The Last of Us Part ITeszt

Mesterműnek kiáltották ki. Minden idők legjobb játékai között tartják számon. Kritikai elismerések százait gyűjtötte be. A megjelenés utáni napokban közel másfél millió játékos állt érte sorba a kasszáknál, amit további húszmillió követett. Búcsúzóként ráadásul olyan kíméletlenül taposta meg a leköszönő PlayStation masinákat technikai oldalról, hogy egy évvel később elég volt minimálisan felpiszkálni a következő generáció döcögő első lépéseinek megtámogatásához és a potenciális új belépők eléréséhez. A kérdés csak az: képes ezt megismételni 2022-ben?

Hogy mégis mit jelentett a játékipar számára a The Last of Us a generációváltás fordulópontján, valamint milyen élmény volt először Joel és Ellie mellé szegődni a fél kontinenst átívelő kalandos útjukon, arról úgy érzem hitelesebb képet nyújthat mcmacko és Siklara párosa. Az archívumból óvatosan leporolt eredeti kritikáik egész jól lefedik az egykor bennem is megfogalmazódott kósza gondolatokat, elkerülik az esetleges önismétlő ömlengéseim és kellően részletesek a sorozattal esetleg csak most ismerkedő játékosok útbaigazításához. A lent beágyazott két kattintható címke igény szerint éppúgy alkalmas lehet némi kellemes nosztalgiázásra.

A későbbiekben én már mindössze a The Last of Us Part I azon területeire koncentrálnék, ahol a legfontosabb fejlesztések, bővítések és változások történtek. Ehhez az első lépés, hogy kizavarjuk az internetes diskurzusra telepedett elefántot a szobából: ha játszottál az előző két kiadás bármelyikével, de valamiért nem nyerte el a tetszésed, akkor attól tartok ez az alapoktól újraépített remake sem tesz majd semmit azért, hogy ez változzon. A mostani PlayStation 5 kiadás elsősorban a régi rajongóknak szól, illetve a valamivel később érkező PC-s változattal együtt az HBO sorozata elől átülő új belépőket célozza majd meg. Ha az említett csoportokon kívül találtad magad, a premierárat nehéz lesz racionálisan igazolni. De ez nem azt jelenti, hogy a Naughty Dog nem dolgozik meg érte!

Továbbra is lenyűgöző valahol, ahogy ez a stúdió az elérhetetlen tökéletességet kergeti. Ráadásul a beszámolók szerint ezúttal talán súlyos túlórák és elviselhetetlen belső nyomás nélkül. Egészen az eredeti koncepciós rajzokig nyúltak vissza és valóban az alapoktól alkották meg ismét az első rész minden karakterét, helyszínét és jelenetét - finoman simítva össze technológiai szempontból a történet 2020-ban megismert második felével. Talán mondanom sem kell, hogy a vizuális részletesség kiemelt szerepet tölt be egy olyan játéknál, ahol ennyire a filmszerű átvezetők drámai súlyára, a színészi alakítások erejére, a szereplők jelzés értékű apró mozzanataira és a narratív eszközként használt környezetre építették fel az élményt.

A mai napig kimagasló szinkronhoz végre felnőtt az animáció, valóban életre keltve a karaktereket. Talán meglepő, de az eredeti motion capture felvételek alapján ezúttal is teljesen kézzel animálták az arcokat, viszont összehasonlíthatatlanul több érzelem tükröződik rajtuk. Troy Baker, Ashley Johnson vagy éppen Nolan North minden rezdülését sikerült a képernyőre vinni. Az önmagában sokat mondó tekintetektől kezdve, a beszédes testtartásokon át egészen az olyan nüánszokig, mint az ingerült kiabálás során megfeszülő nyakizom. A realizmust a stilizált elemeket mára teljesen elhagyó, letaglózóan aprólékos karaktermodellek segítik, amivel ismét sikerült kitolni picit a valós időben képernyőre pakolt látvány határait. Az előző kiadásokkal ellentétben ugyanis itt az átvezetők nem előre renderelt videóbetétek, ami így sokkal finomabb átmeneteket és alternatív ruházatokat is lehetővé tesz.

Ezt a minőségbeli ugrást követi a drasztikusan átdolgozott és néhol új narratív szálakkal bővített környezet is - ilyen például a múzeumban kialakított restaurátor és szobrász műhely. Valahogy minden helyszín felismerhető maradt, pedig messze nem arról van csupán szó, hogy a felhasznált elemek nagyobb felbontásúak és részletgazdagabbak. Ami biztosan feltűnik, hogy sokkal sűrűbb és változatosabb a növényzet, gyakoribbak a régimódi technológiákat vegyítő tükröződő felületek, valamint lényegesen több apró tereptárgy reagál ránk a fizika törvényeinek megfelelően. Tűzharcban szakad a textil, forgácsolódik a fa, törik a márvány. Egy robbanás esetén szilánkok szóródnak szerteszét, repül a berendezés és egészen naturalista módon roncsolódnak a testek.

A legnagyobb változást talán mégis a fejlettebb bevilágítási rendszer jelenti, aminek hála a csöndesen mesélő területek szépsége és a horror felé kacsingató szekciók mellkasra nehezedő rettegése is teljesen új szintre emelkedett. Különösen hangulatosak a beszűrődő fényben lágyan keringő spórák és porszemek! Mindezt Quality módban kristálytiszta 4K / 30 FPS, míg a Performance opció esetén folyékony 1440p / 60 mellett élvezhetjük - 120Hz és VRR képes megjelenítővel a 40FPS és a szabadjára engedett képkockák szintén alternatívát jelentenek. A két lehetőség között további eltérés nincsen. A LOD szintek ugyanott váltanak, a textúrák és modellek részletessége megegyezik, akárcsak a növényzet sűrűsége vagy az árnyákok minősége. A menüből menet közben is könnyedén válthatunk közöttük.

Ha pedig már a menüben turkálunk, soha nem látott módon személyre szabhatjuk a játékélményünket! Gyakorlatilag korlátok nélkül. A hat különböző nehézségi szint csupán a kezdet. A kihívás minden egyes elemét külön, akár több fokozatban, egyenként is módosíthatjuk, igény szerint a könnyed akció vagy a túlélésért folytatott kíméletlen küzdelem felé billentve el az egyensúlyt. A számtalan opciónak hála nem csupán nekünk nyílik lehetőségünk finomhangolni többek között az irányítást, társaink és az ellenfelek viselkedését vagy a játékmechanikákat, de sérült játékostársaink szintén esélyt kapnak végre megismerni a teljes történet - a DualSense korszerű rezgéseit használni a dialógusok intenzitásának érzékeltetéséhez például egészen zseniális.

A kontroller most is szépen dolgozik: nem tolakszik zavaróan és feleslegesen, de szinte mindent érezni fogunk a kezeink között. Külön kiemelném viszont a csupán egyszerű fejhallgatót használva is lenyűgözően pontos és élénk hangteret, ami bátran a Demon’s Souls 3D audio élménye mellé tehető. Talán már mondanom sem kell, de az SSD-re optimalizált töltési idők szintén a töredékükre csökkentek és lehetőségünk van teljesen magyar nyelven élvezni egy újabb PlayStation exkluzívot. Modernizálták és letisztították továbbá a kezelőfelületet is, közelebb hozva egymáshoz a két rész elemeit. Ennek köszönhetően átláthatóbb és gyorsabb lett a tárgykészítés, a fejlesztési ágak füle, valamint a begyűjtött kacatok és iratok megtekintése. A dolgozóasztalok megkapták a Part II átdolgozott fegyverfejlesztési rendszerét, így már Joel is látványos animációkkal kísérve, magabiztos kézzel szedi darabjaira az arzenált, tisztogatja és cseréli az egyes részeket - ami így nem pusztán a játékmenetre lesz hatással, de vizuálisan is jól látható marad.

Mint ahogy a mesterséges intelligenciáért felelős kódsorok teljes lecserélését is rögtön észre fogjuk venni. Mellénk csapódó társaink végre nem kószálnak keresztül illúzióromboló módon az ellenfél látómezején, ügyesen váltanak pozíciót és maradnak takarásban lopakodáskor - de ha úgy adódik egészen aktívak az összecsapások alatt is. A katonák szintén átgondoltabban harcolnak, vonulnak fedezékbe vagy kerülnek hátba, miközben sokkal aktívabban kommunikálnak egymással. Kiszámíthatatlanabbak járőrözés közben, alaposan fésülik át a gyanús területet és olykor random a hátuk mögé is néznek vagy megadják magukat ha egyedül maradtak.

A magam részéről könnyen elfogadtam, hogy a lehasalás vagy kitérés funkciók átvétele már nem kívánt módon torzította volna a játékmenet ritmusát és a környezet összképét. Őszintén szólva egyik sem hiányzott különösebben. Ugyanakkor a PlayStation 3 korszakban is megmosolyogtató, primitív környezeti puzzle szekciókat Ellie mókás megjegyzései és az alapanyaggal szemben tanúsított hűség ellenére is kár volt érintetlenül visszahozni. Aránylag kis számukat meghazudtolva most még inkább önismétlőnek és feleslegesnek érződnek - zavaró archaikus elemet hagyva az egyébként mai napig stabil lábakon álló koncepcióban.

Bár a Factions többjátékos összecsapásaira ezúttal a Naughty Dog következő projektjéig várnunk kell, a The Last of Us Part I így is legalább egy 15 + 3 órás kalandot kínál a Left Behind mellékszállal. Persze ennek könnyen eltölthetjük benne a dupláját, ha picit hagyjuk magunkat elveszni a világában a részletes Photo mód virtuális objektívje mögött, esetleg beránt a hozzáadott Permadeath vagy Speedrun opció. A történet tele van felejthetetlen karakterekkel, ikonikus helyszínekkel és szívbe markoló jelenetekkel, amit sokkal intenzívebb élmény ebben a formában átélni. A drámai részek könnyebben rántanak magukkal, az akciót még inkább zsigerinek érzed, a rettegés pedig bekúszik a bőröd alá. Számos dolgot jogosan kérdőjelezhetünk meg ezzel a megjelenéssel kapcsolatban, de egyet biztosan nem: Joel és Ellie utazása mostantól csak így teljes.

THE LAST OF US PART I
PLATFORM PS5 (tesztelt), PC (később)
KIADÓ SIE FEJLESZTŐ Naughty Dog
MEGJELENÉS 2022. szeptember 2. ÁR 27.490 Ft