Diablo IVTeszt

A Diablo IV történetileg a harmadik rész után játszódik, de úgy, hogy nagyjából semmilyen tudásra nincs szükségünk a harmadik részből - és az ott központi figurának számító Nephalemek itt említést sem érdemeltek. Szóval ne aggódj, ha elfelejtetted az általam már anno is szombat reggeli rajzfilmként titulált sztorit (vagy az a másik Metzen-játék volt, a StarCraft II? Egyremegy...), akkor itt kvázi tiszta lappal indulhatsz. A játék sötét. Nem, bocsánat. Újrapróbálom. Shhööööööööööööötét.

SHÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖTÉTSÉG ÉS REMÉNYTELENSÉG honol mindenütt. Ami nem szürkül, az vérzik, darabokra esik, szétpukkad a különféle testnedvektől, tönkre akar menni, vagy épp tönkreteszik. Félreértés ne essék: a 18-as karika itt kizárólag a játék audiovizualitására vonatkozik, semmiféle nyugalmat megzavaró történetelemmel nem fogunk találkozni, attól tartok. A fejlesztők ezúttal meg sem próbáltak valami icipicit mélyebbet annál, mint hogy itt vannak ezek a Kiváló Kvalitású, egyébként természetesen a Vallásos Fanatikusokkal ellentétben hiperracionális alakok, akik úgy vágnak át a világ helyszínein, mint kés a vajon: teleportálgatnak, halállal dacolnak, és gyakorlatilag városokat földbe döntő mágiák fölött rendelkeznek. Ezek volnánk mink, bezony. Na meg ott van a romokban heverő világ. Nem értettem először, hogy mi a bajom vele, mert audovizuálisan nagyon adja: festői helyszínek, tényleg grandiózus architektúrákkal, a zene pedig fülbemászó és inkább az MM6-ra meg a D2-re hajaz, semmint a Blizzard későbbi produkcióira. Imádnom kellett volna. Mi volt mégis a baj vele? Hát, leginkább az, hogy ez a világábrázolás számomra nem csupán hihetetlen, hanem a rossz okból hihetetlen.

Mágia, démonok, angyalok, Lilith, soulstoneok? Hajrá. Na de az, amit ezek az írók lerajzoltak a világról, és az abban élő emberekről - na, az valami botrány. Az audió nagyon ráerősít az alapélményre: Itt mindenki, aki nem a fentebb említett Szuverén Hős, az valami betegségben szenved, egy kihalt város széli villában rotyog, haldoklik, kirobbani akar belőle a szegénység, az erőtlenség, és persze az ezzel járó betegségek. Pont, mintha egy kaliforniában élő magas fizetésű fejlesztőt megkérdeznénk a hajléktalanok egészségi és mentális állapotáról - csak épp a négyzetre emelve. Brutálisan kegyetlen ez a dizájn, és a mellékküldetések (meg a sztori maga) csak újra és újra ráerősítenek erre: azt nem tudni, hogy kik húzták fel ezeket a hatalmas épületeket, csak azt tudni, hogy ha nem tartozol a vezetők nagyjai közé (szigorúan a vallástalan vezetők közé, hiszen a vallásos vezetők, mint tudjuk, rosszak), akkor azért akarsz paktumokat kötni különböző erőkkel, hogy "erődön felül" kiemelkedj, és hát erre képtelen vagy.

Már kezdtem megkérdőjelezni ezeket a gondolataimat, és betudtam a túlzott woke agyvírusnak, ami kb az eredeti Mátrix megtekintése után támadott engem, de aztán elérkeztünk a sivatagi zónához, ahol a főgonosz lecserélte a helyi vezetést a saját bábjaira. Na mondom, végre a Blizzard jól bemos nekem egyet, és mehetünk a pompás palotákban állig felszerelt nemes lovagokat mészárolni ,nem csak haldokló útonállókat. Nagyobbat nem tévedhetettem volna: a bábkormány hatalmi űrt hagyott a városban, amit... dobpergés KANNIBÁLOK használtak ki hogy mindenkit...őő, megegyenek, gondolom? Nem egy fenntartható társadalomkép, mondanám nekik, de gondolom nem hallanák. Felejtsük el. Le kell ez után a játék után zuhanyozni úgy rendesen, mert nem csak dark, de elképesztően fantáziátlan is, ami egy fantasyhoz képest számomra hatalmas meglepetés.

Persze a core loop, az itt van. A játékmenet. Na, a játékmenet brutálisan össze van rakva. Mármint a szabályokra, a fejlődési fákra, az osztályok variációjára és úgy általában a tényleg MMO-ra hasonlító "egy nagy zónában mászkálsz, folyamatosan elmennek melletted a játékosok, és ad-hoc összeborulhattok szörnyeket gyepálni" dinamikára gondolok. Nagyon egyben van, és nagyon úgy van kitalálva, hogy a Diablo III legjobb, legfontosabb tanulságait egybegyúrták, és.... itt kéne mondanom, hogy hatalmasat tanultak belőle, de igazából nem. Ami hiba maradt a játékban, az hiba most is: minden a geared általános "erőszintjéből" skálázódik, beleértve az összes speciális képességet is (tehát mondjuk ha a képesség sebez a talentfád leírása szerint 400-at, akkor az valójában csak egy mutató arra, hogy kb mit fogsz majd beszorozgatni a geared "szintjével" és a többi járulékos stattal). Ez mit jelent? Azt, hogy sokszor hiába vannak jó dolgok a cuccaidon, ha eljárt fölöttük az idő (van egy másik cuccod, ami lehet hogy kevesebb tulajdonságot ad, de az "erőszintje" magasabb), akkor hülye lennél nem cserélni.

Vannak persze apró kivételek, és nem segít a helyzeten, hogy én azzal a druidával játszottam végig a kampányt, ami kifejezetten szörnyűnek számít az első ötven szinten. Többször ütköztem olyan falakba, hogy naívan azt hittem, hogy valamit nagyon elrontottam, és át kéne variálnom a buildemet, de közben nem: csak nem cseréltem már a fegyót régóta, mert jó dolgokat adott, ezzel gyakorlatilag harmadoltam az effektív sebzésemet egy idő után – és… bár túloznék. Az endgameről még nem tudok nyilatkozni, mert bár láttam elég vad videókat róla, de nem tudnék igazat mondani, ha ezek alapján akarnék bármilyen ítéletet hozni a játék fölött. Úgyhogy inkább egy olyan területre lavíroznék, ami fölött igenis lehet itélkezni - ez pedig a játék műfaja, és az azzal járó mellékhatások.

Nos, a Diablo IV szerintem inkább MMO már, mint akció-rpg. Ennek van egy csomó következménye. Például: elkezdte brutálisan nem tisztelni az idődet. Komolyan mondom, én még nem találkoztam olyan ARPG-vel, ahol ennyire unalmas, ennyire harc nélküli, ennyire lassú labirintusokban dobálnának, gyakorlatilag 15-20 perceket elvéve az életemből egyetlen mellékküldetés miatt - ahol még harcolni is alig lehet. Labirintust mondtam, de ezek nem azok: többnyire két vagy három szakaszból álló zónák, ahol az elágazások mellett ott a Továbbjutás Ajtaja, de előtte gyűjts be az elágazásokból, mittomén, három kannibálszívet, vagy két paladinpalacsintát. Utána miniboss, majd ismétlünk, majd mikor azt hinnéd hogy VÉGE, megint ismétlünk. Bár túloznék, tényleg. Nem tudom, hogy mennyi az általános végigjátszási idő, mert az első actban konkrétan egy teljes napom a mellékküldetésekkel ment el, majd mikor utánajártam, hogy azt a szerencsétlen lovat hogyan kéne megszerezni, na akkor döntöttem úgy, hogy byebye sidequest-élet, én lovagolni akarok.

Szóval ez egy MMO-jellegű valami. A képességeid a szokásos generáló-költő mechanikákra építenek (alapképesség generálja, többi meg költi a nyersanyagodat) - de most hazudtam egy picit, hiszen alig választhatsz ki költő képességeket, a többi mind egy jó kis cooldownos cucc, mondjuk 10-20-40 másodpercenként ellőhető varázslatok, átalakulások, támadások formájában. Lehet később optimizálni meg gyorsítani, de ez egy nagyon más ritmus, mint akár a Path of Exile, vagy akár a Diablo 2. Ez bizony Diablo 3, még több MMO-szósszal, főleg ami a küldetéseket illeti. Ha nem barlangokban alszol el az unalomtól, akkor félbolond, elkeseredett NPC-ket követsz, mintha még mindig 2006-ot írnánk, és most jelent volna meg a World of Warcraft - vagy ismétlődő zónás eventeket tolnál, amibe pontosan két nap alatt beleunsz majd, ahogy a Guild Wars 2-ben tetted. Apropó Guild Wars 2: ha az tetszett, ez is tetszeni fog, pontosan ugyanúgy van szisztematikusan teledobálva a térkép minden szarral, hogy a gyűjtögetésre hajlamos embereknek álmatlan éjszakáik legyenek. Mondanám hogy aprólékosan kidolgozott, elrejtett extráktól buzgó világ.... Csak akkor el kéne hallgatnom az olyan incidenseket mint hogy a barlangok és helyszínek néha teljesen tematikátlan ellenfeleket dobálnak be (erre igazán írhattatok volna egy scriptet, halló), vagy hogy a medvéket illegálisan nyúzó orvvadászokat elkapó druida mellékküldetés egy olyan helyszínen zajlik, ahol vad medvék is ránk támadnak, majd a küldetés végén jutalmul egy rakás BŐRT kapunk - nem csak ízléstelen, de átgondolatlan is, na. Tényleg apró odafigyelést kérnék, és nem időhúzó küldetésgenerátorokat. ChadBlizzardGPT, te vagy a felelős?

Aztán persze csak panaszkodok mint Lorath amikor negyedjére szúrják majdnem át a tüdejét: azért vannak pozitívumok is itt szép számmal. A történetben a Plot Armorral védett hősök és antihősök egészen korrekt kis rivalizációt mutatnak be (Eliast pl azonnal raknám háttérképre, annyira menő a pali), és van néhány nem várt fordulat is a túlárazott, túlcicomázott (és sajnos kevés számú) CG-ben is. A gameplay tényleg brutálisan addiktív, főleg amikor kienged farmolni és előjönnek a magasabb nehézségi fokozatok, és végre háromnál több szörnyeteg kerül egy képernyőre. De ismétlem magam: ezzel a Diablo III-ban sem volt probléma. Ott minden mással volt gond (itemizáció, végjáték) - most pedig az van, hogy ez egy nagyon drága és nagyon időrabló játék, baromi szórakoztató játékmenettel és gyönyörű grafikával. Kérdés, hogy ez kinek mennyi pénzt ér meg. Nekem maradtak még további kérdéseim is: mennyire lesznek a szezonok ambíciózusak (mondjuk egy "Diablo 3" (1)-tól Path of Exile-ig (10) terjedő skálán egy 4-el beérném, tényleg) új mechanikák, új főellenségek és új tárgyak szempontjából, illetve mennyire tud megmaradni a játék lelke az MMO-kból kölcsönzött elemek ostroma alatt. Azt hiszitek, hogy most poénkodok, de nem. Ezek konfliktusos dolgok, és a Blizzardnak döntenie kell, így vagy úgy. Mindhárom tábort (a D2 puristáit, a D3 újdonsült rajongóit, és az ARPG-nézetes MMO-híveket) nehéz lesz egyszerre kielégetni, az biztos. Már csak azt kéne kiderítenünk, hogy melyik csoport jár majd úgy, mint a D4 nincstelenjei.

A konzolos verziót teszteltük, Xbox Series S-en és bele-bele néztünk a PC változatba is a Magnew-nak köszönhetően. Az irányítással itt-ott akadtak problémák a harc közben, de a legnagyobb gond az interfész maga: a játék azért jóval komplexebb annál, mint hogy egy ennyire leegyszerűsített, lecsupaszított UI-ra minden odaférjen, így egészen oktondi helyekre sikerült elrejteni néhány funkcionalitást. Nem ideális az inventory menedzselése sem, néha furán ugrik a tárgyak és a viselt cuccok között, és intuitívnak az élmény egyik pontján sem nevezném - de használhatónak használható, a teljesítménnyel viszont egyáltalán nem volt probléma.

A Diablo IV egy látványos játék, amely játékmenet frontján több kompromisszumot is hozott, mint vártam - csak az erős alapok azok, amik miatt még így is egy brutálisan addiktív és minőségi csepálásban lesz része a játékosoknak. A látvány és a zene nagyon ott van a toppon, én azonban világépítésből és horroros témák frontján is a tizenkilencedik század legroszabb eszméinél kicsit többet vártam. Érezni a feszültséget az MMO-elemek és az ARPG között, és csak az idő dönti majd el, hogy mi lesz ennek a játéknak az öröksége.

PLATFORM PC (tesztelt), PS4, PS5, One, Series S/X
KIADÓ Blizzard Entertainment | FEJLESZTŐ Blizzard Entertainment
MEGJELENÉS 2023. június 6. ÁR 27.900 Ft