Egy vallomással kell kezdenem. Azon kevesek közé tartozom, akiket már a bejelentésekor sem ragadott magával az Elden Ring. Az első előzetesek, de még a nemrégen tartott gameplay bemutató alapján is egy válogatásnak tűnt a stúdió korábbi játékaiból, legyen szó helyszínekről, ellenféldizájnról vagy mozgásanimációról. A nagy újdonságként beharangozott open world megközelítés is inkább elrettentett, semmint bizalommal töltött el. Lényeg a lényeg, hogy egyáltalán nem rántott magával a hype és sajnos ez a próbakör után sem változott gyökeresen.
Elöljáróban le kell szögeznem, hogy nem tudom, hogy a Network Test néven futó próbakör a játék mennyire korai szakaszából szemezgetett, illetve hogy a végleges verzióban változtatnak-e valamit a most látottakhoz, tapasztaltakhoz képest, azonban jelen állapota alapján a játék nyitott tere legalább annyira szolgál hátrányként, mint előnyként.
Azt az évek során megszokhattuk, hogy a Souls játékok rövid félmondatokból és sejtelmes utalásokból próbálnak rávezetni minket valamire, a tudtunkra adni bizonyos segítségeket és ezáltal indirekt módon vezetni minket. Ez most sincs másként, azonban a kötetlenebb felépítés miatt sokkal könnyebb elsiklani bizonyos tippek - vagy esetemben konkrét játékelemek - fölött. Történt ugyanis, hogy az első néhány bonfire (a játék most grace-nek nevezi őket, de a régi terminológusokat nehéz elhagyni) aktiválása után világossá vált, hogy ezúttal sok, a korábbi címekben a központi területről elérhető funkció kerül innen elérésre, ennek köszönhetően jóval nagyobb szabadságot adva a kezünkbe, hiszen nem kell mindig visszatérnünk egy bizonyos helyre.
Az első néhány elhalálozás után az éppen aktuális bonf... akarom mondani grace-nél gyorsan újraosztottam a nálam lévő flaskák arányát (ezúttal is közös halmazból dolgozik az élet- és manatöltés), és miután a játék tudtomra adta, hogy adott számú mob legyőzése után az elhasznált üvegcsék automatikusan visszatöltődnek, semmi értelmét nem láttam, hogy a később aktivált ellenőrzőpontoknál lepihenjek, mivel az eszközeim fejlesztését máshol tudom intézni, a gyógyitalok száma pedig így vagy úgy, de mindig biztosított volt (vagy azért, mert a legyőzött ellenfelekből visszakaptam, vagy azért, mert engem győztek le).
A fenti anekdotát csak azért tettem közzé, mert a játék ezen megoldásainak köszönhetően a már említett módon a checkpointokat csak aktiváltam, ez viszont azt eredményezte, hogy az egyiknél nem kaptam meg azt az átvezető videót, mely után nem csak a hűséges hátasom, de a szintlépés és ezáltal a karakterfejlesztés lehetősége is elérhetővé válik. A dolog ott vált gyanússá, amikor már a sokadik dungeont és boss-t is magam mögött hagytam és a próbakör vélhető főboss-áig is eljutottam, mindezt a kezdő szintű karakteremmel és csak az internet csodájának (és más, szintén próbalehetőséget kapó játékos bemutatójának) hála tudtam meg, hogy honnan is tudnám ezeket a nem elhanyagolható "extrákat" begyűjteni.
A fenti tehát egy kiváló példa arra, hogy a kötetlenebb előrehaladás és nagyobb szabadság, miként tud a játék hátrányára válni. A másik oldalról pedig egy jóval nagyobb löketet ad ahhoz, hogy a FromSoftware játékokra jellemző rejtélyeket és felfedeznivalókat szolgálja. Már a Network Testben található Limgrave területe is bővelkedett rejtett titkokban, legyen szó egy dungeonről, egy speciális tárgyról vagy ritka alapanyagról. Apropó alapanyag. Ez ismét egy olyan pontja a játéknak, ahol a készítők lazábbra engedik a pórázt, a kötelező eszközök beszerzése után ugyanis a játék bármely pontján lehetőségünk lesz összedobni különböző használati tárgyakat, melyek számát a világban található receptekkel tudjuk növelni.
És itt kanyarodnék vissza a már említett felfedezéshez, ugyanis az Elden Ring az opcionális tennivalóit hajlamos rendkívül jól elrejteni. Néhány dungeon esetében találhatunk szobrokat, melyek ezek bejáratához vezetnek, de más esetben be kell érnünk egy könnyen elvéthető repedéssel egy sziklafal oldalában vagy más, nem kimondottan hívogató jellel. Ezt figyelembe véve, aki a játék minden lehetőségét fel akarja fedezni (és ezekből már a próbakör sem szenvedett hiányt), az készüljön fel rá, hogy alaposan át kell fésülnie a térképet.
Amiben az Elden Ring a megszokott FromSoftware minőséget képviseli, az a harcokhoz köthető. Az összecsapásokban bár ugyanúgy megvannak a már ismert mozdulatok, mint a backstab és a parry, a lóhátról történő harc, illetve az állati társakat használó ellenfelek teljesen új színt hoznak, illetve természetesen nem hiányozhatnak a több fázisból álló boss harcok sem.
Amiben viszont elképesztően kettős képet mutat, az a látvány. A művészeti oldala rendkívül erős, jellegzetes és hangulatos, a látképek között nem egyszer találunk lélegzetelállítót, amikor pedig a környezeti elemek is bekapcsolódnak (elrepülő madarak tollhullása, szélvihar által felkapott por az arcunkba), akkor könnyű néhány pillanatig csak gyönyörködni. A másik oldalról viszont technológiai értelemben véve a játék bizonyos esetekben meglehetősen szegényes, olyan mértékű és minőségű textúra pop-upot képes produkálni, ami fölött nehéz elsiklani vagy szemet hunyni. Persze ez betudható a tesztverzió sajátosságának is, ahogy a bizonyos esetekben drámaian lezuhanó képfrissítés is, ami ráadásul hajlamos volt komolyabb harcok alatt is előfordulni, azonban némileg intő jel is lehet a közelgő megjelenés előtt. A stúdiónak van még ideje ezeket orvosolni, a kérdés inkább az, jut-e elég idejük a játék minden elemének azonos szintűre polírozására.
Az első tapasztalatok alapján az Elden Ring hozza azt, amit sokan kedvelnek a FromSoftware játékaiban és mindezt kibővíti a kötetlenebb, illetve nagyobb szabadságot adó felfedezéssel, valamint az egészet egy terjedelmes nyílt világba helyezi. Az új recept legalább annyira üdítő változás, mint ahány problémát is magával tud hordozni, a végső ítéletre azonban még egy kicsit várnunk kell.