Rhythm Heaven Groove – Indulhat a buli!Teszt

@Intro Egy évtizedes kihagyás után végre újra az ujjunkban érezhetjük a bugit, miközben a legelképesztőbb helyzetekben igyekszünk ütemérzékünkkel helytállni. Visszatért a Rhythm Heaven!

Új ötletek helyett továbbra is elég gyakran téved a fejlesztők és kiadók keze poros fiókokba, hogy nedves ronggyal megtörölgetve újra azt asztalra csapjanak egy már-már elfeledett szériát egy szimpla újrakiadás, vagy netán egy komolyabb felújítás/újrafeldolgozás erejére. Nagyobb kihagyás esetén egy új felvonás már rizikósabb kísérlet lenne egy történetvezérelt klasszikusnál, de szerencsére a Rhythm Heaven Groove élvezetéhez nem szükséges előzmény.

A széria 2006-ban kezdte el diktálni a tempót, első körben kizárólag Japánban, majd későbbi részeivel már a világ többi részét is meghódította, egészen 2015-ig, mikor a Rhythm Heaven Megamix után kicsit megtorpant. Na jó, nem kicsit, hanem nagyon: konkréten bő 10 évre. A sorozat élénk színeivel, változatos grafikai stílusával, no meg persze gyakran abszurd ritmusjátékaival egyszerű, de nagyszerű szórakozást kínált minden korosztálynak, és szerencsére az új felvonás sem tervez szakítani gyökereivel.

A Rhythm Heaven Groove-ba 80+ egyedül, és 30+ többedmagunkkal élvezhető, abszolút pozitív értelemben őrült minijátékot szuszakoltak bele a készítők, így bőven akad miből válogatni. Szerencsére nem azonnal zúdul a nyakunkba mind, hanem szép fokozatosan nyílnak meg, ahogy egyre jobban belejövünk a ritmikus gombpüfölésbe, ráadásul minden játék esetében egy alapos felvezetést is kapunk, hogy tudjuk, mire számítsunk.

Az adott kihívás teljesítése mellett annak minőségét is értékeli a játék, az aranyérmet érdemlő, vagy éppen tökéletes eredménnyel pedig további tartalmakat is feloldhatunk, köztük például mókás képregényeket és történeteket. A különböző zenés kihívásokat felvonultató fejezetek mindegyike egy Remix pályában csúcsosodik ki, ami gyakorlatilag egy a megelőző játékokból összeállított kellemes kis turmix, kvázi végső próbatétel.

Tempó, tempó!

A minijátékok forgatagában gyümölcsöket pattintgathatunk bicepszünkkel, háttértáncosként ugrándozhatunk, megpróbálhatjuk elkerülni a Hold gyilkos tekintetét, békákat lökhetünk a magasba, ablaktörlőkkel hadakozhatunk, hagymát szőrteleníthetünk (Hello, Warioware! – mcmacko), szamurájként kaszabolhatunk le gonosz lelkeket, robottal adagolhatunk pudingot egy futószalagon, és ez persze csupán néhány példa volt. Az egyik személyes kedvencem a Cake Wait névre keresztelt játék, amiben kiéhezett testvérek módjára kell egy szelet tortáért megküzdenünk barátainkkal úgy, hogy annak üti a markát az édes finomság, aki a visszaszámlálás végéhez legközelebb csap le rá.

A Rhythm Heaven-sorozat bája sajátos és sokszínű látványvilága mellett egyszerűségében rejlik, a ritmusjátékok többségében ugyanis mindössze egyetlen gombot kell használnunk, de azzal persze a lehető legtökéletesebben időzítenünk. Ebben többnyire vizuális jelek is segítenek, azonban fő mankónk továbbra is a háttérben szóló zene ritmusa főleg, mert sok esetben tényleg kizárólag hallásunkra – no meg ritmusérzékünkre – hagyatkozhatunk, ugyanis nehezítésként egyes szakaszokon belóg elénk egy tereptárgy/karakter, vagy épp elsötétül a képernyő.

A Rhythm Heaven Groove tengernyi minijátéka közül érdemes kiemelni a Beatspell címet kapott zenés szerepjátékot, ennek az érdekes mellékszálnak ugyanis már van némi mélysége is. Ebben egy fiatal leányzóval kell szörnyeken és főellenfeleken átverekednünk magunkat, mindezt ritmusra és különböző pózokkal megidézhető varázslatokkal.