Project Tower – Toronyiránt!Teszt

Őszinte leszek: engem a Project Towernek ez az egyetlen megoldása megvett kilóra, amikor meglestem a játék demóját a tavaly őszi Steam Next Festen. A próbakör összes többi aspektusa nem mutatott túl egy átlagos indie projekten, az első boss legyűrése után azonban lehetőséget kaptunk arra, hogy magunkra öltsük az alakját, és így vágjunk rendet az ellenségeink között, ezen a pillanaton pedig egyértelműen érződött, hogy mennyi lehetőség lapul a Yummy Games által megálmodott koncepcióban. Nagy kár hát, hogy a teljes program ennek a potenciálnak a javát parlagon hagyja.

De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a Project Tower sztorijával, már csak azért is, mert az viszonylag könnyen letudható. A történet szerint az emberiség, mint olyan, megszűnt létezni, miután egy jóval fejlettebb civilizáció leigázta a Földet, a kevés túlélőt pedig egyfajta csillagközi kiképzőtáborba telepítette, hogy rajtuk tökéletesíthessék a saját katonáikat. A kampány során mi is egy ilyen foglyot alakíthatunk majd, a feladatunk pedig az lesz, hogy fegyvert ragadva megpróbáljunk feljutni a címszereplő torony tetejére, ahol fogvatartóink szerint a szabadságunk vár ránk…

A fenti összefoglaló alapján az emberben felmerülhet a gyanú, hogy a Project Tower sztorija nem egy nagy eresztés, és ez sajnos így is van. A fejlesztők ugyan próbálták különféle csavarokkal feldobni a meglehetősen egyszerű alapötletet, azonban ezeknek a java vagy megalapozatlannak, vagy simán csak súlytalannak érződik. Emellett az se segíti a narratíva helyzetét, hogy a történet sehol sem lép túl a sci-fi bejáratott toposzain, sehol sem tud valami meglepőt vagy újítót húzni, így pedig a kalandunk elejétől a végéig folyton az jár majd a fejünkben, hogy mi ezeket a megoldásokat láttuk már máshol is, csak ott jobban.

Ráadásul a szerény történethez szerény játékmenet is társul, avagy a Project Tower sajnos akkor se fest túlságosan meggyőzően, amikor elkezdődik a lövöldözés. Alapvetően egy meglehetősen egyszerű TPS-t kapunk a pénzünkért, ahol a tűzharcokat helyenként ügyességi szakaszok vagy átvezetők szakítják meg, a pályák végén pedig általában egy boss is vár ránk. A kampány során négyféle fegyvert szerezhetünk meg, míg mozgáskészletünket kétféle kitéréssel gazdagíthatjuk, de ezeken túl olyan komoly mélységgel nem fogunk találkozni a programban.

A bullet hell elemek a korábban emlegetett Returnallal szemben itt főleg a főellenfelekre koncentrálódnak, és a papíron ígéretesnek tűnő alakváltás is fájdalmasan visszafogottan van csak jelen az egyes pályákon. Eleve roppant korlátozott, hogy milyen lények fizimiskáját tudjuk magunkra ölteni, ráadásul az alakváltás után sem nyílnak meg olyan vad lehetőségek előttünk. Nagyokat ugrálhatunk, lebeghetünk, vagy esetleg beférkőzhetünk olyan szűkös helyekre, ahová emberként esélyünk se lenne, és nagyjából ennyi.

Azok a pillanatok, mint amikor az első főellenfél alakját magunkra öltve törünk és zúzunk, roppant ritkának számítanak, így pedig hiába érdekes elméletben az alakváltós mechanika, a gyakorlatban csak ritkán és csak a legfantáziátlanabb módokon kerül elő, és mint ilyen, nem hagy mély nyomot az emberben. Ha pedig mindehhez hozzávesszük a fapados animációkat, a nem túl acélos szinkronhangokat és a szigorúan lineáris, csőszerű pályákat, akkor egyből látszik, hogy a Project Tower mögött egy meglehetősen szerény költségvetéssel dolgozó, párfős csapat áll, akik sajnos nem tudtak felülkerekedni az indie fejlesztés limitációin.

Az ígéretes demó után nem könnyű ilyesmit leírni, de a Project Tower egy meglehetősen gyenge alkotás lett, ez pedig leginkább azért szomorú, mert a játékon minden negatívuma ellenére is érződik, hogy az alkotói azért bőven tettek bele időt és energiát. A Yummy Games egy érdekes és izgalmas koncepciót rakott le arra a bizonyos asztalra, csak az erőforrásaik jó eséllyel kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy kiaknázhassák az ötletükben rejlő potenciált.