Harmony's OdysseyTeszt

A játék egy single player kampányból és egy arcade módból áll, de mivel utóbbi leginkább a single player játékmenet végigjátszása után élvezhető (hiszen annak pályáit és pár extra puzzlet játszhatunk újra, akár egy barátunkkal coop vagy versus módokban is), így a most következő iromány inkább az egy fős játékmódra fog koncentrálni.

A single player főszereplője Harmony, a fiatal boszorkány, aki nyugodt mindennapjait éli, egészen addig, ameddig a macskája el nem kobozza az egyik varázspálcáját. Ezzel önmagában még nem is lenne akkora gond, ám a bundás jószág akármerre csak megfordul, zűrt kavar: akarva-akaratlanul felbontja a világot alkotóelemeire, kolbászt lop, vagy éppen repteret látogat, hogy a világ más részeire repüljön… A nyomában sok galiba és káosz fogadja Harmonyt, aki igyekszik rendet tenni a káoszban.

A Harmony’s Odyssey gyakorlatilag nem más, mint a kis boszorkány kalandozása (és globális katasztrófaelhárítása). A bajkeverő cicát üldözve bejárjuk ennek a színes, modern és mitológiai elemekkel teletűzdelt világnak a különféle régióit, ahol változatos puzzle-k megoldásával visszaállíthatjuk az egyes helyszíneket a korábbi formájukba, vagy többféle minijátékot élvezhetünk a már kármentesített övezetekben.

Maguk a puzzle-k leginkább olyan mozaikalapú kirakók, amelyekben kisebb-nagyobb diorámákat kell összeraknunk. A diorámák a játék világának egyes helyszíneit jelenítik meg, és négyzethálós alapúak. Harmony macskájának hála (vagy éppen az őt megmenteni vágyó Harmony révén) azonban a helyszínek elemei összekeveredtek, ezeket kell egymással felcserélgetnünk, hogy előbb-utóbb mindent ismét a helyére rakhassunk. A diorámák között változatos méretűeket találunk: a játék leginkább apróbb, szűkebb terekkel kezd, amelyeket fokozatosan nagyobbít, míg a végére akár egy egész szomszédságot vagy több emeletes plázát kell rendbe szednünk! A diorámákon látható helyszínek mindegyike nagyon különleges, a tematikájuk aszerint változik, éppen melyik régióban járunk. Így míg először Harmony lakhelye körül kell az utcaképet visszarendeznünk, idővel egészen távoli helyekre (stadionba, reptérre, sivatagba stb.) is ellátogatunk.

A játék természetesen egész sok kapaszkodót ad, hogy melyik elemek mely más részekhez tartoznak, vagy összességében hol kellene elhelyezni őket a diorámán. Ezeket azonban magunknak kell megtalálnunk, de ez a sokszor aprólékos vizsgálódás is hihetetlenül szórakoztató. Főleg, hogy a diorámák rendkívül látványosak, és a játék lehetőséget ad őket közelebbről vagy akár távolabbról is megfigyelni. Illetve annak érdekében, hogy egyes elemek kapcsolódási pontjait (akár síkban, akár térben) megtaláljuk, még forgatni is tudjuk a diorámákat! Így akár teljesen felülnézetből is cserélgethetjük az egyes pályaelemeket, ha az a fajta rálátás éppen több kapaszkodót nyújt a számunkra. Mindegyik puzzle-t kicsit máshogy érdemes megközelíteni, hogy hatékonyabban tudjunk terepet rendezni, de pont ez a fajta kihívás és egyediség az, ami számos készséget fejleszteni tud (térlátás, színek és alakzatok felismerése, vonalkövetés stb.).

Amellett, hogy szórakozva tudjuk így kicsit megdolgoztatni az agytekervényeinket, a játék egy látványos kis jutalommal meg is örvendeztet minket: a helyesen összeillesztett részeken különféle mozgalmasságot is megfigyelhetünk (pl. vízcsörgedezés helyesen összerakott szökőkutaknál, egyes szereplők interakcióba lépnek egymással a szomszédos mezőkről stb.).

A szokványos puzzle feladványok mellett pár minijáték is vár minket azokon a helyszíneken, amelyeket helyreállítottunk: különbségkeresés illetve különféle labirintusjátékok (van, ahol csak az ellenségeket kerülgetve kell egyik pontról a másikra jutnunk, de akad olyan is, ahol szövetségeseket kell gyűjtenünk a folyosókon bóklászó ellenségek legyőzésére).

A játék nagyon szórakoztató játékmenettel bír, az egyes pályákon viszonylag hamar túl lehet jutni, mindegyik pár perces gondolkozást igényel. A háromféle nehézségi mód (könnyű, normál, nehéz) segít abban, hogy mindenki megtalálja a számítását: az is, aki akár csak babrálni szeretne valami színes cukisággal egy fárasztó nap után, esetleg valami könnyedebb fejlesztő foglalkozást szeretne a gyerekének, de a kihívást kedvelő puzzle-rajongókra is igyekeztek figyelni a készítők.

A rövidebb pályák olyan szempontból is praktikusak, hogy a játék akkor is hatékony és kellemes kikapcsolódást tud nyújtani, ha csupán pár percünk van leülni elé. A Harmony’s Odyssey átfogó története bár keretbe foglalja a puzzle-okat, és sok vicces vagy éppen aranyos cutscene vezet át az egyes helyszínek között, de abszolút nem nevezhető komplexnek. Inkább csak egy finom kis néma narráció (szó szerint, mivel nincs egy szereplő sem leszinkronizálva), hogy a játék ne „csak úgy” elénk tegye a megoldandó puzzle-okat. Így nincs bonyolult történet vagy bármi olyan tényező, ami hosszas, feszült figyelmet igényelne.

Sajnos ez a játék egyik nagy „negatívuma” is: hiába vágynánk akár hosszú órákig játszani, a játék körülbelül 3-4 órányi tartalommal bír (a teszt normál nehézségen történt, és ez csak a single player kampány játékideje), így aki nagy hévvel és több szabadidővel ül le elé, az egészen hamar a végére érhet. Nagy kár érte, mert tényleg jópofa kikapcsolódás, amit az ember szívesen végezne hosszabban is.

A játék látványvilága kimondottan kellemes: sok színnel és érdekes alakzattal dolgozik, a szemünk mindig találhat valamit, amin megpihenhet, legyen ez egy különleges épület vagy valamelyike a játékban felbukkanó mitikus lényeknek. A színkavalkád sem zavaró, mert a készítők legtöbbször inkább pasztelles árnyalatokkal dolgoztak, így nem kell attól tartanunk, hogy túlzottan megterhelné a szemünket a folyamatosabb játék.

A zenei világ kellemesen illeszkedik a látványhoz, régiónként eltérő (követi az adott helyszínek tematikáját), így egy kis variációt is jelent, ám nem lehetne maradandónak nevezni. Inkább csak olyan dallamokra kell gondolni, amelyek segítenek kikapcsolódni, és abszolút nem zökkentik ki a játékost a koncentrálásból.

A kezelőfelületek elég egyszerűek, és bár a játék igyekszik megmutatni a diorámák vagy egyes minijátékok alatt használandó gombok funkcióit, így is sok gomb vagy menüpont akad, amit nem magyaráz meg. (Switch-játék logikát használva, illetve kis kísérletezgetéssel azonban ez a hiányos ismeret nagyrészt pótolható.) Így bár lehet valamennyire nagyítani vagy távolodni a diorámáktól (ezeknél egy kicsit nagyobb hatékonyság nem ártana), a játék ehhez hasonló alapvető funkciókat sem köt az orrunkra.

A beállítások csupán annyira korlátozódnak, hogy a játékbeli effekthangokat, illetve a háttérben futó dallamok erősségét tudjuk állítani. Pedig ahogy kicsit feljebb volt is róla szó, legalább egy tájékoztató felület hasznos volna a gombkiosztásról, vagy akár lehetővé tenni, hogy ezen változtathassunk.

A Switch-en egyedüli extra funkció, ami hasznos lehet, az az érintőképernyő használata. Így portable vagy tabletop módban akár így is tudjuk cserélgetni a diorámák elemeit, illetve a forgatás sokkal könnyebben kezelhető így, mint gombokkal (sajnos nagyítani az érintőképernyőn nem lehetséges, ez a funkció csak gombokra korlátozódik). A látvány portable/tabletop módban is szép, de érdemesebb lehet inkább a tévére kötve játszani, ha valaki megteheti, mert sokszor annyira aprólékosan kidolgozottak a helyszínek, hogy nagyobb képernyőn sokkal hatékonyabban lehet megpillantani számunkra hasznos részleteket, mint a Switch saját képernyőjén bogarászva.

A Harmony’s Odyssey egy rendkívül bájos és látványos játék, amely nagyszerű kikapcsolódást és kellemes vizuális élményt nyújthat fiatal vagy idősebb játékosoknak egyaránt. Bár vannak kisebb-nagyobb hiányosságai, és sajnos viszonylag rövid is, de ennek ellenére varázslatos a hangulata és a világ, amelybe bepillantást enged.