Ahogy haladunk előre a perifériák fejlődésének idővonalán, látható, hogy a készítők egy fix ár-érték szinten túl elakadnak a kreativitás és az érdemi fejlesztések terén. Nem azért, mert nincs ötletük jobbá tenni dolgokat, hanem egész egyszerűen beáll egy szint, mert az adott árkategóriában nem lehet mindig újabb generációs megoldásokat alkalmazni.
Például nincs értelme magasabb felbontású szenzorokat alkalmazni, mint amire az ember érzékszervei be vannak állva, és persze alacsonyabb árszintre sem lehet a középkategóriát, vagy a high-endet lehozni. Igaz ez az egerekre, billentyűzetekre, meg a mindeféle más kiegészítőkre is. Persze az innováció és a magas színvonal alacsonyabb árszegmensbe való leszivárgása valahol azért működik, de ez lassú, sokszor évtizedekig elnyúló folyamat, így rövid távon marad a külalak, és az ezzel kapcsolatos trendek meglovagolása. Ebben a szellemiségben kapott kvadrupla RGB LEDkört a Genesis Helium 300BT hangfala is. Gondolhatjátok, hogy harmincezer forintért nem az über hangminőség lesz az, ami egy hangperifériát jellemezni fog.
A 300BT amúgy nem egy rossz hangfal, sem specifikációit, sem hangminőségét tekintve. A fadobozba megfelelő mennyiségű alapfunkciót zsúfoltak a márka mérnökei. Jelen van az alapnak számító aktív hangerő és basszus szabályzó, emellé bejön a képbe a külső hangforrás csatlakoztatásának lehetősége, valamint a Bluetooth alapú wireless kapcsolat. Így, ha sokallod a kábeleket, a gépedet vagy mobilodat akár kékfoggal is rákötheted a párra, nem fogsz különösebb különbséget hallani. Specifikus Hi-Res Audio szabványokat vezetékkel és anélkül sem támogat a hangfal, de nem is erre lett kitalálva. Hanem játékra, casual zenehallgatásra, adott esetben gépes filmnézésre.
Játékra és filmre működik talán legjobban a hangfalpár. Nem fogsz óriási házimozi élményt kapni tőle, de nem is arra van megalkotva. Helyette kapsz egy kellemes dinamikával rendelkező, térben kicsit zárt (szemből érdemes hallgatni a dobozokat), hangképben kellően jó szeparációval és sztereó elválasztással bíró párost. Tisztázzuk: mélynyomó nélkül nem kapunk mellkast verő mélyeket, és a csivitelő nyíltsága sem túl kiemelkedő. Mégis, a Helium 300BT középre egyensúlyozott hangja kellően hatásos, ha mondjuk unjuk a headsetet mindig a fejünkön tartani, meg különben is szeretjük a játékok-filmek hangját kifelé is megszólaltatni.
Zene terén nem könnyű a hangfalpáron kiigazodni. Alapvetően doboz-jellegű az első benyomás, de nem is vártam többet ebben az árkategóriában. Harman Kardon Soundsticks III-hoz van hozzászokva a fülem, azt használom az irodámban, ehhez képest nyilván csúnyán elhasalunk a Heliummal. Viszont az első élmények után hagytam hozzászokni a fülemet a Genesis hangfalához, és elkezdtem az általam használt hangszeres zenei spektrumot szépen lassan végiglapozni. A hangfal egész jól szeparálja a megszólaló hangszereket és meghálálja a nagyobb dinamikatartományú zenéket. A veszteségmentes Rush - Signals HQ vinil-ripet szépen elém terítette DAC nélkül is, beépített hangkártyáról, de a friss, Spotify-ról streamelt Offspringben is kiemelt egy-két jóféle, háttérben meghúzódó témát. A fő bajom amúgy pont ennél a lemeznél jött elő. A Bob Rock által producerelt album dinamikatartománya borzasztó, a cinek és az egész master agyonkompresszált hatást kelt - ezt a horzsoló élményt pedig sajnos a Helium 300BT tovább erősíti.
Felépítésre és küllemre elégedett voltam a készülékkel - elvégre ez a fő vonzereje. A logikus és esztétikus csomagolás kibontása után egy kellemes megjelenésű hangfal tárult elém. Oké, a karbonfólia bevonat kicsit parasztvakítós egy asztali hangfalon, de hát ezt egy RGB funkcionalitás mellett hülyeség lenne a készítők fejéhez vágni. A ledgyűrűk teszik a dolgukat, sötétben nem verik ki az ember szemét – a fényt a homályosan áttetsző műanyag tokozóanyag szórja, így kifejezetten kellemes ránézni a világítása.
A jobb oldali hangfalban található az aktív panel - a kivezetések gombjai és potméterei kicsit darabosnak tűntek elsőre, de egy hét használat után vagy lágyult a játékuk, vagy megszoktam a jellegüket. Sajnos a kábelezés mennyisége sok, ha mindent beköt az ember, akkor itt is elragad minket a liándzsungel - ezt nem segíti az oldalra kivezetékezés elve sem. Az ARGB alaplapi vezérlés még egy kábelt igényel (ami amúgy támogatja a Polychrome RGB, Mystic Light Sync, RGB Fusion és az AuraSync szisztémákat), ezzel azonban nem játszottam, hagytam a saját beépített szivárvány funkcióban játszani a ledeket. (Több világítás között is válthatunk, nekem a körbe-körbe futó színkép tetszett a legjobban.) A kütyü-hangfal hibrid amúgy 2x12W teljesítménnyel tud hangoskodni, támogatja a BT5.0 szabványt, az átvitele 100-20.000 Hz között tanyázik. (A 100 Hz a basszus korlátait is jól jellemzi.) A BT hatótáv kb. olyan, mint amit egy headset vagy egy earpod tud - két szobával odébb is képes működni, de megbízható kapcsolathoz azért lehet érdemes közelebb vinni a forrást. A prezentált hangerő mértékét nem tudom igazán jól megbecsülni – nyilván hangosabb jóval, mint egy laptop, de a felső harmadban már némi torzítást véltem felfedezni. (Ez függhet a szobától, a körülötted lévő tértől is…) Nem ez lesz a céges vacsorát vagy a sulibulit behangosító eszköz, de magán használatra bőven elég a benne levő kakaó.
80 Euró körüli ára körülbelül jól belövi, hogy mit tudhat a Genesis Helium 300BT. Fő vonzereje a kinézete, ami az RGB mániás játékosok asztalát, vagy kiskamaszok házibuliját büszkén díszítheti. Ha komolyabb hangminőségre vágyik az ember, úgyis magasabb árkategóriából választ. Ennyiért viszont reális a tudása, és kategóriájában valóban vonzó a külseje. Amennyiben ez fontos szempont számodra, úgy mindenképp vedd számításba, amikor hangfalat keresel a PC-d mellé. A Helium 300BT nem egy profi audio cucc, hanem egy fogyasztói igények mentén létrejött profi konzumtermék. Nem bántam a vele való ismerkedést, és jó darabig el is leszek vele, amíg vissza nem térek a home office-ból az irodába a benn porosodó, jó öreg Soundstickjeimhez…