Romancing SaGa 2 - A Hetek bosszújaTeszt

A játék története a Varennes Birodalomban játszódik, ahol Leon császár sikeresen veri vissza a szörnyek immár sokadik támadását, oltalmazva ezzel a birodalmát. Ám hamarosan olyan rémség rohamozza meg a fővárost, ami ellen látszólag esélyük sincs: az ősi legendákból ismert hét hős egyike, Kzinssie megöli még a trónörököst is. Leon életben maradt kisebbik fiával, Gerarddal és hű embereivel karöltve indul meg, hogy bosszút álljon idősebb fia haláláért, és megvédje a birodalmát.

Ez már önmagában hatalmas küldetésnek tűnhet, pedig gyakorlatilag éppen csak felvezeti azt a több generáción átívelő, misztikus harcot, aminek a részeseivé válunk. Leon ugyanis csak az első császár, akinek a munkásságát nyomon követhetjük a játékban, de a mi irányításunkkal kerülnek kinevezésre a későbbi kor uralkodói is, akiknek mind egy a célja: visszafoglalni és biztosítani a birodalomtól gyakorlatilag elszakadt vagy elkülönült területeket, közben pedig legyőzni a régmúlt hőseit.

A címben is szereplő Hetek ugyanis a legendák szerint olyan nagyszerű bajnokok csapata, akik mindig is védelmezték a világot a gonosz fenyegetésétől. Ám senki se tudja, mégis miként lehet az, hogy azok a „hősök”, akikkel a játékban szembekerülünk, inkább mondhatók ádáz szörnyetegeknek. Vajon a szájról-szájra hagyományozódott legendák állítottak mindig is hazugságot? Vagy időközben történt valami, ami ilyenné tette a hajdani megmentőket…?

A Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven története önmagában is grandiózus, illetve maga az a mechanikája is egyedi, miszerint egyetlen csapatnyi szereplő helyett gyakorlatilag császárok és hősök generációit állíthatjuk csatasorba. A játékban alapból is telik az idő az egyes kalandok vagy elért eredmények hatására, de manuálisan is tudunk új uralkodót választani a magunk mellé állított szövetségesek közül (akár csak a változatosság kedvéért, akár ha egy csata során meghalna az aktuális uralkodó).

A kalandjaink bár nem lineáris módon követik egymást, a játék kezdetén azért jobban fogják a kezünket a készítők, hogy a játékmenetbe és az egyes funkciókba jobban belerázódhassunk. Szerencsére azonban hamar mi dönthetjük el, merre szeretnénk tovább indulni, illetve a játék magyarázatai is könnyen megérthetők, így nem fognak különösebb fennakadást okozni teljesen új játékosok számára sem.

A játék két nagyobb szálon fut: a küldetéseink egy része újabb területekre jutni. Ez történhet akár a szárazföldön, később akár hajóval is, ilyenkor ki kell nyomoznunk, mégis hogyan juthatnánk át az új területre, és az utunkba kerülő akadályokat kell legyőznünk. A másik főbb feladatunk az új területek biztosítása. Akár szörnyek, kalózok vagy a Hét Hős egyike fészkelte be magát a környékre, a mi feladatunk, hogy rendet tegyünk.

Bár a játékban akadnak kisebb-nagyobb jövős-menős küldetések is, az időnk nagy részét különféle települések bejárásával és a dungeonok kitisztításával töltjük majd. Ám ezek egyike sem lesz unalmas: a települések mind rendkívül egyediek és bájosak, rendkívül sokféle izgalmas helyen megfordulunk majd.

Ugyanígy a dungeonok sem egyformák: a tipikusnak számító barlangrendszerek és bányák mellett megfordulunk sokféle környezetben is, legyen az éppen titkos tengeri átjáró, misztikus kastély vagy más. A kazamaták külön előnye, hogy amellett, hogy egészen rövidek (tehát nem fogunk fél napokat egyetlen dungeonban eltölteni, még ha teljesen kipucoljuk sem), változatos az élőviláguk, és bármikor otthagyhatjuk őket, ha a kifogyóban lévő készleteinket szeretnénk feltölteni valami más helyszínen. (Annyi, hogy olyankor a bejárattól kezdve indulunk neki ismét.)

A csaták körökre osztottak, és a képernyő bal felső sarkában követhetjük nyomon, hogy éppen ki következik majd (akár a mi egységeinkről, akár az ellenségekről van szó). A csapatunk öt főből állhat, akik közül az aktuális uralkodó kötelezően részt vesz a harcokban, a maradék négy helyet azonban tetszésünk szerint tölthetjük fel.

A választék pedig óriási, mivel számos különböző szerepű és készségű karaktert állathatunk magunk mellé (és ahogy újabbnál újabb területekre jutunk el, még többen csatlakoznak majd hozzánk). A szereplők mindegyike kétféle fegyvert/harcstílust ölthet magára, illetve használhatnak mágiát is. A harcok nagy részében főleg ezekre fogunk koncentrálni, és érdemes a lehető legtöbb fegyvertípust és elemi mágiát lefedni a csapatunk tagjaival, mivel az ellenségeink gyengeségei is változatosak lesznek.

Ahogy az ellenségeinkkel küzdünk, a szereplők első körben csak a náluk lévő fegyverek alaptámadásaival tudnak harcolni, de ahogy a győztes csatákat követően nő a fegyverszakértelmük, újabbnál újabb speciális támadások elsajátítására lesznek képesek. Ugyanez igaz a mágiára is, aminél ugyan kicsit kötve van a kezünk (mivel egy karakter a tűz-víz és a levegő-föld típusú, egymással ellentétes mágiákból csak egy-egy elemet használhat), de ahogy egyre magasabb szinten ismerjük meg az adott elemet, annál hatékonyabb varázslatokat tudunk majd felhasználni.

Az alaptámadásokat bár korlátlanul fel tudjuk használni, ám a különlegesebb fegyvertámadások és varázslatok mind BP-be (Battle Points) kerülnek. Az elérhető maximum BP mennyisége minden karakternél nő majd a győzelmeinket követően, de amennyiben kifogyunk belőlük, csak speciális tárgyakkal vagy BP-feltöltő pontokkal tudjuk őket visszatölteni a dungeonokban. Szerencsére a csapatunk HP-ja minden csatát követően automatikusan feltöltődik, így ezzel kevesebb gondunk akad.

Ha mindez nem lenne elég ütős, a csapatunk képes United Attack-ra is, amely a játékban előrehaladva a csapatunk egyre több tagjának bevonásával történő közös támadás, amivel hatalmas sebzéseket tudunk kiosztani egy (vagy akár több) ellenségnek. Illetve természetesen az ellenség sem tétlen, de a csapatunk tagjai megtanulhatnak kitérni egyes csapások elől is, ami szintén sokat segíthet az elszenvedett sebzés minimalizálásában.

A harcok rendkívül izgalmasak, különösen a boss-ok ellen vívottak, és nagyon sok teret adnak kísérletezgetésre is. Akár a harctéri csapatformációval (ebből is van többféle), akár magukkal a szereplőkkel és az ő fegyver- vagy mágiaismeretükkel próbálhatjuk felépíteni a legütőképesebb kombinációt, rá kell majd ébrednünk, hogy nem lesz egyetlen, mindent lefedő recept. Mivel az ellenségeink támadásai, gyengeségei és csapatdinamikája (bossok is gyakran minionokkal vannak körbevéve) is állandóan változik, nekünk kell majd idomulnunk a győzelem érdekében. Éppen ezért az aktuális csapatunktól és stratégiánktól függően lesznek majd könnyebben és nehezebben kivívott győzelmeink is, de két ugyanolyan csatára semmiképp ne számítsunk.

Bár az idő telik, és generációk váltják egymást, de szerencsére a megtanult képességek és varázslatok nem vesznek el, hanem átörökíthetők a későbbi generációknak is, ami hatalmas segítség az új csapatunk összeállításában.

A szereplők statjai is javulnak a győztes csatákat követően, de nem árt erősebb fegyvereket és páncélzatot adni rájuk. Szerencsére ezeket venni és találni is tudjuk a játék folyamán, illetve uralkodóként még egyes intézményeket is tudunk építeni meg fejleszteni, amik az újabb felszerelések és varázslatok fejlesztésében segíthetnek.

Bár a helyszínek közötti mozgás gyakorlatilag korlátlan (akár egy dungeon közepéből is simán visszatérhetünk a palotánkba), de a manuális mentések mentési ponthoz kötöttek. Van a játékban automatikus mentés is, de jobb nem azokra hagyatkozni.

A játék látványvilága kimondottan szép, csak ritkásan fordulnak elő kisebb hibák: ezek néha később betöltődő textúrák, egymáson átütő textúrák, vagy a háttérben kicsit szaggatottabban mozgó NPC-k. Utóbbit gyakrabban láthatjuk a népesebb településeken, de összességében nem kimondottan zavaróak.

A helyszínek egészen részletgazdagok és öröm felfedezni a bennük elrejtett tárgyakat és kincsesládákat, legyen szó akár a palotánkról, a kisebb-nagyobb településekről vagy valamelyik dungeonról. Ugyanígy szemet gyönyörködtetők a kreatív külsőt kapott szövetségesek és az ellenséges lények egyaránt, és persze nem mehetünk el szó nélkül a nagyon is stílusos menük mellett sem.

A játék zeneisége is egészen erős, és főleg az egyes helyszíneken felcsendülő dallamok erősítenek rá a települések (vagy éppen izgalmasabb dungeonok) sajátos atmoszférájára. A szinkronok is jól sikerültek, így akár angol, akár japán hangsávval szeretnénk játszani, nem lőhetünk mellé.