Három éves a Sea of ThievesEzzel játszunk

Senki? Nem csoda...

Szinte napra pontosan három éve jelent meg a Rare kalózos játéka, mely ekkor már túl volt két halasztáson, bétateszteken, a Microsoft PR gépezete meg olyan erővel sulykolta belénk, hogy ez lesz a Következő Nagy Dobás, hogy állami propagandagépezetek is jegyzettömbbel a kezükben nézték, mi történik. Majd jött a március vége és megjelent a játék, ami... igazából jó volt, aranyos, csak kicsit üres.

Mármint eléggé üres. Oké, nagyon üres. Annyira, hogy az ilyen játékok tízből kilencszer az első évüket se élik meg (szia, Anthem!), de itt valami más történt, valami, amire valószínűleg senki se számított, három dolog együttállása:

1. A Microsoft nem ásta el mélye a föld alá az első beszámolók alapján a játékot.
2. A Rare szép fokozatosan elkezdte tartalommal feltölteni.
3. A játékosok pedig vevők voltak erre és mind többször és mind többen bontottak vitorlát.

És ki hitte volna, a dolog működni kezdett, most pedig, három év év után a játék, melyet többen a Rare utolsó játékának tippelték, mára az Xbox brand egyik ékköve lett, több millió játékossal, akik hónapról-hónapra több időt töltenek el a veszélyekkel egyre inkább megtömött tengeren. Kihasználva ezt az évfordulót nézzük meg, hogy mit is kap az, aki ma kezd kihajózni!

Érdekes módon a ’18-ban indult játék alapvetően nem változott az évek során, ami azt jelenti, hogy az akkor elérhető feladatok, tartalmak és mechanikák még mindig jelen vannak – legyen ez előny vagy hátrány. Továbbra is a három nagy céh, a Gold Hoarderek, az Order of Souls és a Merchant Alliance szolgáltatja a feladatok jelentős részét, bár időközben felbukkant mellettük a halászatra és vadászatra specializálódott Hunters Call, illetve újabban a Reaper’s Bones kezdett el a többi kalózra vadászni. Tőlük (illetve az időközben Pirate Legenddé avanzsált kalózok még egy helyről) vehetünk fel küldetéseket, hozzájuk kell visszavinni a megtalált / ellopott / levadászott kincseket és náluk tudjuk szép fokozatosan mászni a ranglétrát. A küldetések fajtái szépen növekedtek, így az aranyvadászoknál például ősi kincses kriptákat lelhetünk fel, a kereskedőknél a tengeren elveszett áruk nyomába szegődhetünk, míg a lélekrend szellemhajók elsüllyesztésére is felbérelhet minket. Ha pedig valaki nem akar efféle kötöttségeket, igazából cél nélkül is nekivághat a tengernek, hogy menet közben leljen fel egy-egy küldetést egy, a tengeren hánykolódó flaskából, elsüllyedt roncsokat kutasson át, vagy éppen a többi kalózt próbálja levadászni.

A Sea of Thieves továbbra is a horizontális fejlődés mellett kötelezte el magát, ami azt jelenti, hogy egy friss matróz is ugyanazt az eszközkészletet kapja, amit egy évek óta a tenger sós levegőjét szívó Kalózlegenda. Nem fogsz a hetvenedik szinten még egy ágyúsort szerezni, nem lesz új fegyvered, vagy valami különleges képességed, a játék szempontjából mindenki egyenlő feltételekkel indul. Persze ami megkülönbözteti a kezdőket és a vén rókákat az a tapasztalat, hogy tudja, melyik hajóval hogy érdemes haladni, hova kell célozni, mit kell használni, hova érdemes az üldözőt csalni. Az elmúlt három évben az egymás életét megkeresítő eszköztár a többszörösére nőtt, az egyszerű ágyúgolyók mellett felbukkant a hajót lángra lobbantó tűzbomba, a több apró sérülést okozó sörétgolyó, vagy tesója, mely sérülést nem okoz, de képes az ellenfeleket lelökni a hajóról. Mellettük pedig vagy egy tucatnyi mágikus ágyúgolyó is felhasználható, ezek egy része a hajóra hat (mint például a BékeBomba, mely egy ideig használhatatlanná teszi az ágyúkat), másik részük pedig a legénységre (mondjuk a GrogGolyó, melytől nem meglepő módon egy ideig részegen támolyognak csak ellenfeleink). Míg a hajók küzdelmét újabb és újabb lehetőségekkel vértezték fel, addig a kézicsaták maradtak a régiben, kard, pisztoly, shotgun és mesterlövész puska négyesében kettőt választva próbálhatjuk a másikat a Holtak Hajójára küldeni. Sajnos a kéziharc továbbra is a játék egy gyenge pontja, nem igazán van mélysége és sokszor inkább a szerencse (és a ping és a hit detection) számít, mint a tényleges tudás.

És bár az évek alatt egyre több eszközt kaptunk arra, hogy elrontsuk a többiek napját, a Sea of Thieves tengere mégis valamivel békésebb hely lett. Bár az Adventure mód továbbra is PvPvE, de lényegesen kevesebbszer lehet olyan játékosokkal találkozni, akik a többiek orra alá akarnak borsot törni, ha pedig mégis vannak ilyenek, azokat legtöbbször távolról meg lehet ismerni. Méghozzá szó szerint, mert bár a játék kapott egy dedikált PvP módot (amit egyébként mindössze a játékosok 2%-a használ rendszeresen), az Emissary rendszer valamennyire visszacsempészte a játékba az egymás elleni küzdelmet. Miről is szól ez? Nos, dióhéjban arról van szó, hogy a három nagy (plusz a fenti említett Reaper’s Bones) Trading Company egyikéhez be lehet jelentkezni mint dedikált kalandor. A három klasszikus céh esetében ez azt jelenti, hogy felkerül a zászlójuk a hajónkra és minden nekik végzett voyage növeli egy picit az úgynevezett Emissary-XP szintet, majd ha abból elég sok gyűlt össze, akkor szintet lépünk a maximális ötös szintig. Minél nagyobb a szintünk, annál több extra pénz és XP jön be egy-egy loot leadásakor, illetve az ötödik szinten egy-egy extra küldetésfajtát is kapunk kimagasló díjazással. No erre a rendszerre rakódik rá a Reaper’s Bones, melynek tagjai nem kapnak küldetéseket, az ő feladatuk az, hogy a többi emissary-hajót levádaszva azok zászlóit megszerezzék és egyfajta bizonyítékául pusztításuknak azt adhatják le. Igen ám, de hogy kiegyenlített legyen a játéktér, a Reaper’s Bones szövetségébe belépett hajókat minden más legénység látja a térképen, így azok megpróbálhatnak olyan utakat tervezni, melyek elkerülik őket. Egyfajta érdekes risk-reward rendszert hozott be ez a változtatás, hiszen érdemes minél tovább felhúzva tartanunk a zászlót a kimagasló jutalom miatt, azonban minél magasabb szintűek vagyunk, elsúllyesztett hajónk zászlója annál többet ér.

Az egyik legtöbbször emlegetett probléma az volt a korai időkben, hogy mihez kezdjen az, aki valamiféle sztorit szeretne átélni? Erre válaszul érkezett a Tall Tales, mely 9+2 küldetés képében igyekszik ezt orvosolni. Minden egyes Tall Tale egy önálló történetet mesél el, azonban mindegyikük (pontosabban egyszer az első kilenc, majd külön az utolsó kettő) egymáshoz kapcsolódó történetíveket alkot. Van itt minden, vízalatti barlangok felfedezésétől kezdve neves csontváz-kapitányok levadászásán keresztül egészen addig a pontig, mikor egy titokzatos ereklye segítségével keresztültörünk a játékteret körülölelő ködön, hogy eljussunk a titokzatos Shores of Goldra. Kifejezetten jól felépített sztorik ezek és ahogy minden a Sea of Thieves világában, ezek is hosszú ideig lefoglalhatják a játékost, egy történet simán tarthat akár két órát is. Szerencsére a fontosabb eseményeknél vannak checkpointok, így ha épp később van kedvünk folytatni, vagy mondjuk menet közben életünkre tört egy másik kalózcsapat (hiszen a többi játékos továbbra is ott hajózik), akkor nem kell elölről kezdenünk mindent.

És még meddig lehetne sorolni a különféle finomságokat! Legutóbb például bevezették a szezon-rendszert: egy-egy szezon három hónapig tart és mindegyikben 100 szintet mászhatunk meg, mindegyikükön valami díjjal (legyen az arany, speciális doubloon pénznem, vagy akár valamilyen ruha vagy kiegészítő). Aki ismeri a multiplayer játékok szezonjait, az jogosan retteghetett, hogy ez lesz az a pont, ahol a játékosoktól elkezdenek pénzt beszedni (tekintve, hogy minden eddig leírt dolog ingyenesen elérhető minden játékosnak), de szerencsére nem így lett. Bár beszerezhető egy Plunder Passnak nevezett, hát, mondjuk azt, hogy szezonbérlet, ez igazából csak annyit csinál, hogy a mindenkinek elérhető díjak mellett még kilenc másikat is ad, tehát megvásárlása végtelenül opcionális. Egy újabb tapasztalati pont fajta is bekerült, Renown a neve és lényegében mindenért kapunk, elég csak egy szigetre lépni, máris jön egy picit. Kinyírsz egy csontvázat? Adunk megint. Kifogsz és megsütsz egy halat? Azért is kapsz. Ezek segítségével bárki simán végigszánkázhat a szinteken, viszont így mindig van miért küzdeni, mindig ott van, hogy „na még egy pici és jön a következő”.

De ott vannak az elmúlt évek hónapról-hónapra bekerült tartalmai, melyek jelentős része még mindig elérhető. Legyen az a később megnyílt Devil’s Roar területet felfedező küldetéssor, esetleg vadászat csontváz-flottákra, vagy a tengereken portyázó Megalodonokra. Vagy olyan küldetések, melyekhez másik hajók legénysége is szükséges, így kénytelenek az emberek egyfajta ideig-óráig tartó szövetséget kötni. Vagy akár hosszabbat is, hiszen bekerült egy alliance-rendszer is, mely segítségével egyfajta flottát is létrehozhatunk és az abban résztvevő hajók legénysége részesül valamennyi pénzben a többiek eredményei után. És ha nem akarsz kincseket keresni? Ott a horgászás, ahol egy tucat halfajta különböző típusait próbálhatod kifogni a megfelelő helyen, a megfelelő csalival (aki még nem próbált egy vihar közepén egy hajóroncson üldögélve egy Blackcloud Wreckert kihalászni, az még nem is élt!). Egy ideje pedig már valós pénzt is lehet használni, jellemzően szigorúan kozmetikai cikkekre egy kivétellel: végre lehetnek háziállataink, ki ne akarna saját majommal, papagájjal, vagy akár macskával, kutyával tengerre kelni?

Három év, legalább három platform és több tucat tartalmi frissítés után a Sea of Thieves tényleg az a hely lett, ahol egyszerűen öröm kalózkodni. Persze ha valaki szigorúan single-player sztorit keres, akkor továbbra se ez lesz az ő játéka, de ha össze tudunk trombitálni néhány havert, akkor minden korábbinál több élményben lehet részünk. A játék mögé pedig kifejezetten népes közösség szerveződött, amit a készítők is elismernek és sokukat (köztük a hazai Sea of Thieves Hungary csoportot is) „hivatalos” státuszba emelte. És dacára annak, hogy a Rare konyhájában más is készül, 2021-ben minden eddiginél nagyobb csapat dolgozik a játék bővítésén, készítik fel az újabb szezonokat, kalandokat, tartalmakat. Szóval csak emelni tudjuk a söröskorsónkat az elmúlt három év munkájára és még legalább ennyit kívánhatunk – hiszen annak végeredményben mi örülhetünk igazán!