The Rewinder (山海旅人) - Előről-hátra, hátulról-előreTeszt

A The Rewinder története a klasszikus taoista hiedelemvilágon alapul, ahol az időt 4 őrző istenség (si zhi gong zao四值功曹) őrzi székel . Az istenek olyan gyermekeket választottak ki, akik megkapták az idő visszatekerésének képességét. Amikor a lelkek elszabadulnak, vagy a túlvilágra áthaladást valami akadályozza, akkor őket hívják segítségül hogy visszaállítsák az egyensúlyt, mind az élők, mind pedig a holtak világában. A játék története szerint már sok idő eltelt, azóta, hogy egy Rewinder beavatkozzon, azonban az egyik falunál baj van: a túlvilági kapu nem tudja befogadni a lelkeket. Ekkor a két őrző, Mr. Black és Mr. White főhősünket Yun-t és segítőjét Lightot keresi fel, hogy vizsgálja meg mi állhat az akadályozás hátterében. Előzetes információjuk szerint mitikus kínai szörny, egy yaoguai (妖怪) is megbújik a dolgok mögött. A lényt természetesen nekünk kell majd megfékezni. A játék során kirajzolódik körülöttünk a falu élete és hogy az embereket hogyan érte el a rontás. Ahhoz, hogy előre haladjunk a történetben különböző fejtörőket kell megoldjunk, emellett pedig néha gyors reakciókészségünkre is szükség lesz, mert a puzzle szegmenseket QTE elemekkel gazdagították.

A The Rewinder a kulturális részében a legerősebb: elénk tár egy olyan vallási és hiedelemvilágot, ami egy átlagos nyugati számára teljesen idegen. A játék külön kitér az egyes fejtörők kulturális vonatkozásaira, ha valamit szeretnénk jobban megismerni akkor lehetőség van egy játékon belüli naplóban utána olvasni a különböző eseményeknek, misztikus elemeknek és személyeknek. Látványvilágában is erősen merítkezik a klasszikus kínai festmények stílusából; a játék egy kicsit olyan is mintha benne járnánk egy-egy ilyen alkotásban. Egyértelműen benne van a részletes megmunkáltság (gongbi工笔) és a tusfestészeti technikákat (shuimo水墨) idéző látvány, az évszázados hagyományos kínai festészet alappillérei. A játékélményt azonban a stílus nem befolyásolja, a pixeles stílust képviselő játékmenet nem folyik össze a háttérben lévő elemekkel látvánnyal, vizuális nehézségek nem akadnak a játékban. A fejtörők is nagyon kreatívak, attól még hogy még valami mélyen bele van ágyazva a kínai gondolkodásba, számunkra sem lekövethetetlen, több sikertelen próbálkozás esetén pedig a játék elkezdi sugallani a játékos felé, hogy milyen irányban lehet elindulni, merre találunk megoldást.

Itt kell megemlítsem, hogy a puzzle-öknek két szintje van: beszélhetünk tradicionális értelemben vett fejtörőkről és egy másik módról, amikor a múltban járunk Yun-nel. Itt kulcsfontosságú eseményeket nézünk meg újra, amik tragédiához vezettek, azonban esélyt kapunk arra hogy a negatív következményeket kijavítsuk. Az időfolyamon adott pontokon „ihletet” gyűjthetünk, amivel hatni tudunk karakterekre, hogy az adott időpillanatban máshogy cselekedjenek. Ha sikeresen kinyertük a megfelelő ráható tényezőt, stimulálni tudjuk a személyeket, aminek hatására módosulni fog az idővonal, kijavíthatóvá válik az ami egyszer elromlott. Az ide vezető részhez külön olyan fejtörő van, amihez az idő folyását mindkét irányból figyelni kell, talán jobban is érezni, hogy a címadás nem csak hangzatos volt, hanem mechanikában is szervesebben előjön.

Azonban ha valaki idegenkedik ettől a kultúrától lehet hogy akár idegennek és taszítónak is hathat a játék egésze. Alapvetően a játék nem tesz le minden háttértudást az ember elé, kell legyen egy kis plusz motiváció az elmélyedéshez. Ha ez hiányzik, akkor inkább azt mondanám, hogy egy frusztráló elemekkel teli puzzlegyűjtemény kapunk a programtól. A legnagyobb probléma nem is a nehézséggel van, hanem a fejtörők kiegyensúlyozatlanságával. A játék sok esetben csak „leteszi” az adott részen található feladványokat és nekünk kell összerakni, hogy mi a következetesség két rejtvény között. Ha elfogynak a sugallat-szerű segítségek akkor maximum a helyi őrző istenséghez Tu Di-hez(土地神) tudunk fordulni, de ő is inkább háttérinformációt oszt meg velünk mintsem megoldásra vezető részletet.

A szegmensek pedig már korán elég nagy kihívást tudnak nyújtani, később meg van, hogy pár pillanat alatt megoldható egy magát komplexebbnek mutató feladvány. Az egyenetlenséghez itt még az is hozzá tartozik, hogy egyszer csak a teljesből kilógó QTE részek törnek ránk. Ez teljesen megtöri a játék alapritmusát, ami alapból egy melankolikus, lassabb világot fest le nekünk. Hirtelen pár esemény erejéig le kell nyomjunk időben pár gombot, utána pedig visszaáll az alaphangulat. Szerintem ez nem is áll jól a játéknak, az alapból beleépített mechanikák nem is adják vissza azt a sebességet, amit egy ilyen eseménnyel teli résznél érezni lehetne.

A kellemetlenségekhez még az irányítás is hozzá tartozik. Mivel Game Pass-os beköszönőről van szó, az a tippem, hogy sokan konzolon próbálják ki a játékot, én is egy Series S-en játszottam vele. Vannak olyan feladványok, amik nagy precíziót igényelnek, viszont az analóg kontrollerrel kell az irányítás nagy részét megoldani. Volt olyan feladvány, amit tudtam, hogy hogyan kellene megcsinálni, de többször is neki kellett fussak egyszerűen azért, mert az érzékenység alapvetően nem úgy van finomhangolva, hogy optimális játékélményt nyújtson a kanapén. Egy nagy hátránya még a Rewinder játékmenetének, hogy puzzle játék révén az újrajátszhatósága elég alacsony. Amiért esetleg érdemes visszanézni azok a játékban gyűjthető virágok, melyeket a túlvilágon meg is lehet tekinteni.