LEGO Star Wars: The Skywalker SagaTeszt

Amit rögtön az elején fontos leszögezni, hogy bár a The Skywalker Saga magában foglalja a három trilógia minden epizódját, semmi köze nincs a korábbi Lego Star Wars játékokhoz, azoknak minden pályáját nulláról álmodták újra. Annak idején a videojátékos Lego őrület pont az eredeti Star Wars trilógiával indított még jó 15 évvel ezelőtt. Azóta a formulát annyiszor módosították, bővítették és értelmezték újra, hogy a pálya alapú megközelítés már nem is nagyon működött volna, ezért a játék struktúrája is alapos modernizáláson esett át. Ha nem lenne kicsit negatív jelentése a szónak, azt mondanám kimondottan trendivé vált. Ez rengeteg dolgot jelent a gyakorlatban, amelyek végül együttesen vezetnek oda, hogy a The Skywalker Saga messze a legteljesebb és - komplexebb élményt nyújtja a Lego játékok sorában, még ha nem is feltétlenül mindig a legélvezetesebbet. Ez utóbbira még visszatérünk később.

A kilenc epizód külön-külön játszható, de induláskor kizárólag a trilógiák nyitó darabjai érhetők el. Minden egyes rész öt pályát tartalmaz, ezek ráadásul sokszor kimondottan rövidek, van közöttük nem egy olyan, amely tíz-tizenöt perc alatt végigjátszható. Ezek a legtöbbször a filmek ikonikus jeleneteire épülnek, de előfordul olyan is, hogy teljesen újraértelmezik azokat, pl. Han Soloval a Hoth felszínén úgy kell megtalálni Luke Skywalkert, hogy három kommunikációs tornyot működésre bírunk, majd ezekkel háromszögeljük ki (létezik ilyen ige? - Létezik. - mcmacko) a pozícióját. A kötött pályák színvonala teljesen hullámzó, vannak amik túl hosszúra nyúlnak és teljesen lineárisak, mások tömve vannak ötletekkel, pl. nagyszerű volt, amikor két csapat között folyamatosan váltogatva kellett együttműködni egy űrállomás különböző pontjain. A játékmenetet tekintve rengeteg dolgot modernizáltak, a megszokott legós nézet helyét egy karakterhez jóval közelebbi, már-már TPS-szerű kamera vette át. Lehet fedezékharcolni, falat mászni, vannak komplett platformer-szakaszok, szóval beemeltek egy csomó olyan elemet, amely tulajdonképpen nem rendszeridegen, csak épp eddig nem feltétlenül ezeken volt a hangsúly.

Az öt pálya azonban természetesen kevés, éppen ezért ezeket nyitott helyszínek kötik össze, amelyeken ránk van bízva, hogy mennyi időt töltünk el. Több Lego játékban is volt már példa arra, hogy kötöttségektől mentesen tudjunk barangolni nagyobb területeken, de ekkora szabadságot talán még sosem kaptunk. Ilyen helyszín lehet bármi a filmekből, amelyen hosszabb időt töltöttek el a szereplők, tekereghetünk a Tatuin vagy a Jakku dűnéi között, de bejárhatjuk akár a Coruscant fontosabb negyedeit, vagy Mos Eisley poros utcáit is. És minden sarkon találunk valami érdekeset, mert úgy van felépítve az összes helyszín, hogy egy-egy megnyitható extra rendre valamilyen feladvány mögé van rejtve. Ezek a rejtvények összetettségüket tekintve elég széles skálán mozognak, a legtöbbre rá lehet jönni pillanatok alatt, de néhány közülük sokkal keményebb dió, ráadásul a legtöbbhöz egyedi karakterosztály szükségeltetik, tehát jó eséllyel nem első nekifutásra fogjuk mindet kipipálni.

Ahhoz, hogy igazán megértse az ember a Lego Star Wars méreteit és lényegét, muszáj néhány számadatot felsorolnom, mert ezek fogják meghatározni, hogy valakinek egy "gyors" húsz órás utazás lesz a kilenc történet, vagy egy ennél sokkal tovább tartó vadászat. A gyűjtögetnivalók száma egészen elképesztő a játékban, a négyszáz karakteren kívül megszerezhetünk ezerkétszáz rejtett kockát és több mint száz űrhajót. Fejleszthetjük a karakterosztályokat, vadászhatunk pletykákra, mellékküldetéseket vállalhatunk, a teljes játékon átívelő kihívásokban vehetünk részt, adatkártyákkal lecserélhetjük a fegyvereket és a hangokat mindenféle őrült dologra. De ha épp kedvünk úgy tartja, akár fel is ülhetünk egy-egy állatra vagy járműre, és a hatalmas nyitott területeket pillanatok alatt is átszelhetjük. Igazából ez egy klasszikus open world játék, ami nem egy teljesen összefüggő világot tartalmaz, hanem sok-sok kicsit, de ezek között elég sima az átjárhatóság.

Merthogy minden bolygóhoz tartozik természetesen űrhajóval beutazható terület is, ezeket néha valamilyen akciódús küldetés formájában fedezzük fel, de a legtöbbször ezek is megnyitható extrákat és kisebb feladatokat rejtenek. Így bár meglétük nagyszerű, a legtöbb tulajdonképpen tetszőlegesen behelyettesíthető lenne bármely másikkal. Mindenképpen ki kell ugyanakkor emelni az űrcsaták polírozottságát. Természetesen ezek se dinamikájukat, se a látványorgiát tekintve nem hasonlíthatók a Star Wars Squadrons vagy a Battlefrontok hasonló pályáihoz, tökéletes arcade élményt biztosítanak, a kötött pályák közül szinte minden részben a legjobbak között szerepelnek.

Ha ki kell még domborítani, hogy mi a legnagyszerűbb része a játéknak, akkor azt mondanám, hogy a teljes csomag egyben. Ahogy a különböző elemei tökéletesen illeszkednek nagyobb hibák és hiányosságok nélkül. A milliónyi apró részlet, poén, gyűjtögetnivaló már-már extrém mennyiségű tartalommá áll össze, és minden helyszínnek és epizódnak megvan a maga egyedi hangulata és sajátosságai. De hiába ez a legteljesebb Lego-csomag, ami valaha készült, két negatívum nem maradhat kimondatlanul. Az egyik, hogy én hatalmas csalódásként éltem meg, hogy a játékban alig kell építeni. Arról van szó, amikor egy tárgyat darabokra versz, majd az adott szituációnak megfelelően építed újra, hogy az irányított karakter tovább tudjon menni. Na ez itt nagyon ritkán fordul elő, régebben két percenként szerepelt minden Lego játékban, most óránként van egy-kettő, de azok se túl érdekesek. Értitek, Lego játék építés nélkül, abszurd, nem? A másik probléma sok open world játék rákfenéje, és a The Skywalker Saga sem mentes tőle. Ez pedig az, hogy hiába van ezernyi ügyességi és logikai feladvány, ezeknek a jelentős része ugyanazt az öt sablont használja. Tehát ha tudod, hogy az adott helyen lesz egy rejtett kiberkocka, akkor rögtön azt vizsgálod meg, hogy az ismert sablonok közül vajon itt melyik juthatott eszébe a pályaépítőknek, és általában igazad is lesz. A feladványok húsz százaléka igazán jópofa és egyedi, a kérdés, hogy a maradék nyolcvan repetitivitása nem okoz-e csömört sokaknál.

Összeségében a pozitívumok mégis agyonnyomják a kevés negatívumot, ráadásul akinek lehetősége nyílik valakivel együtt kooperatív módban játszani a játékot, az tegye meg (és adjon hozzá még egyet a lenti pontszámhoz, mert fantasztikusan jó móka). A LEGO Star Wars: The Skywalker Saga nem kényszerít szinte semmire, de annál többet jutalmaz. Ha nem szereted valamelyik trilógiát, ki tudod hagyni (bár azt hozzáteszem, hogy szinte fordított arányban van a filmek és a játékbeli epizódok minősége, a klasszikus trilógia tartalmazza a legkevesebb kreatív ötletet, az új trilógia annál többször sziporkázik). Ha nem akarsz gyűjtögetni, hagyd a fenébe. Ha az open world részek nem kötnek le, rohanj végig rajtuk öt perc alatt. Annyi, de annyi eleme van, ami külön-külön is szórakoztató, hogy a legtöbb játékos egészen biztosan meg fogja találni a számításait valamely részében. Sokáig készült viharos körülmények között, de végre itt van, és hozta azt, ami miatt évekig vártunk rá.