Exo OneTeszt

A Game Pass-ban ingyen is kipróbálható indie fejlesztés egy kőkemény sci-fi alapfelütéssel indul. Akárcsak Jodie Foster a Kapcsolat című filmben, úgy mi is egy űrutazásra indulunk, egy idegen technológia utazóegységében. A főszerepben álló golyó technológiája emberi ésszel felfoghatatlan - akaratra felsokszorozza a gravitációt, lendületet ad, adott esetben szökken, a viharfelhőkön és energianyalábokon megsiklik, ismeretlen ősóceánok vizein pedig kacsázva pattog. De rendületlenül halad előre a homályos célja felé, idegen tájakon, magányosan - a fentebbi mechanikák segítségével.

Az Exo One enigmatikus történetét csodás vizualitás emeli magasztos szintekre. Emlékképek és bevillanások kötnek minket vissza a földi kiindulópontra, az út pedig maga a cél - hegyek, dombok, vizek, felhők és ősi, számunkra idegen képződmények jelentik az akadályokat. Bár az irányítás nem mindig egyértelmű, amikor beüt a flow élmény, az olyan, mintha magunk irányítanánk a termékenységet hozó magot, vagy az ősrobbanás elsütő szerkezetét.

Az Exo One nem klasszikus értelemben vett játék. Persze valahol az, mert van egy ügyességi-árkád játékmechanikai alapja. De az élményt maga ez az áramlás, a relaxácó, vagy épp a kozmikus magány és az egyén ellentmondásának feszültsége okozza. Mint ilyen egyedi darab. Nem tökéletes, néha erőt kell venni a folytatáshoz. De mint élmény felkavaró és egyedi. Mint művészet, elillanó és egyben maradandó is. Akárcsak az ember, nehéz csomóként összekuporodva az univerzum közepén.