A Tintin Reporter: Cigars of the Pharaoh pontosan egy éve jelent meg, mégis akkor miért csak most foglalkozunk vele? Több okból kifolyólag! Egyrészt a Switch változatra egészen mostanáig kellett várni, másrészről a játéknak október végén futott be az 1.0.8-as számú frissítése, ami fundamentálisan javított sok-sok bugot, és végre kellemessé, játszhatóvá varázsolta a játékot. A Tintin Reporter egy szokásosan nem-szokványos euro-kalandjáték, amelyben rengeteg ötlet, sok-sok helyszín, látványos pillanat akad, amelyek miatt a műfaj rajongóinak, vagy a Tintin-fanoknak is érdemes lehet beleugrani a szivarkák rejtélyébe.
Pendulóék a történelmük korai szakaszában is megvillantottak valamit, ami a csapat tettrekész, tenniakaró mivoltát igazolta. Nekem a Blacksad volt viszont talán az a pont, ahol örökre szívembe zártam a csapatot. Még úgy is imádtam a játékot, hogy kezdetekkor többet küzdöttem a bugokkal, mint a feladványokkal. A Tintin is így kezdte, de örömmel jelentem, hogy végre az 1.0.8-ra olyan állapotba került, amilyennek a kezdetekkor is szerettük volna a játékot.
A Cigars of the Pharaoh egy furcsa kalandjáték-koktél. Egyes fejezetei a Telltale-féle történetmesélésre emlékeztetnek. Folyik a sztori, beszélgetnek a karakterek, és az atmoszférateremtésre is hatalmas hangsúlyokat fektetnek. Pendulóék viszont akciódúsabbra szerették volna venni a Tintin-sztorit, így a nyomozgatás során szinte minden helyszínhez tartozik egy, vagy akár több akciójelenet is. A legegyszerűbbek a QTE-szakaszok, amelyek szintén a Telltale játékokból lehetnek ismerősek. Aztán van, hogy puzzle feladványokat kell megfejtenünk, például egy sírkamra egymás után következő feladványait. Ezek amúgy remek egyensúlyban vannak azzal a nehézséggel, amit elvárunk egy ilyen színes-szagos kalandjátéktól. Szükséges gondolkodnunk, de napokra megakasztó rejtvényekre nem kell számítanunk. Ezek mellett még menekülős, járgányos-kerülgetős, és lopakodós részek is szerepelnek a palettán. Emellett hófehér kutyusunk, Snowy [Milu] is sokszor szerepet kap. Általában labirintusokból kell vele utat keresnünk, vagy Tintint kell segíteni, de olyan is lesz majd, hogy egy macskát kell megreguláznunk. A Tintin gyakorlatilag 10 percenként változtatja a játékmenetét, ami nagyon dicséretes. Sajnálatos módon viszont nem minden foglalkozás egyenletes minőségű, többségük inkább közepes, vagy funkcionális élményt nyújt - talán a puzzle feladványok a legkiemelkedőbb részek. A változatosság viszont sokszor feledteti a középszerű mechanizmusokat.
Hosszúság tekintetében sem lehet panaszunk a játékra; a Pendulo erőforrásait valószínű nagyban lekötötte a rengeteg helyszín, amitől a Cigars of the Pharaoh tökéletesen adja vissza az "utazós kaland" élményt, amit a képregények és a Tintin-mozgóképek is kínálnak. A 10-12 óra mondjuk lehetett volna még ütősebb, ha mondjuk egy picikét még feszesebbre húzza a rendező a dolgokat.
A játék külalakja is változatos. Az összképet dicséri, hogy az Unreal motor és a remek, sokszor baromi részletes környezeti design olykor már-már CG-mese szinteket is elér. A karaktermodellek és animációk azok, amelyek kizökkentenek a mesefilmszerű látványból - sajnos ezek darabosak, és sokszor nem ütik meg a többi részlet színvonalát. Gépigény tekintetében is rendben vagyunk. A 2060-as kártyával zötyögő 5 éves notebookom is lazán streamelte 50-60 FPS között a játékot Deckre, mégpedig a legmagasabb beállítások mellett. Természetesen a Tintin-atmoszférához kell a hangulatos zene is; a készítők többnyire az 1990-es években készült rajzfilmsorozat eredeti zenéit használták az aláfestéshez, amihez nem is szükséges további kommentár.
Beszéljünk egy kicsit a bogarakról is. Az 1.0.7-as verzióval kezdtük a tesztet, amely frissítés sajnos alaposan megkavarta az addig sem túl stabil alapokat. A játék szkript bugokat produkált, a mentéseket nem kezelte jól, gyakorlatilag 20-30 perceket kellett újrajátszanom, és majdnem fel is adtam a tesztelést. Az októberi patch-re ezeket a gondokat a Pendulo javarészt rendbe is tette. A fejezetek flowjában nem találkoztam már game breaking hibával, mintha a mentési pontok is megszaporodtak volna. Emellett a játék kapott egy új Tintinologist módot, ahol a gyűjtögetnivaló tárgyakhoz extra információt kapunk. A játék készítői leírják, hogy Hergé milyen ihletek mentén alkotta meg híres karaktereit, vagy milyen valós események inspirálták a játék narrációjába szőtt helyzeteket. A bugfixek mellett még egy új lovaglós fejezetet is kapunk, karaktergalériákat nézegethetünk mini-diorámák formájában. Hatalmas problémám viszont továbbra is, hogy csak egy fekete képernyő fogad minket Steam Deck-en, úgyhogy streamingen keresztül tudtam csak a hordozható masinán játszani. Jó lenne, ha a következő frissítés hozzáadná a Dekli-kompatibilitást az összképhez. A Switch kiadvány fő problémája amúgy az FPS-mutató környékén keresendő - a játék 20-30 FPS között ingadozik Nintendón. Nem legális úton overclockolt géppel ez az érték feltúrható 30-60 közé. Kérdés, hogy jövőbeli patchekkel javul-e majd a Nintendo-változat teljsítménye, egyelőre leginkább a többi konzolra megjelent változatot, vagy a PC-s kiadást tudjuk ajánlani.
Ha a neten található értékeléseket olvassátok a játékról, nyugodtan vonjátok ki a képletből a technikai problémákat. Ami marad az pedig egy enyhén döcögős, de baromira változatos és hangulatos kalandjáték, ami többnyire látvány és atmoszféra tekintetében is élvezhető megoldásokat kínál. Nem egy szuperprodukció, de tetszik az, hogy a Pendulo ambíciója izgalmas irányokba mutat. Annak pedig kifejezetten örültem, hogy az eredeti művek iránti alázat a Cigars of the Pharaoh minden másodpercéből sugárzik.
PLATFORM PS5, Series S/X, PC (tesztelve), Nintendo Switch | KIADÓ Microids | FEJLESZTŐ Pendulo Studios | MEGJELENÉS 2023. november 7. / 2024. október 22. (Switch) ÁR 39,99EUR