Nem mindenki kedveli a túlélőjátékokat. Én sem annyira. Könnyen meglehet, hogy bennem van a hiba, de ezek a gyűjtögetésre és szűkös erőforrások menedzselésére épülő mechanikák engem sosem tudtak túlzottan bevonzani vagy hosszabb ideig lekötni. Amit viszont egyenesen imádok, az a misztikumba hajló sci-fi, így talán mondanom se kell, hogy a Pacific Drive komoly dilemma elé állított, hiszen az Ironwood Studios legelső alkotása pont a fenti két koncepciót keveri nagyjából fele-fele arányban. Némi tépelődés után azért így is rábólintottam a játék tesztelésére, és bár az élményeim nem voltak száz százalékban pozitívak, összességében roppant kellemeset csalódtam.
De ne rohanjunk ennyire előre! A Pacific Drive története egy alternatív múltba kalauzol el minket, ahol az USA kormánya a 20. század közepén vad kísérletezésbe kezdett a Washington államban található Olympic-félszigeten, ez pedig olyan jól sikerült, hogy a környéket végül teljesen ki kellett üríteniük, miután a helyiek egyre furcsább és furcsább anomáliákra kezdtek panaszkodni. A háttérsztori alapján ez a terület azóta is egy külvilágtól elzárt Zóna, ahová tilos a belépés, és amit egy hatalmas fal vág el az Egyesült Államok maradékától.
Erre a szívderítő helyre érkezünk meg mi is a kampány legelején. A történet szerint egy névtelen futárt alakítunk, aki nem akar mást, csak kiszállítani néhány csomagot a Zóna szomszédságába, azonban talán mondanunk sem kell, hogy emberünk a feladata teljesítése közben túl közel kerül a tiltott területhez, és egy véletlen baleset folytán a félszigetet lezáró fal rossz oldalán találja magát. Innentől kezdve pedig adott a feladatunk: fel kell térképeznünk a halálos anomáliákkal és egyéb veszélyekkel teletömött vidéket, hogy aztán a Zóna középpontjáig hatolva megtalálhassuk a kiutat ebből a rémálomból. Külön fontos kiemelni, hogy a legtöbb túlélőjátékkal ellentétben a történet itt kimondottan nagy hangsúlyt kapott, avagy az Olympic-félsziget nem csak egy hangulatos háttér a különféle nyersanyagok gyűjtögetéséhez, hanem egy élő és lélegző világ a maga tragikus meséivel, melyek mind csak arra várnak, hogy felfedezzük őket.
Ha a sztori összefoglalóját olvasva felmerült bennetek, hogy ezzel az alapfelállással mintha már találkoztatok volna valahol, az egyáltalán nem véletlen, hiszen a Pacific Drive érezhetően nagy kanállal merít a S.T.A.L.K.E.R. és a Piknik az árokparton hangulatából, azonban eközben nem fél a saját szája íze szerint megcsavarni ezen művek koncepcióját. Hogy mást ne mondjunk, itt például nem gyalogosan kell szembenéznünk a Zóna veszélyeivel, hanem kapunk egy kocsit, ami ritka sok karbantartást igényel ugyan, de cserébe meg is véd minket, ahogy egyre veszélyesebb vidékekre tévedünk a kiút utáni hajszánk során.
A Pacific Drive játékmenete ennek megfelelően autónk folyamatos foltozgatására és fejlesztésére épít. Még a kampány legelején hozzájutunk egy garázshoz, ami egyike a Zónában kiemelt ritkaságnak számító biztonságos helyeknek, a küldetések során pedig innen indulhatunk környezetünk felderítésére. A fejlesztők kisebb, önálló térképekre bontották a játékteret, melyek mind egyedi veszélyekkel és módosítókkal várnak ránk, a mi feladatunk pedig az lesz, hogy bejárjuk ezeket a vidékeket, összegyűjtsük, amit tudunk (vagy amire az épp aktuális küldetésünk teljesítéséhez szükségünk van), majd visszameneküljünk a főhadiszállásunkra, lehetőleg még azelőtt, hogy a valóság végleg összeomlana körülöttünk. Az összegyűjtött erőforrásainkból ezek után elláthatjuk a kocsinkat pl. strapabíróbb karosszériaelemekkel vagy masszívabb fényszórókkal, ha pedig ezzel megvagyunk, már mehetünk is vissza a vadonba elölről kezdeni az egész körforgást.
Ezek a mechanikák önmagukban is teljesen működőképesek és korrektek, ami azonban igazán különlegessé teszi a Pacific Drive-ot, az a játék hangulata és látványvilága. A sztori ugyan kicsit könnyedebb stílusban tálalja az egész misztikus sci-fi szálat, mint tette azt például a S.T.A.L.K.E.R., de cserébe az egész programnak van egy bitang erős atmoszférája, ami lényegében az első képkockától ránk telepszik, és nem is enged minket addig, míg a kampány végére nem értünk.
Erre pedig a környezetünk kinézete is rátesz egy nagy lapáttal, ami egyszerre lett elképesztően stílusos és a maga módján lehengerlően gyönyörű. Az Olympic-félsziget zord fenyvesei remek hátteret biztosítanak a fizikára és a józan ész szabályaira egyaránt fittyet hányó anomáliáknak, míg a fák között kavargó köd mélyén baljóslatúan felcsendülő hangok akármikor képesek ránk hozni a frászt. Az pedig, mikor a különféle akadályokat kerülgetve száguldunk az adott térkép kijárata felé, miközben körülöttünk mindent elnyel az összeomló valóság, egy felejthetetlen élmény, ami a sokadik menekülésünk alkalmából pont akkorát üt, mint amikor legelőször megtapasztalhatjuk.
Remek hangulat ide, hangsúlyos sztori oda, azt nem árt észben tartani, hogy a Pacific Drive a velejét tekintve így is egy túlélőjáték. Ennek megfelelően a kampány legnagyobb részét nyersanyagok gyűjtögetésével és kocsink istápolásával fogjuk eltölteni, nem ritkán akár húsz-harminc percig gubbasztva a garázsunkban, miközben egy hosszabb útra próbálunk felkészülni. Ez persze nem kimondottan gond, inkább csak műfaji sajátosság, de azért ha valakit nagyon taszít a túlélőjátékok zsánere, az valószínűleg itt se találja majd meg a számítását, hiába a történetközpontúság vagy a sci-fi vonal.
Mindenki másnak azonban abszolút érdemes lehet egy próbát tennie az Ironwood Studios alkotásával, a Pacific Drive ugyanis egy gyöngyszem, ami nagyszerű történettel és remekbeszabott hangulattal rendelkezik, és a játékmenetét tekintve se hagy sok kívánnivalót maga után. Kisebb bugok persze akadnak benne, és az UI se sikerült a legletisztultabbra, de ha ezeken túl tudunk lépni, akkor egy abszolút egyedi és izgalmas élményben lesz részünk, mely garantáltan velünk marad azután is, hogy magunk mögött hagytuk az Olympic-félsziget Zónáját.
PLATFORM PC (tesztelt), PS5 | KIADÓ Kepler Interactive FEJLESZTŐ Ironwood Studios | MEGJELENÉS 2024. február 22. ÁR 30 EUR