Brothers: A Tale of Two Sons RemakeTeszt

2013-ban a filmiparból érkező Josef Fares egy rendkívül egyedi debütáló alkotással vetette meg a lábát a videojátékok világában. Bár azóta az It Takes Two és A Way Out segítségével a kooperatív elemek kreatív használata az általa létrehozott Hazelight Studios védjegyévé vált, a Brothers: A Tale of Two Sons koncepciója a mai napig egyedülállónak mondható. Az olasz Avantgarden Games szerint ez talán elég indok arra, hogy picit felpiszkálják egy évtizeddel később a játékosok következő generációjának.

A kissé sablonos fantáziavilág alapjaira épített lábjegyzetnyi történet változatos tájakon kerget keresztül, sodró lendületű és eredményesen nehezedik a mellkasunkra. Ráadásul mindezt az arab gyökerekből táplálkozó, fiktív nyelvű dialógusai helyett elsősorban a játékmenetbe simítva igyekszik átadni. Főszereplő párosunk ugyanis Naia és Naiee, akik halálos betegségben szenvedő édesapjuk megmentésének reményével indulnak el felkeresni az Élet fáját - mi pedig párhuzamosan irányítjuk majd őket a tragikus keretbe foglalt, érdekes karakterekkel kísért, veszélyekkel teli kalandjuk során!

Az "egyjátékos kooperatív élmény" nemcsak papíron működik zseniálisan. A bal analóg kar által tudjuk az idősebb és erősebb fiút terelgetni, míg a kontroller jobb oldala a fiatalabb, agilisabb, kisebb testvér mozgásáért felel. Az ugrás és mászás részben automatizált, így csak a két ravaszra van még szükségünk a szituációhoz igazodó, dinamikus interakciók érdekében. A koncepcióra építve számos környezeti puzzle elemen és ügyességi szekción kell majd keresztül lavíroznunk, de egy kis akciótól sem ijednek meg azért a fiúk. Bár az operatőr nincs mindig a helyzet magaslatán, kihívást valószínűleg senkinek nem fognak okozni, ellenben kellően változatosak ahhoz, hogy ne fulladjon unalomba a nagyjából három órás kaland.

Már csak azért sem, mert a fősodor abszolút lineáris felépítését egy maréknyi opcionális, jópofa vagy éppen váratlanul kemény gyomrost ütő mellékszál, illetve számtalan apró környezeti interakció színesíti. Az egyes helyzetekre, karakterekre és tárgyakra ráadásul mindkét fiú eltérően, egyedi animációkkal reagál. Érződik a játéktér minden egyes poligonján az odafigyelés, amiből semmit nem veszített a felújítás. Sőt. Most még inkább érdemes lehuppani az utunkba kerülő padok egyikére és lassan magunkba szívni a táj hangulatát, ameddig a testvérek megpihennek.

Bár pont a szokatlan irányítás teszi különlegessé a játékot, a 2019-es Nintendo Switch porthoz hasonlóan a Remake is lehetőséget nyújt már arra, hogy két fős lokális co-op módban éljük át a történetet. Ritkán vesz el az élményből a kanapés kooperáció, itt azonban maximum egy második nekifutásra ajánlanám. Érezhetően nem erre lett tervezve az alkotás. Az extra menü viszont egy gyönyörű koncepciós rajzokkal teli, igényes galériát és az eredeti játék Josef Fares fejlesztői kommentárjával kísért végigjátszását rejti - érdemes időt szánni rájuk.

A Remake valódi ütőkártyája persze az Unreal Engine V-re támaszkodó technológiai háttér, ami a PlayStation 3 / Xbox 360 korszak porosodó látványvilágát lépteti át a jelenlegi érába. A kissé elnagyolt vizuális stílus így elkerülhetetlenül módosult, de ügyesen tartották meg a számtalan új részlet között a fő karakterisztikáját és varázsát. A grafikus motor teljes eszköztárával olykor egészen lenyűgöző jeleneteket pakol a képernyőnkre, az átvezetők új kameraállásai pedig a karakterek arcmimikáját és finom animációit is jobban előtérbe helyezik. Mindezt gyönyörűen kísérik az ezúttal már szimfonikus zenekarral rögzített dallamok.

Pusztán a számokat nézve viszont komoly kompromisszumokra kényszerülnek a jelen generációs konzolok, amit főleg a Series S tulajok fognak megérezni. A PlayStation 5 / Xbox Series X pároson a javasolt Quality mód 30 képkockája mellett képes 1440p környékén maradni a dinamikus felbontás, azonban a Microsoft belépő szintű gépén valahol 454p és 720p között mozogtak a pixelszámolgatások eredményei. A nagyobb masinákon lehetőségünk van kacérkodni a Performance móddal is, itt azonban még az 1080p felbontás és néhány beállítás visszahúzása mellett is előfordul a 35-60 FPS közötti teljes tartomány.

Az olasz stúdió tehát a legmodernebb technológiai alapokra építve, minimális változtatásokkal vagy extra funkciókkal, de nagy odafigyeléssel és alázattal léptette át a jelenlegi generációba Josef Fares mai napig egyedülállónak tekinthető debütáló alkotását. A Brothers: A Tale of Two Sons Remake egy évtizeddel később is hasonlóan frissnek érződő koncepció. Egy sodró lendületű, változatos, szívszorító kaland. Amit érdemes ebben a formában is (újra) átélni.

PLATFORM PS5 (tesztelve), XSX/S, PC
KIADÓ 505 Games FEJLESZTŐ Avantgarden Games
MEGJELENÉS 2024. február 28. ÁR 19.99 USD