Thalassa: Edge of the Abyss – MélymerülésTeszt

A Thalassa: Edge of the Abyss története a 20. század elején játszódik, maga a sztori pedig a címszereplő Thalassát helyezi a középpontba, ami egy meglehetősen fejlett kutatóhajó volt, egészen addig, amíg rejtélyes körülmények között el nem süllyedt. És itt jövünk a képbe mi: a legénység egy korábbi tagját alakítva alá kell merülnünk a roncshoz, hogy hónapokkal az események után kiderítsük, mégis mi vezetett a tragédiához. Ám nem árt, ha óvatosak vagyunk, a fedélzeten ugyanis társaink hátrahagyott holmijai mellett saját múltunk sötét árnyai is várnak ránk, készen arra, hogy örökre a mélybe rántsanak minket...

Ez az alapszituáció első pillantásra kissé egyszerűnek és direktnek hathat, főleg annak a fényében, hogy a sétaszimulátorok mekkora előszeretettel alkalmaznak absztrakt témákat és kriptikus narratív megoldásokat, de a gyakorlatban a letisztult alapok kimondottan jót tesznek a Thalassának. Hiszen így már az első képkockáktól kezdve van egy egyértelmű célunk, egy megoldandó rejtélyünk, ami miatt megéri bebarangolnunk a vízzel elárasztott kabinok sorát, és aminek hála egy pillanatig se érezzük azt, hogy értelmetlenül megyünk előre, csak azért, mert a program ezt várja el tőlünk.

Az érdekes alaphelyzetet pedig érdekes NPC-k mélyítik tovább. Az elsüllyedt roncs folyosóit járva számtalan feljegyzésbe, hangfelvételbe és különös tárgyba belefuthatunk majd, amiket közelebbről megvizsgálva betekintést nyerhetünk a legénység mindennapjaiba, valamint kisebb-nagyobb konfliktusaiba egyaránt. És bár egykori társaink először még nem tűnnek túlságosan összetett személyiségeknek, a sztori végére azért mindegyikük jellemébe kerül pár ügyes csavar, ami alaposan felrázza az olyan ezerszer látott sablonokat, mind például az aranyszívű, de tapasztalatlan gépész, vagy a mogorva, magának való kapitány.

Ami azt illeti, a fejlesztők kicsit talán túlzásba is vitték a szereplők árnyalását. Sikerült ugyanis addig csűrniük-csavarniuk az egyes figurákat, míg minden komoly jellemhibájukat ki nem gyomlálták, ez pedig azt eredményezi, hogy a sztori végére egyszerűen nem marad érdemi konfliktus a legénység tagjai között, amire a finálét fel lehetne építeni. Azt fontos leszögezni, hogy a lezárás maga így se lett rossz, ehelyett inkább megúszósnak lehetne nevezni, csak a végső kérdések megválaszolása közben az embernek végig ott fog motoszkálni a fejében a gondolat, hogy a fejlesztők milyen komoly potenciált hagytak parlagon azáltal, hogy nem bontották ki úgy igazán a karaktereik aljasabb oldalát.

Mindez pedig azért is lehet fájdalmas, mert magának a helyszínnek van egy kellemesen nyomasztó atmoszférája, ami szinte kiált a komorabb témákért. Az, ahogy búvárruhánk súlyos bakancsa csattog a padlón, vagy az, ahogy a sötét óceán örvénylik körülöttünk minden mozdulatunkra, nagyon erős hangulatot tud teremteni, csak épp pár jelenttől eltekintve nincs semmi a sztoriban, ami ezt ki tudná vagy ki akarná használni.

Végezetül szintén a történet gyengébb aspektusai közé tartozik a tálalás is, egész pontosan a szinkron. A Thalassa látványa abszolút korrekt, ahogy a teljesítményre sem lehet panasz, az egyes karaktereket megszólaltató színészek viszont érezhetően nincsenek a helyzet magaslatán az esetek túlnyomó többségében. Van, hogy ügyesen veszik az akadályokat, és abszolút hihetően hozzák az adott jelenetben megkövetelt érzelmeket, de máskor meg olyan enerváltan beszélnek, mint egy irodista a háromórás meeting vége felé, ez pedig egy karakterdráma esetében a legnagyobb jóindulattal sem szerencsés.

Röviden és tömören a Thalassa története közel sem tökéletes, de cserébe eltér annyira a sétaszimulátorok megszokott toposzaitól, hogy a körülbelül hétórás sztori végéig le tudja kötni a figyelmünket, ez pedig végső soron a játékmenetről is elmondható. A zsáner szabályainak megfelelően ugyan itt is rengeteget kell majd kutyagolnunk, a fejlesztők azonban előálltak pár érdekes megoldással, amik feldobják a végeláthatatlan bandukolást. Egyrészt a hajó alaprajza meglepően összetett, egy sor összekapcsolódó fedélzettel és megnyitható útlevágással, ami ad egy enyhén metroidvaniás mellékízt a sétálásnak, másrészt pedig az egyes rejtélyek kibogozásához kapunk egy dedukciós menüt, ami szintén sokat dob a változatosságon.

Utóbbit nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Frogwares-féle Sherlock Holmes programok „elmepalotáját”. Kutakodásunk során rengeteg feljegyzést olvashatunk át, és annál is több tárgyat vizsgálhatunk meg, az ezekből levont következtetéseinket pedig ezután egy külön ablakban rendezgethetjük egymás mellé, hogy választ találjunk arra a számtalan kérdésre, ami a Thalassa bejárása közben merül majd fel bennünk. Jópofa kis közjáték ez, ami ügyesen megtöri a folyamatos sétálás monotonitását, arról nem is beszélve, hogy mekkora öröm az, amikor a fél hajó feltúrása után végre pontot tudunk tenni egy különösen fogós rejtély végére.

Egyedül az lehet zavaró, hogy egyes tárgyakat addig nem tudunk magunkhoz venni, amíg a fenti mechanika segítségével rá nem döbbenünk, hogy fontosak lennének nekünk. A sztori elején például bele fogunk futni egy olyan ajtóba, aminek a kinyitásához szükségünk lenne egy csavarkulcsra, ami ott is fekszik a Thalassa tulajdonosának az irodájában, jó látványosan kilógva egy homokkupac alól. Azonban hiába szúrjuk ki már méterekről az acél csillogását, addig nem vehetjük magunkhoz azt, míg néhány naplóbejegyzésből ki nem derítjük, hogy egy közelgő vihar miatt a tulajdonosnak is be kellett segítenie a hajón zajló munkákba, ezért lehet, hogy néhány szerszám a szobájában maradt. És őszintén, amikor már sokadjára futunk bele olyan dossziékba, jegyzettömbökbe vagy egyéb apróságokba, amik látványosan elütnek a környezetüktől, de még nem léphetünk velük interakcióba, akkor azért érezni fogjuk, hogy ez a megoldás nem a legelegánsabb.

A Thalassa: Edge of the Abyss összességére még a letagadhatatlan hiányosságai ellenére sem lehet úgy igazán haragudni. Igaz, hogy a történet a végére némileg erőtlen lesz, ahogy az se jó móka, amikor át kell vágnunk több fedélzeten, hogy felvegyünk egy korábban még mozdíthatatlan tárgyat, de összességében ezek a negatívumok nem nyomják agyon az élményt, amit a program nyújt. Ugyanis a sztori a finálét leszámítva kellően izgalmas és változatos, az információadagolás nagyszerű, ahogy a dedukciós mechanikával és a folyamatosan feltáruló pályával is jól el lehet szórakozni. Épp ezért a Thalassa nyugodt szívvel ajánlható mindenkinek, aki szereti a vízalatti kalandokat, a rejtélyes sztorikat, vagy csak úgy nagy általánosságban a sétaszimulátorokat. Ebben a játékban ugyanis minden megvan, ami ezekhez kell.

PLATFORM PC (Steam) | KIADÓ TEAM17 FEJLESZTŐ SAREPTA STUDIO | MEGJELENÉS 2024. augusztus 01. ÁR 20 EUR