Glover (QUByte) - Kesztyűbe bújtatott nosztalgiaTeszt

Az első indítás során nem éreztem túlságosan elkényeztetve magam. A játék kb. úgy néz ki, mint a port alapjául szolgáló N64 változat ROM-ja egy emulátor rétegén keresztül. Jól fut, de pont ott lassul, ahol az eredeti, és pont olyan kásás-darabos, mint ahogyan a maga korában is az volt. A menü tartalmaz néhány filtert ugyan, de ezek X-en nálam nem is működtek, így maradt a HD-be húzott, bilinear-filteringtől és ködeffektusoktól elkent "enhatvannégy" grafika. Amivel nem is lenne baj, a Glover ugyanis jól játszik a hangulatokkal, ügyesen variál a biomok vizualitásával, sőt, alapvetően a figura animációját is szépen lefektették annak idején a készítői. A pályák designján is érződik a gógyi - volt egy elképzelésük a tervezőknek, és ezt szerintem ügyesen sikerült megvalósítaniuk.

De mit is kell Gloverrel ténykednünk? A kesztyűvel nem elég a pályák végéig eljutni, közben kártyalapokat gyűjtögetünk a terepen (ezek a legendás elnevezésű "Garib"-ok), és azt a bizonyos labdát is végig kell pattogtatni, gurítani, ugratni, akrobatikázni a kijáratig. Ehhez sajnos egy korra igencsak jellemző apacuka irányítás társul, aminek a megszokása órákig tart - ahogyan tartott az Nintendo konzolon is. Igazából az irányításban rejlő tehetetlenség a game design része, az egyik fő kihívás, amit le kell gyűrnie a játékosnak. És ott van a kilencvenes évek másik rossznyovolyája, a mitévő kameraman, aki a legrosszabb szögeknél áll bele a falba, vagy lendül túl a sarkon, hogy mi a labdával együtt a mélyben végezzük. A készítők ráadásul nagy erőket fektetnek amolyan proto Monkey Ball-os módon a fizikai kihívásokra is; tehát a labdát nem elég eljuttatni a pálya végéig, jellemzően mindig van valami trükk, vagy mozdulat, amivel A-ból B-be irányítjuk a lasztit, de olykor a formáját/anyagát is meg kell változtassuk, hogy egy-egy feladványt kipipálhassunk. Sajnos amíg 1998-ban tényleg érdekes volt ilyen kihívásokkal szöszmötölni, miközben a készítők és a játékosok is élvezték a térbeli ábrázolásban és mozgásban rejlő újszerű lehetőségeket, addig mára már más lett a videójátékos jutalomérzetről alkotott képünk. A Glover tenyérizzadást, frusztrációt és sok-sok újrapróbálkozást kínál, bőkesztyűs módon bánva a kihívás adagolásával. A kameramozgás invertálására sincs lehetőség, a mozgatás dinamikus állítására, finomhangolására szintén semmi opció. Pedig nagyon kéne, például azokban az esetekben, amikor a lasztira ráugrunk. Ilyenkor az irányítás megfordul magától, és a fordított gondolkodást a kamera minden automatikus mozdulásánál újra kell fejben kompenzálnunk. Ahogy néztem, a PC változatban korábban ott volt a kikönnyített PS1 változat, itt erre sem tudunk átváltani.