Sokan csalódásként élték meg, hogy a Resident Evil 4 kiegészítő történetszála, az annak idején a PS2-verzióval együtt debütált Separate Ways nem került bele a játék idén megjelent remake-jébe. Sejteni lehetett azonban, hogy ez inkább csak idő kérdése - most pedig el is jött az ideje annak, hogy Ada Wong szemszögéből is átéljük a történéseket.
Ahogy maga az alapjáték, úgy a Separate Ways sem egyszerű grafikai felújítás. Sőt: már Leon kalandja is nagy bátorsággal tért le sok ponton a 2005-ös eredeti által kitaposott ösvényről, itt pedig még inkább szabad kezet engedtek maguknak az alkotók. Ez pedig egyértelműen jó dolog, hiszen azok számára is tartogat rengeteg meglepetést a mellékszál, akik töviről-hegyire ismerik az eredetit. Hogy ez valódi új impulzusokat is jelent-e? Ez az a pont, ahol már kissé kettéválik a régi és a mostani változat megítélése, teljesen más ugyanis a kontextus – emellett pedig nem tudunk elmenni szó nélkül.
2005-ben egy ilyen volumenű „ajándék” az alapjáték mellé kis túlzással kuriózumnak számított, manapság azonban, a DLC-k korában már más szemüvegen keresztül kell vizsgálnunk a felállást. Hiába építkezik ugyanis betonbiztos alapokra a Separate Ways, hiába a szórakoztató – és továbbra is kifogástalan – játékmenet, túlságosan sok olyan dolgot nem tud felmutatni ez a kiegészítő, amit az alapjátékban ne láttunk volna. Oké, van egy-két új fegyver, mint ahogy Ada spéci kütyüjei (mint például a grappling hook vagy az AR-szem), mindeközben azonban az ellenfelek mind ismerősek, mint ahogy a leosztások többsége is, így túlságosan sok új szituáció nem vár ránk a végigjátszás során. Az a kevés is inkább a bossharcoknál jelentkezik, melyek legalább többségében jól sikerültek – és igen, bekerült az is, amelyiket az alapjátékból nagyon sokan hiányolták...
Ez utóbbi kapcsán meg kell jegyezni, hogy kicsit talán túlságosan is checklist-jelleggel épül fel a Separate Ways. Az, hogy Adát ide-oda rángatja a sztori (gyakran szó szerint) annak érdekében, hogy meglegyen a kontinuitás Leon szálával, még valamelyest érthető, az viszont kicsit erőltetett volt számomra, hogy a fejlesztők minden egyes olyan szekvenciát igyekeztek átpakolni ide, ami az alapjátékba ilyen-olyan okból már nem fért bele. Ez egyrészről érthető, hiszen a 2005-ös Resident Evil 4 nem véletlenül lett instant klasszikus, így joggal érezhető veszteségnek minden egyes kiollózott jelenet. Csak hát eközben az a helyzet, hogy a remake zseniális munkát végzett: már a tesztben is leírtam, hogy az ikonikus set-piece-ek többségét szerintem sikerült még egy csipetnyivel felülmúlni a remake-ben, méghozzá egy még hosszabb, még konzisztensebb, még inkább sodró lendületű játékba ágyazva. Bennem tehát nem volt hiányérzet, de akiben igen, az joggal várhatta, hogy a kimaradt részek hasonlóan magas minőségben térjenek vissza. Hogy ez megvalósult-e? Nos, szerintem inkább nem. Félreértés ne essék: a Separate Ways szuper szórakozás, és öröm volt visszatérni még egy menet erejéig 2023 egyik legjobb játékához. Csak amíg ott végig azt éreztem, hogy mindent egy picit jobban tudott tálalni, mint az eredeti, itt inkább fordított a helyzet. Így aztán fura mód ez a DLC nem önmaga érdemei miatt jelentőségteljes, hanem azért, mert rávilágít arra: mennyire kivételes az, amit a Capcom elénk rakott idén tavasszal.
Hat-hétórás hosszának köszönhetően nem lehet panasz arra, amit a Separate Ways ár-érték arányban kínál – már csak azért sem, mert az újrajátszási faktor itt is erősen megvan a gyűjtögetnivalóknak és a nehézségi fokozatoknak hála. Az alapjátékhoz méltó kiegészítésnek azonban aligha nevezhetjük – inkább olyan, mint amikor már rég tele vagy, de mégis kérsz még egy tányérral ugyanabból az ételből. Aggodalomra azonban nincs ok: a DLC még ezzel együtt is határozottan szórakoztató. De ahogy azt már említettem, új impulzusokat ne nagyon várj tőle...
MEGJELENÉS 2023. szeptember 21.
ÁR 3 490 Ft (PS Store, Xbox Store) / 9.99 EUR (Steam)