God of RockTeszt

A szokásos balról jobbra érkező hangokat kell benne ritmusra lenyomni, amelyek pontos bevitelével odacsaphatunk az ellenfélre. Az elhibázott hang egy bekapott ütést eredményez, amivel életerőnk csökken. Akkor van vége az ütközetnek, ha kiütéssel nyer valamelyik harcos. Az őrült gombnyomogatás közben töltődik az Ultra és Special mérőnk, és ilyenkor a bunyós játékokban megismert karakterspecifikus speciális kombókat kell bevinnünk, amivel szuper támadás a jutalmunk. Itt érdemes megjegyezni, hogy az első játéknál teljesen kaotikusnak tűnhet az egész, így a beépített oktató és gyakorlás mód megismerése nélkül a sikerélmény garantáltan elmarad.

Összesen 12 karakter választható, és mindenki eltérő mozgással és az ellenfélre ható támadással bír. Kinézetre a PlayStation 1-es Bust a Groove szereplőkre hajaznak, de azoknál jellegtelenebbek. Az Arcade módban megismerhetjük a harcosok történetét, majd sorra le kell gyűrnünk az ellenfeleket, illetve a legutolsó ütközetben a Rock istenével is meg kell küzdenünk. Ami engem nagyon zavart, hogy a képernyő tetején megy a bunyó, de mi egyáltalán nem azt, hanem csak az alsó hangsávot figyeljük.

A grafika színes és látványos, de a játékmechanikája miatt ezt pont nem látjuk. A legnagyobb hibája a programnak egyébként nem is ez, hanem a zenéje. Egy muzsikát sem tudnék kiemelni, mert mindegyik lapos és unalmas, egyik sem ragadta meg a figyelmemet és nem volt meg az az érzés egyszer sem, hogy ezt a zenét le akarom nyomni még egyszer. Nem licenszelt számok ezek, hanem inkább a Youtube beépített háttérzenéihez hasonló, azaz jellegtelen ismétlődő dallamok szólnak. Rock szó van a címben, de többségében electro és pop stílus a jellemző. Idő közben a fejlesztők hoztak egy nagyobb updatet, amivel plusz 11 számot adtak hozzá a csomaghoz, de még így sem találtam semmi érdemlegeset. A kezelés és a játékmenet sem volt valami kényelmes, de ezen sokat javítottak az új frissítéssel. Eddig csak PC-n lehetett testre szabni a gombkiosztást, valamint a gombok jelei helyett irányokkal is lehetett játszani. Ezeket a lehetőségeket most már a konzolos portok is megkapták, így valamivel könnyebb lett a játékmenet. PlayStation-ön nagyon okos szerintem a gombok jelölése, és ilyen ritmusjátéknál egyszerűbb megtalálni a háromszöget például. Switch-en és Xbox-on mindig összekeverem az X, Y, B és A gombokat, főleg úgy, hogy minden platformon játszom, így néha újra kell kódolnom a gombokat, mert fel vannak cserélve egymáshoz képest.

Sajnos nem nyerte el a tetszésem, hogy a speciális támadások bevitelénél például egy háromnegyed kört kell bevinni, majd a hátsó ravaszt kell lenyomni, miközben vadul nyomjuk a gombokat dallamra. Ilyenkor rengetegszer elvesztettem a fonalat és kiestem a játék ritmusából, mivel ennyi mindent csinálni nem természetes és valahogy nem is áll össze.

A játék sajnos hamar unalomba fullad, és jelenlegi állapotában még nem tudom jó szívvel ajánlani, pláne ezen az áron. Persze ez lehet változik majd a további frissítések érkezésével. Most azonban hasonló játékok közül valamelyik Taiko no Tatsujin vagy Theatrhythm Final Fantasy a jobb alternatíva.