HillthornTeszt

A FHillthorn játékmenetében egy teljesen átlagos magándetektívet alakíthatunk, aki épp békésen borong az irodájában, mikor egy Abigail nevű nő rátöri az ajtót. Új kliensünk igencsak szorult helyzetben van, nemrég ugyanis eltűnt a lánya Hillthorn hegyének vadregényes, de ugyanakkor kiismerhetetlen környékén, az pedig természetesen a mi feladatunk lesz, hogy jó pénzért cserébe kiderítsük, mégis mi történt a sziklák árnyékában. Útra is kelünk hát, azonban hamar rá fogunk jönni, hogy ezt az ügyet komoly hiba volt elvállalnunk. A kopár orom körül burjánzó erdőben ugyanis senki sem az, akinek látszik, ráadásul az ősöreg fák között az idő kereke is megakad, így akárhogy küzdünk, akármit csinálunk, mindig ugyanazt a délután éljük át újra és újra, míg ki nem találjuk, mégis mi folyik a környéken, és hogyan kapcsolódik ez az eredeti megbízásunkhoz.

A Hillthorn felütése hozza mindazt, amit a választott zsánere ismeretében elvárnánk tőle, és ugyanez igazából az egész történetről is elmondható. A sztori például kellően vészjósló már a legelső pillanattól kezdve, ahogy az okkult szál is hamar felbukkan nyomozásunk során. A fejlesztők biztos kézzel használják a misztikus thrillerek építőkockáit, a végeredmény pedig egy olyan dramaturgiai ív, ami egy percig sem inog meg, döccenés nélkül vezet minket végig a cselekményen. Külön érdemes kiemelni az egyes csavarokat, amik bár nem a meglepőbbek, de mindig nagyon jó tempóban érkeznek, és kivétel nélkül alkalmasak arra, hogy felrázzák az érdeklődésünket, ahogy az is jópofa, ahogy a narratíva helyenként az időhurkot kezeli.

Maga a nyomozás a gyakorlatban úgy néz ki, hogy kapunk egy sor bejárható helyszínt, ezeken a helyszíneken pedig különféle tárgyakat és karaktereket szimbolizáló kártyákba futhatunk bele. A helybéliekkel szóbaelegyedhetünk (ha merünk), míg a tárgyakat megvizsgálhatjuk vagy akár kombinálhatjuk is őket egymással. Mindez újabb és újabb kártyákat nyit meg, amiknek a felhasználásával tovább görgethetjük a történetet, és így tovább. Ráadásul mindeközben arra is figyelnünk kell, hogy az egyes cselekedeteink mennyi időt emésztenek fel, ha ugyanis nem vagyunk elég megfontoltak, könnyen újra az utunk legelején találhatjuk magunkat.

Az időhurkokkal akaratlanul is együtt járó roguelike mechanikák beemelését a narratív eszközök közé könnyen el lehet rontani, ahogy azt az idén szeptemberben megjelent Rivage is jól példázta, a Hillthorn esetében azonban szerencsére remekül működik ez a recept. Egyrészt az időkeret elég megengedő, így nincs az az érzésünk, hogy egyhelyben toporgunk, másrészt ahogy korábban is előkerült, az egyes nyomok és csavarok jó érzékkel követik egymást, így a legtöbb próbálkozásunk során minimum egy jelentősebb új részletbe bele fogunk futni, legyen szó akár a helyiek mesterkedéséről, akár a fontosabb karakterek sorsáról.

Amit viszont mindenképp szem előtt kell tartani: a Hillthorn egy minimalista alkotás. Nagyon minimalista. A játékteret egyetlen felülről mutatott asztal képviseli (aminek néha azért változik a kinézete), az egyes karaktereket, helyszíneket és tárgyakat pedig mind egy-egy kártya szimbolizálja, rajta egy rajzzal és maximum egy-két kulcsszóval. Az tagadhatatlan, hogy a fejlesztők sok mindent kihoztak ebből a koncepcióból, sőt még néhány olyan mechanikát is sikerült belezsúfolniuk a programba, amit nem egy ilyen kártyázós címtől várna az ember, az összkép azonban így is meglehetősen egyszerű. A karaktereknek csak egy-egy tulajdonságát ismerhetjük meg például, ahogy az egyes logikai feladványok sem tudnak túl bonyolultak lenni, emiatt pedig az egész sztori kicsit felszínesnek érződik helyenként, még ha összességében nem is az.

Azonban a koncepcióból eredő, helyenként túlzónak érződő egyszerűség önmagában még kevés ahhoz, hogy igazán bele tudjon rondítani az összképbe. A Hillthorn ugyanis a minimál' mivolta ellenére is egy roppant kreatív és élvezetes misztikus thriller lett, ami bár a spanyolviaszt nem találja fel, de a zsánerére jellemző toposzokból magabiztosan tud építkezni, és közben még arra is jut ideje, hogy egyet-egyet csavarjon a sztorin vagy a mechanikákon. Épp ezért ha valaki szereti a paranormális témákat feszegető, nyomozásra épülő sztorikat, és nem riasztja el az egyszerű kivitelezés, a Fool Moon és a Finnegan Motors közös alkotására is érdemes lehet vetnie egy pillantást. Csak aztán óvatosan, mert ha az időhurok egyszer beszippant, onnan már nehéz szabadulni…

PLATFORM PC, NS, iOS, Android | KIADÓ RAW FURY | FEJLESZTŐ FOOL MOON, FINNEGAN MOTORS | *MEGJELENÉS 2026. november 10. | ÁR** 15 EUR