Legend of KeepersTeszt

Nem véletlen az első bekezdésben számtalan alkalommal használt "Dungeon" kifejezés, a Keeperek ugyanis a labirintusok urai és őrzői, nem mellékesen pedig a menedzserei is (igen, a Dungeon Company nevezi ki őket erre a munkakörre, vicc nélkül. Pontosabban nagyon is vicces narrációval indítva el őket az útjukon) - ezek leszünk mi. Három különböző (de a közeljövőben bizonyára bővülő számú) őrző kampányát játszhatjuk végig egyre nehezedő kihívásokkal. Egy-egy menet kb. egy órán át tart (már ha eljutunk a végéig), és gyakorlatilag körökre osztott taktikai játékoktól már-már szokatlanul pörgős minden egyes perc. Az egyik - a gonoszabbik - oldalon állunk játékosként: ott a szeretett labirintusunk, a rendelkezésünkre bocsátott lények maroknyi serege, néhány csapda és varázslat, valamint mi magunk, mint a főboss. Merthogy időről időre jön a másik oldal, az úgynevezett "jók", a hősök, hogy végigverekedve magukat a mi labirintusunkon, kifosszanak bennünket. Na akkor most ki is a jó, ugye?

Az eleinte kb. 40-50, később több hétre osztott menetek úgy épülnek fel, hogy minden egyes ciklusban választhatunk több véletlenszerűen generált esemény közül egyet. Ezek lehetnek egység- vagy csapdafejlesztések, pszichológusnál motiválhatjuk a mentálisan elfáradt szörnyeinket, kiküldhetjük őket valamilyen küldetésre, szerezhetünk új szörnyeket, de a legjobb talán a szimplán csak "Eventnek" nevezett esemény, amiben egy rövidke történet után kapunk több döntési lehetőséget általában pozitív, ritkábban negatív kimenettel. A lényeg, hogy kimondottan humoros körítés mellett fél percenként hozunk kisebb-nagyobb döntéseket, és ezek mindegyike befolyással van a csaták kimenetelére. Nagyjából öt-hat hetente egyszer ugyanis nem apró események közül kell választani, hanem jönnek a betolakodók, és elő kell készíteni számukra a labirintus termeit. Tulajdonképpen a halálukat.

Kezdetben öt-hat (később is csak kicsivel több) szoba áll rendelkezésünkre, ebből két helyszínre a szörnyeinket tudjuk letenni, kettőre a csapdáinkat, egyben valamilyen hatalmas varázslatot lőhetünk el, ha pedig ezek mindegyikét sikerrel vették a "hősök", az utolsó szobában mi magunk küzdhetünk meg velük. A 3v3, illetve 3v1 összecsapások kicsit emlékeztetnek a Darkest Dungeon rendszerére, de lényenként sokkal kevesebb skillből kell gazdálkodnunk, ráadásul a védő és támadó elhelyezkedéseknek jóval kisebb szerep jut, így amit megszokhattunk a támadások előtt (villámgyors döntéshozatal), az ide is átmentődik, egy-egy penetrációt néhány rövid perc alatt teljes egészében vissza tudunk verni. Akár úgy, hogy megsemmisítjük a behatolókat, akár úgy, hogy megfutamítjuk őket - ez utóbbi egy fokkal nehezebb, de más típusú erőforrás is jár érte.

A menedzsment-réteg sok hasonló játékhoz képest kimondottan egyszerű, jól átlátható és kezelhető, és pontosan ez mondható el a játék egészéről: a roguelite címek között is a könnyedebb, de így is kellő mélységgel rendelkezők körébe tartozik a Legend of Keepers, belépőnek ideális választás lehet a random generált élmények világába - de a későbbi "pályákon" még sok tapasztalattal is simán el lehet vérezni (igaz, sokszor ennek az RNG, és nem a rossz döntésünk lesz az oka). Egyébként hiába az egyenként nagyon egyszerű elemek, a játék nagyon ügyesen van összerakva mint "egész". A lények képességei precízen kombóznak a csapdákkal, a ritkán szerzett artifactok óriási hatalommal bírnak, megszerezhetünk óriásszörnyeket is, akik saját termet kapnak onnantól kezdve, de a keeperek saját képességfája is tökéletesen illeszkedik a többi mechanizmushoz. Látszik, hogy hosszú időn keresztül volt Steamen korai hozzáférésben elérhető, a végeredmény ugyanis szépen polírozott lett. Egyedül a Switch-port néhány interface megoldását érheti kritika (nagyon hiányzik az egeres irányítás, és jól látható, hogy az utólag kontrolleresített UI-megoldások néhol nyögvenyelősen működnek csak), illetve az apró betűs szövegek szinte olvashatatlanok - tévén határeset, de handheld módban inkább csak odaképzeljük, amit leírva látunk. Ettől eltekintve minden platformon maximálisan ajánlható ez az egyedi és különös taktikai-roguelite menedzsment gyöngyszem, teljesen mindegy, hogy néhány kört (hetet), néhány órát, vagy még hosszabb időt akarunk vele egyhuzamban eltölteni, ugyanolyan folyékony lesz az élmény.