Az 1994-es Donkey Kong egy mágikus cím volt, ami a Game Boy Pocket és a Super Game Boy megjelenésének volt követe. A Nintendo képes volt valahogy a hordozható gépének általános színvonalát egy újabb szintre emelni, átmenetben a 8- és 16-bites igényszint között. Mindeközben a Donkey Kong játék nem egy világmegváltó megfejtés, inkább egy egyszerű-de-nagyszerű puzzle-platformer volt. A változatossága, a térképei, a tévére rakva színesbe viruló, addig monokróm látványa adott valami többletet az élménynek. Ráadásul utat nyitott a Donkey Kong Country-nak is, a Nintendo egy régi-új sztárral gazdagodott.
![](/~thumbnail/mario_vs_donkey_key.jpg.wl800.k.article-00-1a-uo.2shsdsk.jpg)
Ezt 2004-ben, tíz évvel az eredeti után egy GBA-s folytatás, újragondolás követte. Ez a cím már messze nem volt olyan varázslatos, mint a sima GB-re megjelenő majom-revitalizáció. De a tartalom, a színes Advance-palettával felvértezett grafika végett nem lehetett okunk majrézni. 2024-ben, húsz évvel a GBA-s epizód és 30 évvel az Game Boy-os kiadvány után itt a Mario Vs. Donkey Kong, amely az Advance-cím remake-jeként próbál újra lendületet adni a majom és Mario rivalizálásának.
Hogy ez így jó-e nekünk, arra még mindig nem tudtam rájönni. Persze tiszteletreméltó, hogy a Nintendo-nak most már ennyi évtizedre visszanyúló hagyatéka van. Már a Game Boy-os rész is az akkor 13 évvel korábban megjelent árkád-eredeti tiszteletére készült, most pedig egy harminc, és húsz éves címet ünnepelünk. Az idő borzasztóan halad, az öregedő gamerek kölyökkori élményként tekintenek szinte ezekre az emlékekre.
![](/~thumbnail/mario_vs_donkey_1.jpg.wl800.k.article-00-1a-uo.df9t21.jpg)
Sosem gondoltam volna, hogy ilyen időbeli skálákon fogok valaha is gondolkodni ezen játékok kapcsán. És a Mario Vs. Donkey koncepció még mindig alapjaiban véve jó játékot bír rejteni. Bitang letisztult minden aspektusa a játéknak. Irányítását, bár szokni kell, hamar elsajátítjuk, szabályrendszerei konzekvensek. A puzzle feladványok a hordozhatóságra fókuszálnak, leheletnyi fokozatossággal nehezednek, az elején szuper laza bevezetéssel, később viszont nagyon is komoly fejtörést okozó pillanatokkal várnak. A pályák többképernyősek, a teljes végigvitelhez az extra ajándékokat is fel kell vennünk, ráadásul a világok végén lévő főnökharcokat csak akkor tudjuk csillagosra teljesíteni, ha nem veszítünk HP-t Azaz a pályákon összekotort Mario-játékbabákat mind megőrizzük, merthogy ők védenek minket a majom támadásai elől. Harminc új pályát is kapunk, így összesen százharmincra duzzad a sor. Bár nem vállaltak sokat a grafikusok, a látvány tükörsima, a Mario hangulat minden képkockából árad. Olyan tankönyvszerű az egész. Túl szép is, hogy igaz legyen.
Valahogy a harminc év alatt azonban odáig értünk mi játékosok, hogy ez már nem tűnik nagy dolognak. Játszom a Mario Vs. Donkey-t, de nem érzek semmit közben. Faarccal tolom egyik feladványt a másik után. Haladok, mikroadagolásban jönnek a kihívások és sikerélmények. A Nintendo profizmusa betakar, a fogaskerekek a legkisebb csikorgástól mentesen teszik a dolgukat, működtetik az óraművet. Mégsem érzek semmit. Sem jót, sem rosszat.
![](/~thumbnail/mario_vs_donkey_2.jpg.wl800.k.article-00-1a-uo.3srqgv3.jpg)
Velem van a baj? Biztosan. Túl sokat láttam már volna ebből a világból? Bár belső játékos indíttatásomat egy percre sem helyezném a „kiégéses témák” polcára, már nyilván nem ott tanyázik az ingerküszöböm, mint kilenc-tíz éves koromban. Vagy mint húsz évesen. Nem csodálkozom el az ilyesfajta változatosságon. Nem lepődök meg azon, hogy kézi konzolon ilyen kis kompakt-komplex feladványokat kapok. Vagy, hogy szépen ketyegő, a szokásos Nintendo kézművességgel megalkotott játékkal játszom.
De van ennek a sztorinak egy másik oldala is. A Nintendo sem szeretett volna többet kihozni ebből, mint hogy a Switch képességeinek megfelelő formára húzzanak egy Game Boy Advance játékot. A Mario Vs. Donkey Kong szép, de nem kiemelkedően szép. Tartalmas, de tartalmi szervezésében nem feltétlen motiváló. A változatossága, a kraftja, a monyója szerintem már 2004-ben sem volt akkora horderejű. Kapott kétjátékos módot, van nehézségi választás és ritkán, de még CG átvezetők is tarkítják a „sztorit”. Ám nem látom azt, hogy a Nintendo hol akarta volna ezt az egészet kiléptetni az eredeti cipőből. Abból a cipőből, amit 20 évvel ezelőtt hordtunk. Hol van a térkép, ami már az 1994-es játékban is adott némi szélességet az univerzumnak? Hol vannak azok a megoldások, amelyeket az elmúlt 20 évben épített a Ninty a Mario világokban játszódó játékokba. Hol van az a produkciós mérce, ami a Nintendo akár csak középszintjét is elérné?
Ne értsetek félre. A Mario Vs. Donkey Kong egy közel tökéletes játék. A maga módján nem nagyon tudok benne hibákat keresni. De bennem nem mozdított már meg semmit. Ez a kiadvány nem neked vagy azoknak szól, akik ott voltak, és a korábbi hordozható masinákon is tolták a Donkey-t. Akkor kinek? Annak a generációnak, akiknek újra el lehet sütni a régi ötleteket újként. Számukra hordozhat lelket, mozdíthat belső indíttatást a játék. Az ára viszont még redukált (40-50 EUR) szinten is picit soknak tűnik. A puzzle-platformer vonalon rengeteg más érték is született az elmúlt 20 évben, amelyek mechanikákban, élményszerűségben nagyobbat szólnak.
Nem haragszom Donkey-ra. Egész egyszerűen be kell látnom, hogy a 20-30 éves élményeket ilyen formában nem tudom ugyanolyan lelkesedéssel megélni. Ugyanakkor kicsit haragszom a Nintyre, aki szerint ennyi épp elég egy újragondoláshoz. „Épp elég…” Hm, talán lehet itt van a majom elásva. Legyünk akármennyire is vének, sokat látott gamer rókák, a Nintendo 1994-ben, 2004-ben, de máskor sem azzal lett ilyen megkerülhetetlen óriás, hogy „éppen elég” élményeket kínáljon a játékosoknak.
PLATFORM Nintendo Switch | KIADÓ Nintendo FEJLESZTŐ Nintendo | MEGJELENÉS 2024. febr. 16. ÁR kb. 50 EUR