Hyper-5Teszt

Felfelé-lefelé scrollozó környezet, pajzsként és fegyverként használható orb, hit counter, gerjeszthető lövedékek, többfelé ágazó pályadizájn, felvehető powerupok, renderelt hátterek, polygon grafika, kamera és perspektíva változtatás, hangzatos narratíva… a sort akár még hosszan folytathatnánk, ha nem csapna szemen megint valami, amely elcsavarja a titkon féltett shooter érzékeinket.

Nos, a címben szereplő Hyper-5 valójában egyetlen oxfordi srác szüleménye, amely fő inspirációját épp a zsáner aranykorából és annak főszereplőiből meríti. Ez esetben egy ún. cinematic shooterről van szó, ahol a kód a folyamatos golyózáporokat különböző hangulatelemekkel, átvezető animációkkal, csavaros kamera-dugóhúzókkal és látványos háttérmozzanatokkal dobja fel - mindemellett, hogy természetesen a szokásos bullet-hell mechanizmusokkal is borzolja az idegeket. Bár a játék a klasszikus polygon-szerű ábrázolástechnikára épül és ennek folytán szinte minden egyes mozgó ellenfél darabokra képes hullni, a retro hangulat és látvány mögött valójában igencsak modern technológiák mozognak.

A játékot az Unity hajtja, ennek megfelelően pedig a gyengébb vasak számára is kiválóan skálázható, ugyanakkor full cicomára tolva a beállításokat, igazán csinos és modern jellegű külcsín is kicsikarható belőle. A hajó külseje egyszerű és letisztult, ugyanakkor minden egyes power upgrade hatására változik valamelyest a dizájn, ez a fajta alaposság pedig a beállítási lehetőségeken is meglátszik: lehet variálni a látószöggel, az Anti-Aliasinggal, a felbontással, a részletgazdag apróságokkal, bevilágításokkal, füst- és köd effektekkel, HDR-el, sugárkövetéssel, de még az AMD Fidelity FX-ből származó részletgazdag és egyéb képjavító eljárásokkal is csinosítható a játék (feltéve, hogy kompatibilis kártya található a gépben).

A Hyper-5, mint ahogy a nevében található szám is jelzi, alapvetően öt nagyobb helyszínből épül fel, ám ezek mindegyike eltérő és variálható, sőt! Választható útvonallal rendelkezik, így a hosszúságra és újrajátszhatóságra sem lehet igazán panasz: harcolhatunk a levegőben, földalatti barlangokban, de még sivatagi környezetben is. A lövöldözést színesíti, hogy a Hyper-5 alapvetően egy trial & develop játék, amely annyit jelent, hogy az összegyűjtött pontok és a teljesítményünk tekintetében minden hajó fejleszthető a hangárban: így kerülhetnek fel az újabb ágyúk, különböző irányú rakéták, pajzsok, lézer és egyéb távolra ható fegyverzetek is, amelyekkel hatékonyabban léphetünk fel az ellenséges hordák ellen.

Akadnak ugyan felvehető powerupok játék közben, de az alapvető lövedék erősség és így maga a játék is az újrapróbálkozások fényében könnyíthetők, amelyek különböző challenge-szakaszok segítségével nyithatóak meg. A felépített útvonalak szintúgy elégséges művészi bátorsággal vannak megtervezve, szinte minden új képernyőnyi egységen felfedezhető valami új minta, felépítmény, vagy objektum, amely a golyózápornak hála még akár nehezítésként vagy látványelemként is felfogható. Külön öröm, hogy Jamie (a H5 atyja) nem volt restek a tér mindhárom dimenzióját kihasználni, így néha egész hajmeresztő effekt parádénak lehetünk szemtanúi. A Hyper-5 ráadásul változtatja a játék perspektíváját is az egyes videó betétek közt, így hatásos vágásokkal igyekszik a látványos dörrenéseket dokumentálni - többek közt olyan húzásokkal, mint amilyen az ellenfélre fókuszáló facecam követése, mialatt az a földbe csapódik.

Ami kicsit szemet szúrhat a tapasztaltabb szemeknek, az a balansz viszonylagos eltolódása: a ún. mélytengeri szakasz (merthogy ilyen is van) kicsit hektikusra sikerült, ám ha átverekeded magad rajta, az azt követő helyszín viszont kifejezetten könnyűre sikerül. A legelső szakasz túl rövid, a legutolsó túl hosszú és a bossharcok rátermettsége sem épp növekvő tendenciájú. A turpisság valahol a megfelelő fegyverarzenálban és fegyverzetben keresendő, de a gigantikusnak ható, mellesleg művészien megkoreografált boss harcok szvsz kárpótolnak érte (az ún. Deep Sea szakasz titánja egészen különleges dizájnerdrog eredménye, abban biztos vagyok). Amellett, hogy baró látványosak, folyamatosan challengelik a játékost, mert ugyanazon boss elhalálozás esetén mintát vált, így ha nem is állandó jelleggel, de alkalmasint változik a taktika.

A tartalom ellenfelek változatosságában is erős: negyven különböző célpontot lőhetünk ripityára, amelyhez az armory-ban húszféle fegyver áll rendelkezésre - persze, ehhez sok elhalálozáson és újrapróbálkozáson keresztül vezet az út, de érdemes kitartónak lenni. A felkészüléshez három módot is felvonultat a játék, a Time Trial mellett az Arcade mód is könnyebbséget kínál, a hangolódáshoz pedig a lövöldözést kísérő soundtrack sem bizonyult gyenge választásnak, már ha szereted az elektro-synthwave melódiákat (kivéve a narratívát, mert az szvsz borzalmas).

Igazából két dolog az, ami egyértelműen felróható a játék ellen: az egyik a kihívásban rejlő nehézség csiszolatlansága, a másik pedig, hogy az alkalmazott stílus miatt kicsit lassan indul be és a sok kezdeti elhalálozás kedvét szegheti a pilóta lelkületűeknek. Mindazonáltal érdemes kitartani, mert a Hyper-5 csak ezt követően csillogtatja meg a bájait, amely kiváló felkészítés lehet az árkád zsáner legjobbjainak megismeréséhez. Első játéknak mindenképp kiváló, kíváncsian várjuk, hogy mi lesz az brit úriember elkövetkezendő merénylete.

[Széljegyzet: a játékból létezik kipróbálható (demo) változat és a vásárláskor a soundtrack is ajándékként jár. Legjobban azzal támogatod a fejlesztőt, ha az itch.io-n vásárolsz]