Planet Coaster 2Teszt

A Planet Coaster a méltán híres RollerCoaster Tycoon sorozat friss, átbrandelt sorozata, ahol a modern technológiának köszönhetően már igen szép grafikával építhetjük ki saját szájunk íze szerint a vidámpark nagyhatalmunkat.

A múlt tycoon mágnása

Bevallom, számomra a RollerCoaster és Planet Coaster mindig kevésbé volt érdekes, mint mondjuk társuk, a Zoo Tycoon sorozat, ahol már természetesen az első részben gondozókat terrorizáltam oroszlánokkal, vagy a második rész, ahol a jól kigondolt útvonaltervezés hatására hot dog árusaim egy heti munka után milliomossá váltak.

De természetesen az utóbbi évek tycoonban aszályos időszaka után a vidámparkos társukra is hasonló lelkesedéssel vetettem rá magam, mint ahogy tettem azt a Zoo Tycoon 2013 esetében is.

Természetesen ezzel a háttérrel hamar kitapasztalja az ember az irányítást és az egyébként igen bürokratikus menürendszer sem feltétlen okoz gondot - vagy csak ritkán - a játékban található építési rendszer viszont számomra megszokhatatlan volt, mind az úthálózatok, mind a sínek és csúszdák esetében, pedig esküszöm igyekeztem. A sínek és csúszdák esetében még hagyján, hiszen ha elég ideig szöszmötöl felette az ember, akkor általában sikerül, amit szeretne, azonban az úthálózatok néha teljesen máshogy viselkednek, mint kéne. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a merge funkciónak nyomát se látni, így ha két út találkozik, akkor simán kerülhet közéjük egy korlát, ami ha nem tűnik fel, akkor teljesen elvágja a közlekedést, majd romba dönti addig virágzó birodalmunk - bár azért a játék értesítést küld a problémáról, amivel csak az a baj, hogy a többi értesítés közt elveszik -, így erre fokozottan érdemes figyelni.

Érzelmi hullámvasút

Amennyiben túl tudjuk tenni magunkat azon, hogy milyen az építés, egyből felszabadultabban játszhatunk, hiszen mind a tutorial, mind a karrier mód ötletekben és egyedi megoldásokban gazdag. Lehet, hogy történelmi pályákat kell megjavítanunk, vagy épp egy csőd szélén álló park igazgatását átvennünk, de még olyan is előfordulhat, hogy környezetbarát megoldásokkal vívjuk ki az igazgatótanács elismerését.

Persze, amikor bele lendülünk a játékba, akkor újabb problémákat fedezhetünk fel, legyen szó akár arról, hogy nem kapunk folyamatos visszajelzést a profitról, hacsak nem akarunk menükön át nézelődni. De akár beszélhetünk arról is, hogy 50 euróért a PC masterrace tagjaként ez a grafika 2024-ben egyáltalán nem vág hanyatt, ami csak annyit jelent, hogy a konzolos kiadások visszafogták mindazt a lehetőséget, amit a PC adhatott volna grafika terén.

Amolyan Love & Hate kapcsolat ez a játék és köztem, hiszen minden egyes negatív tulajdonsága utána találok valamit amitől jobb kedvem lesz. Amint felhúz az, hogy a lerakott járdán ottmaradnak a tereptárgyak, így akár egész sziklának ható díszkövek, rögtön utána felfedezem, hogy a research mennyi lehetőséget nyújt, ráadásul nem pályánként szükséges mindig a fejlesztés, hanem karriererünk során oldhatunk fel új eszközöket egy-egy újabb, vagy már meglévő parkunkhoz.

Ráadásul a fejlesztések is okosan vannak elzárva, ugyanis a karrierben minden fejezet feloldásakor tudunk egy újabb adagnyi új játékszerhez jutni.

Roller veteránok

Aki már a sorozat előző darabjait jól ismerik, azoknak nem gondolom, hogy feltétlenül sok újat adna a játék a kicsit javított grafikán túl, ami már meg is látszik az értékeléseken, hiszen sokakat félrevezettek a multiplayer lehetőséggel (nincs ilyen, a szó valódi értelmében), ráadásul az induláskor a Steam műhely is hiányzik a játékból, ami csak még kevésbé teszi vonzóvá a folytatást. Az előző rész 90%-os értékelését megközelíteni is művészet lesz, és valószínűleg sok patchen és kiegészítőn keresztül vezethet oda az út, de addig is talán érdemesebb a partvonalról figyelni, hacsak nem a RollerCoaster Tycoon 3 volt az utolsó rész számodra.