KARMA: The Dark World – NDK-s agyturkászokTeszt

A Sanghajban található Pollard Studio bemutatkozó alkotása egy alternatív huszadik századba kalauzol el minket, ahol az NDK-t a kommunisták helyett egy Leviathan Corporation néven futó megavállalat uralja, főszereplőnk, Daniel McCovern, pedig ennek a mindenható cégnek az egyik legtúlhajszoltabb szolgája és legveszélyesebb vérebe egyszemélyben. A fiatal férfi a gondolatrendőrség ügynökeinek sorát erősíti, így az ő feladata elmerülni a rendszert eláruló disszidensek elméjében, feltárva múltjuk legsötétebb foltjait és lelkük legféltettebb titkait, kerül amibe kerül.

Ez a munkakör már önmagában is eléggé rizikós, hiszen az ember könnyedén elfelejtheti, hogy hol ér véget a gyanúsítottak személyisége, és hol kezdődik a sajátja, Danielnek azonban a sztori elején az önazonosságnál sokkal komolyabb gondjai támadnak. Egy egyszerű rutinnyomozás során ugyanis sikerül egy olyan összeesküvésre bukkannia, aminek a szálai kényelmetlenül magasra vezetnek, innentől kezdve pedig versenyt kell futnia az idővel, hogy még azelőtt lefülelje a tetteseket, mielőtt elvesztené a józan eszét vagy egyenesen az életét…

Ennél jobban nem mennénk most bele a KARMA történetébe, nehogy lelőjük a játék fordulatait, annyi azonban spoilerezés nélkül is elmondható, hogy a Pollard Studio egy kellemesen kompetens sztorival lepett meg minket, ami csak helyenként inog meg egy kicsit. A háttérvilág pont olyan brutálisan nyomasztó, mint amennyire az egy orwelli műtől elvárható, közben pedig arra is marad ideje, hogy görbe tükröt tartson a totalitárius rendszerek elé. És bár a fejlesztők érezhetően nagy kanállal merítettek az 1984-ben felvonultatott ötletekből (a programban található „teleképek” például egy az egyben a regényből származnak), a végeredményben így is épp elég egyedi elképzelés található ahhoz, hogy ne érződjön plágiumnak.

Ahol viszont már nem ennyire pozitív az összkép, az a dramaturgiai ív. A Pollard Studio munkatársai a kampány első kétharmadában még ügyesen használják a szürreális elemeket és a mások emlékeivel törvényszerűen együtt járó bizonytalan nézőpontokat arra, hogy felépítsenek egy érdekes és misztikus rejtélyt, azonban amikor a történet végén eljön a válaszok ideje, akkor megremeg a kezük. A végjátékban előkerülő csavarok java túlságosan izzadtságszagúnak, túlságosan megalapozatlannak hat még a legnagyobb jóindulattal is, ráadásul a program központi elemét jelentő nyomozás is nagyon kurtán-furcsán kerül lezárásra, köszönhetően annak, hogy a fejlesztők az utolsó pár jelenetben megpróbálják teljesen megváltoztatni a cselekmény fókuszát.

Na nem arról van szó, hogy a történet menthetetlenül szétesne a fináléra, azonban a konklúziók egy része erősen légbőlkapottnak érződik, és csak nagyon minimálisan kapcsolódik ahhoz, ami felé az írói gárda jó pár órán át építkezik az első két felvonásban. Persze az ilyen szürreális alkotásokba mindig belefér egyfajta bizonytalanság, egyfajta rejtélyesség, de itt az elvarratlan szálak sokkal inkább érződnek anyagi vagy időbeli megszorítások miatt elsietett munkának, semmit egy tudatos és átgondolt szerzői döntés eredményének.

Egy szó mint száz, a KARMA történetén lehetett volna még mit csiszolni, a dramaturgia hiányosságait azonban az esetek túlnyomó többségében ellensúlyozza a játék hangulata és látványvilága. A Pollard Studio alkotása már állóképeken is gyönyörűen fest, ez a hatás pedig csak fokozódik, amikor mozgás közben láthatjuk az egyes helyszíneket. A fejlesztők merészen játszanak a rikító színekkel és az éles kontrasztokkal, emellett pedig ügyesen ötvözik a hatvanas és hetvenes évek „modern” szoci építészetének hangulatát a szürreális vagy egyenesen horrorisztikus elemekkel.

Ennek a hozzáállásnak hála a KARMA egyszerre elborult és emlékezetes, nyomasztó és a maga módján gyönyörű. Legyen szó a szerves Pokollal keveredő irodaházakról, fürdőkádban embereket tenyésztő laborokról, vagy akár az egyszerű átlagpolgárok lerobbant, sötét titkokat rejtegető apartmanjairól, minden pályán találni olyan vizuális megoldásokat, amik még a játék befejezése után is hosszú ideig ott fognak lebegni a lelki szemeink előtt.

Végezetül pedig érdemes kicsit kitérni a KARMA mechanikáira is, bár sétaszimulátorról lévén szó, ezen a téren olyan nagy cifrázásra nem érdemes számítanunk. Mint a zsáner legtöbb képviselője, úgy a Pollard Studio alkotása is elsősorban a különböző helyszínek bejárására, felfedezésére, valamint a mindenhol elszórt szöveges dokumentumok összegyűjtésére épül, de ezt a jól ismert receptet azért színesíti pár aktívabb szakasz is.

Előfordulhat például, hogy különféle rémségek elől kell menekülnünk, de emellett egy főellenfél harc és néhány fejtörő is helyet kapott a felhozatalban. Utóbbiakat külön érdemes kiemelni, ezeknél ugyanis a fejlesztők irigylésre méltó pontossággal találták el az arany középutat a nehézség kérdésében. A feladványok se nem frusztrálóak, se nem triviálisak, hanem pont annyira embert próbálóak, hogy gondolkodni kelljen rajtuk, de csak annyit, hogy ne törjék meg a sztori ritmusát, ennél többet pedig ezen a fronton nem is lehetne kívánni.

Egy dolgot viszont érdemes leszögezni, ha már a mechanikáknál tartunk: a KARMA nem egy horrorjáték, vagy legalábbis elsősorban nem az. A Steam adatlapján ugyan ott virít ez a jelző, és a demója is egy sötét és hátborzongató program benyomását keltette anno a Steam Next Festen, a valóságban azonban néhány jumpscare-t és pár menekülős jelenetet leszámítva nincs itt semmi, ami úgy istenigazából ránk hozhatná a frászt. A hangulat persze ettől függetlenül nyomasztó és komor, de ha valaki olyan szintű rettegést vár, mint amit például a SOMA-ban, a Visage-ben vagy a Hollow Cocoonban élhettünk át, az menthetetlenül csalódni fog.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy a KARMA: The Dark World a sétaszimulátorok minőségi szegmensét képviseli. Igaz, hogy a története a végére egy kicsit elfárad, de egészen addig kellő magabiztossággal halad előre, és nem riad vissza a keményebb, elgondolkodtatóbb témáktól sem, mindezt pedig remekül kiegészíti a nagyszerű látvány, az emlékezetes pályadesign és a minimalisztikus, de változatos játékmenet. Épp ezért a Pollard Studio alkotása nyugodt szívvel ajánlható a nyomasztóbb címek kedvelőinek, már persze akkor, ha nem bánják, hogy a sztori nagy részében a w billentyű nyomva tartásán túl nem lesz sok dolguk.

PLATFORM PC, PS5, XSX KIADÓ WIRED PRODUCTIONS FEJLESZTŐ POLLARD STUDIO LLC MEGJELENÉS 2025. március 27. ÁR 9390 Ft