Kirby and the Forgotten LandTeszt

Az első Kirby élményem Game Boy-on, pontosabban Super Game Boy-on csapott arcon. Ott álltunk, és nem hittük el, hogy egy GB játék (egészen pontosan a Dream Land 2) simán elférne a 16 bites platformerek között is. Az élmény friss volt, ropogós és pihepuha egyszerre - és ez a Kirby hatás a mai napig érvényesül, ha egy új platformjáték érkezik a rózsaszin luffancs főszereplésével.

Hogy miért ez a nagy nosztalgikus felütés? Azért, mert a Kirby and the Forgotten Land maga is történelmi darab: ez az ELSŐ háromdimenziós rész a Kirby játékok sorában. És ami a legjobb: megmaradt teljes egészében Kirby játéknak! Hősünkkel beszippanthatunk mindenféle ellenfelet, akiknek a támadásait átvéve bővül az akció-platformozás kelléktára. Kirby tud lassan, de biztosan lufira fújódva repülni, és az újdonság: különböző tereptárgyakat "szánkra véve" akár azok képességeit is magáévá teszi Kirby. Magyarul a roncsautóval kocsikázhatunk, egy karikát beszippantva kész a vitorla, a leharcolt italautomatával aztán kólásdobozokat köpködhetünk, és így tovább...

Az egész játékmenet roppant bájos, és sikerült az egészet 3D-be átpakolni úgy, hogy a régi esszencia meg is maradjon. A térbeliség kissé csalóka ugyan, mert a pályák nem úgy nyílnak meg, mint mondjuk egy Mario Odyssey esetében, sokkal inkább úgy, mint a Mario 3D Land/World játékoknál. Ezek esetében a platformok sokszor adott magasságokban, adott átmenetekkel követik egymást, nem az organikus és tág térbeliség fele hajlottak a pályakészítők. Baj ez? Nem feltétlen, mert a Kirby játékemente így is elég színes. Nem csak a fegyverek dobják fel a haladást, de a terepen is mindig van mit keresgélni, mindig vannak extra feladványok, és fontos, hogy az összes Waddle Dee komét kimentsük a pályákról, ha ki akarjuk maxolni a haladást.

A megnyitott Waddle Dee-k faluja aztán épül-szépül. A begyűjtött érméket itt használhatjuk fel tárgyak, upgrade-k vásárlására, de neten terjedő "kuponkódokat" is megnyithatunk apró bónuszokért cserébe, később pedig akár horgászhatunk is. (Hehe, nincs Nintendo játék, horgászbottal chillező hős nélkül!) Ráadásképp a világtérképen sok apró bónuszpályát is megnyithatunk, melyeken időre megy az egy adott mechanika köré felfűzött kihívás teljesítése. Az így begyűjtött csillagokat használhatjuk a pályákon megnyitott tervrajzok kidolgozására, ezzel erősödnek az ellenfelektől elcsent power-upok.

A Kirby nem túl nehéz játék - gyakorlott kezek hamar rájönnek majd a titkora, még akkor is, ha egyik-másik megnyitása tényleg trükkös tud lenni, vagy a pálya újrajátszását igényli. A főnökharcok már kicsit más kategóriába esnek. Nos, ezek és a pályaközi minibossok sem nehezek, de ha nem jó támadás van nálunk, akkor az életerőcsíkjuk leszipkázása elég hosszadalmas művelet tud lenni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nehezebb, gyakorlott Kirby játékosoknak szóló nehézségen vágtam neki a játéknak, de könnyíthettem volna bármikor, amikor csak kedvem tartotta volna. A fenti dolgok mellett még kindertojás szerű gömböket is gyűjthetünk-vásárolhatunk, amelyekből apró trófeák pottyannak ki.

Ha látjátok a képeket, akkor számotokra is nyilvánvaló lesz, hogy a HAL Laboratories játéka végtelenül bájos, kedves stílusú karaktereket sorakoztat fel. Ez a Kirby varázs mit sem vesztett az évek során értékéből. A látvány viszont felemás. Általában a jobban kinéző részeket mutogatják a játékból, és ezek tényleg gyönyörűek, az Odyssey-t is verik jobb pillanataikban. Talán a motor is ugyanaz, ami összességében élesebb látványt nyújt, hordozható módban is. Viszont a színvonal nem egyenletes, akadnak olyan szekciók, amelyek során kissé elnagyoltabb a látvány, és ezek a pályaszakaszok általában az élményfaktorból is vesztenek ezáltal. Még egy nagy ellentmondással találkoztam a játékban. Irdatlan cuki figurákat kapunk, amelyek édes animációk közben csetlenek-botlanak. Ennek viszont durva kontrasztja a Nintendo által értelmezett napsütéses Last of Us világ, ami a maga posztapokaliptikus alapjaival engem idővel nyomasztó felhangokkal érintett. Tényleg szemkápráztató és cuki a tengerparti világ, de ha az lepusztult villamoselosztókkal és romos csatornarendszerekkel fonódik össze, úgy én nem tudok maradéktalanul örülni a napsütésnek. Értitek, ugye?

Ugyanígy gondban vagyok a játékmenettel. Jól és penge módon sikerült a Kirby játékmenetet 3D-be ültetni, szó se róla, de bizonyos értelemben végig az volt az érzésem, hogy ezt a játékot már generációkkal ezelőtt is meg lehetett volna valósítani. Miért kellett erre eddig várni? Ráadásul (ahogy fentebb is sugalltam) sokszor éreztem, hogy a pályatervezők szűk korlátok közé szorítanak a térbeliséget figyelembe véve. Persze el kell fogadni, a felderítés itt gyakorlatilag még mindig csőpályákon keresztül zajlik, a 3D egy jól irányított illúzió. A precizitással is voltak gondjaim. Kirby repülése nem mindig értelemszerű. Van hogy simán megmentem magam egy zuhanásból, máskor nem tudok visszarepülni a peremig. A beszippantás első frame értékeinél Kirby magatehetetlen, ami tovább fokozódik akkor, ha például egy tereptárgyra akarunk "mouthful" módon rászívni. Namost az ellenfelekre való rászippantások, a power-up cserék ennél fogva néha nem úgy jönnek ki, ahogy szeretné az ember. Szokható, de fura, hogy egy ilyet szoknom kellett egy Nintendo játékban, és még furább, hogy máshol nem olvastam egy kritikában sem ezt a kicsit darabos megoldást. Mint ahogy azt sem, hogy a játék wow-faktora két-három világ teljesítése után kicsikét alábbhagy. De lehet csak én voltam hullámzó passzban a játék során...

A fentiek mentén sokat gondolkodtam azon, hogy miként értékeljem a Kirby-t. A játék magja elegáns, a design percről-percre nagyon változatos és a látvánnyal egybevéve egy színes, kalandos játék látszik ki a Forgotten Land képsoraiból. De az a bajom, hogy Kirby új játéka, a harminc éves jubileum fő ünnepeltje talán egy picit többnek akar látszódni, mint amit valójában. A lenti mércét tessék Nintendo szinten értelmezni. A játék megérdemli a platformer rajongók figyelmét, és a gyerekek számára is ideális választás. Vannak elvitathatatlan érdemei, nem is kevés, de egy kicsit úgy érzem, hogy a következő 3D epizódnál lehetnek egy kicsit bátrabbak majd a Hal Laboratories munkatársai.