék során, ráadásul mindent lehangszinkronizáltak a készítők, noha a nyelvezet érthető okokból a legkevésbé sincs túlbonyolítva. És rengeteg mindent már másodszorra elnyomtam (el lehet!). Úgy érzem, nem ez a program leglényegesebb része, sokkal inkább a játékmenet. Ahhoz, hogy megmentsük mesterünket, mind a négy karakterrel végig kell vinnünk a játékot, és nagy szó, hogy a minimális eltérések közöttük (sebesség, fegyver karakterisztikája, állóképesség stb.) lényegesen meghatározza a harcmodorunkat is! Nem gondoltam volna elsőre, hogy nagy különbség van közöttük a sztorin, átvezető szegmenseken kívül, de szerencsére tévedtem. Szóval, bár nem lesz egyik alkalommal sem sétagalopp a továbbjutás, mindig akad egy kis plusz, ami átlendít minket a nehézségeken.

A műfajból fakadóan a fejlesztéseket, jutalmakat két nagy kategóriába sorolom: léteznek átmeneti, kis ideig vagy pár szobáig hatásosak, illetve maradandó, halál után, újrakezdésnél is továbbvihető extrák, módosítók. Eleinte nyilvánvalóan az életerőnket növelő és szinten tartó dolgokat érdemes választani, később pedig, ahogy egyre gyakorlottabbak és magabiztosabbak leszünk, az egzotikusabb extrák lesznek a nyerők. A lényeg, hogy először ugyan nem gondolnánk, de szépen kiismerjük az ellenfeleket és saját karakterünk is, egyre tovább jutunk a körben, egyre könnyebben. Igazából ez az egész szépsége, amint gyakorlottabbak leszünk, szinte semmilyen ellenfél sem állíthat meg, csak a saját hibáink.

Összegezve tehát, a kezdeti döcögős ismerkedés után egy tisztességesen összerakott Hades klónt köszöntöttem a Splintered Fate személyében. Az elkerülhetetlen összehasonlításban ugyan veszít, kicsit suta és esetlen, csúnyácska és nehezen rántja be a játékost, mégis szerethető, sőt, valamilyen szinten addiktív. Csodát nem várhatunk tőle, de pár kellemes nyári estét eltöltöttem vele, és egyáltalán nem bántam meg a rá szánt időt. Ha tini vagy, nindzsa, esetleg teknős, szerintem te sem fogod.

PLATFORM Switch (tesztelt), iOS KIADÓ super evil megacorp FEJLESZTŐ super evil megacorp MEGJELENÉS 2024. JÚLIUS 17. ÁR 35 EUR