London, 2038. Az egykoron gigászi város önnön árnyaként már csak sziklákkal és törmelékkel borított sírhant, mely vészjóslóan vetíti előre az emberiség rettegett apokalipszisének próféciáját. A menny és a pokol összecsapásának ideje a végzet napja, mely a sötéten lázongó égboltról alábukva leírhatatlan démoni kataklizmával taszítja semmibe az uralkodó fajt. A pusztulást hozó fojtogató félelem úgy borul suttogó árnyként a golyóbisra, mint a rettegés szülte démoni kacaj a fennmaradásért küzdő ember meggyötört arcára.
Egy sötét legenda szerint, ha a varjak elhagyják a londoni Tower-t, a pusztulás lesz úrrá a Földön. Ahogy az emberiség fejlődik, mindinkább függ saját torz és gépiesített világától: csak az általa definiálható vagy létrehozható következményben hisz, miközben az ősei által felhalmozott bölcs tudást magára hagyja az idő útvesztőjében. Az apokalipszis próféciái, melyeket egyetlen generációnak sem szabadott volna felednie, a jövőben már csak ódon képzelgés, vagy téves babona - mikor a gonosz előhírnökei manifesztálódnak a létezésben, kevesen ismerik fel a veszély közeledtét, és még inkább kételkednek a hitükben.
Mint settenkedő pestis, úgy csapott le a végzet ostora: a démonok inváziója megkezdődött, és nem volt senki, aki útjukba állhatott volna. Megnyílt a föld, a pokol bugyraiból előtörő démoni horda villámgyorsan és szisztematikusan számolta fel az emberek védelmi vonalát. A tehetősebb országok nukleáris és biológiai fegyverei is csupán ahhoz voltak elegendőek, hogy némiképp lelassítsák az apokalipszist. A pokolfajzatok támadásai szinte kikerülhetetlenek és értelmezhetetlenek voltak a katonai főhadiszállások stratégái számára - az utánpótlási vonalak elvágása, az elismert parancsnokok kivégzése és a hatástalan fegyverek sokasága a korábbiakban jól bevált katonai módszerek teljes sikertelenségét vonta maga után. Csak azok voltak képesek ellenállni a sötétség seregeinek, akik még művelték az ősi szent mágiák praktizálását. A nagy katonai vezetők többsége képtelen volt felfogni a varázslás sikerességét a démonok felett. Az első ellencsapást persze a világra törő, a modern fegyverekre immúnis robosztus és rendkívül erős szerzetek is azonnal felismerték. A mágusok hamar elsajátították kezelni a hadsereg speciális osztagai és saját képességeik fúziójából született új erőt, amellyel visszaűzhetik a pokol sötét bugyraiból kiszabadult hordákat. A még életben maradt civil lakosság megmentésének céljából birtokba vették a London utcái alatt elterülő titkos menedékhelyet: a szentélyt, melyet még elődeik építtettek az apokalipszis idejére évszázadokkal ezelőtt.
Most, amikor az elkeseredett harc a végnapjait éli, az egykori London már nincs többé: a világ számos modern metropoliszaihoz hasonlóan már csak a felszentelt helyek magasodnak a sötétlő égboltba - az invázió, az emberiség utolsó nagy megmérettetése a küszöbön áll. Az erősnek hitt emberi faj védvonalai felszámoltattak, az évszázadok óta emlegetett Nagy Világégés, melyben a világunk az övékére formálódik - kezdetét vette. Mint minden történetben, a Hellgate: Londonban is akadnak túlélők: férfiak és nők, akik a sötétségben rejtőzve küzdenek a túlélésért várva a pillanatot, amikor döntő fordulatot hozhatnak a hódítóikkal vívott harcban. Bandákba szerveződve harcolnak az életért, miközben elsajátítják az alapvető szabályokat: hogy maradhatnak észrevétlenek, hogy forgassák a pengét, amellyel miszlikbe aprítják a pokolfajzatokat, hogy alkalmazzák a rég elfeledettnek hitt mágia iszonyatos erejét és a démonok visszaűzésével mily� módon zárják be a Pokol kapuját.
Bill Roper és az ex-blizzardos csatlósok által megalapított Flagship Studios fejlesztői fantasztikus képzelőerővel vannak ellátva: bár sokan emlegették a Diablo trilógia harmadik és egyben lezáró fejezetének eljövetelét, a Hellgate: London képében is eljöhet a messiás. Az ex-alkalmazottakból, Diablo fanatikusokból és fiatal titánokból verbuválódott újonc elsőjátékos csapat nem titkolja, hogy döbbenetes mennyiségű inspirációt merített az elődből, ugyanakkor számos fronton csalt újításokat az újabb fantasy-akciójáték bőre alá. A Hellgate: London igazi érdekessége a sötét poszt-apokaliptikus neurománc látványvilága mellett a tartalmi mondanivalója: a hosszú várakozást követően visszaköszönt a jó és a gonosz közötti harc, melyben az Angyalok serege ismét csak passzív segítőként lép a fantasztikus fantasy világ harcmezsgyéjére. Furcsa, ámde rendkívül hangulatos újítás a 3D-s világban a legmodernebb katonai fegyverek és az ősi mágia visszatérte: mialatt kéken fénylő hi-tech kardok pengéi csapnak össze a pusztult város utcáin, lézerpisztolyok nyalábjai cikáznak a sötétben és mágiával megidézett tűzlabdák, villámcsapások, szupernóvák hevítik fel a levegőt. Démonok bújnak elő a semmiből, mindenféle túlvilági teremtménnyel egyetemben, amelyekkel együtt, vagy akár csoportosan is fel lehet majd venni a harcot - legyen szó FPS, vagy TPS nézetről (a két opciót kedvünkre váltogathatjuk majd). Amellett, hogy az egyes helyszínek színfalainak London legkülönlegesebb építményei és romjai szolgálnak, a Diablo játékokhoz hasonlóan az égig érő magasságoktól kezdve a pokol legsötétebb bugyraiig mindenhol folyik majd a harc. A Hellgate főbb karakterei mind-mind egyedi múlttal és célzattal szerepelnek a sztoriban, melyeket a játékkal egy időben útjára induló Dark Horse Comics-féle Hellgate: London képregényben fedezhetünk majd fel.
Miért annyira egyedi a játék? Elsősorban azért, mert az elképesztően részletes háttér sztori (amit neves sci-fi fantasy írók munkái késztettek) a Diablo-ból megismert egyedi játékmenettel, a folyamatosan változó világgal, és RPG elemekkel fuzionál oly� módon, melyet eddig még sehol sem tapasztalhatott a játékos. A démonokkal vívott harc a már jól ismert érveken alapul, ám a Flagship számos ponton újítja azt. A World of Warcraft világához hasonlóan karaktereinket egyedi képességekkel és felszereléssel ruházhatjuk fel: előbbi esetében pl. elég magas szint elérésekor a démonok szétrobbanhatnak ütéseink nyomán, pörgést szimuláló támadásaink és a speciális harci kombó rendszer pedig szétszórja a játékos nyakára rontó hordákat. A hősök emberek, ámde eltérő képességekkel rendelkeznek, melyeket az RPG vonásoknak megfelelően mi alakíthatunk ki teljes egészében úgy, mint ahogy kinézetüket, ábrázatukat is. A generálás természetesen kasztosodás alapján történik, amely a hérosz külső megjelenését is erősen befolyásolja. Egy futurisztikus páncélruha természetesen sokkal másabbul néz majd ki egy fénykatonán (lovagon), mint pl. egy kabalistán. A felszerelések összeállítására egyébiránt különféle gyakori és ritka mágikus, slotos szetteket használhatunk fel, melyeket küldetésekért, vagy elhullott démonokért cserébe szólíthatunk magunkhoz. A teljesítményünk alapján speciális rangokat, és címeket nyerhetünk el, aminek okán még az adott kasztra nem jellemző és tiltott skilleket is el lehet majd sajátítani - minden csak a harcban való jártasságtól és tapasztalattól függ. A tudás négy fő tulajdonság (Accuracy, Concentration, Stamina és Willpower) között oszlik el, amelynek adott kombinációja nagyban kihat majd a Health, Power, Speed, valamint a Critical Hit értékeinkre. Az imént felsorolt tulajdonságok a szükséges minimum kritériumok segítségével azt is meghatározzák, hogy az adott hős éppen milyen fegyvertípusokat, osztályokat képes használni. Alaposabban szemügyre véve a Diablo 2-ben tapasztaltak köszönnek itt is vissza, viszont az RPG értékek számos ponton javítva, részletgazdagabbá és újszerűbbé téve jelennek meg a képernyőn. Ehhez tartozik hozzá az is, hogy a talált felszereléseket World of Warcraft módon kezeli a program, így az egeret a tárgy felett tartva összehasonlító táblázat bukkan majd fel, hogy pontosan vázolja az éppen használt, az inventory-ban levő, és a földön heverő eszköz közötti különbségeket. Ha rendelkezünk a talált felszerelésnek (legyen az fegyver, páncél, vagy egyéb kiegészítő) megfelelő slot mennyiséggel, az automatikusan felvételre kerül. Az egyes kiegészítőkbe applikált manipulátorok, implantátumok bármikor áthelyezhetőek egy másik tárgyba, vagy eladhatóak a kereskedőnél. A tárgyhasználaton végbement változtatás szinttől és kaszttól független taktikázást ígér a felszerelés összeépítésében: ha pl. a karakter tízes értékű Concentration értékkel rendelkezik, és négyes MOD-ot szeretne, akkor a maradék hat Concentration pontot más tárgyak felaggatására használhatja fel. Lesznek kaszt-specifikus felszerelések is, de ettől függetlenül elképzelhető lesz az olyan felállás, amelyben a fénykatona pl. csak könnyűpáncélzatban, vagy mágus külsővel harcol majd, mivel más stílusú tárgyakat szerelt a védőruházatára. A dolog igazi érdekessége a multiplayer móduszokban mutatkozik meg majd, ahol a végletekig különböző hősök szállnak szembe az olykor fél képernyőt betöltő óriási démonkolosszusokkal.
Lehetőség lesz a kasztokon belül történő harcászati technika instant megválasztására is: az F1-F3 gombokkal villámgyorsan lehet váltani a lőfegyverek, a mágia, a kétkezes (ezen belül a vegyesen kombinált) és egykezes küzdőstílus között. A szárnyas démonok és repülő hordák ellen utóbbiak természetesen nem javallottak, egy megfelelően kombinált hi-tech fénykatona és egy tűzlabdákat, vagy átkokat szóró wizard kombinációja azonban rendkívül hatásos lehet. Az irányítás egyébiránt a WoW esetében is jól bevált metódust alkalmazza: a bal és jobb egérgombra skilleket lehet majd programozni a képernyő szélén található ikonokra húzás segítségével, melyet egyedi számbillentyűkre alkotott hotbar tesz majd teljessé. A Shift gombok ún. Power támadást indítanak, amely remekül kombinálható a csoportos közelharcként történő összecsapással is. Utóbbi kivitelezésére egyébként számos szintezhető variáció áll majd rendelkezésre, így csak a játékosokon múlik, hogyan kíván belebonyolódni a vadászat rejtelmeibe (magányos hősként, parancsnoki beosztottként (lásd WoW Guild Leader), vagy csapattag specialistaként) Kasztok tekintetében jelenleg három típust különböztethetünk meg a karakterekből: a triót a Templar, a Cabalist és a Hunter osztálytípus alkotja.
A Templarok a középkori templomos lovagok leszármazottai, modernebb külsővel: már a Pokolkapu megnyílása előtt megjósolták a borzalom beteljesedését. Főként a közelharci fegyverek (kardok, pajzsok, távol-keleti harci technikák) forgatásában jeleskednek, melyeket szent mágiával ruházhatnak fel. Három fő irány felé specializálódhatnak, ezek rendre a Támadás, az Ima és a Szent Aura képességek. A Cabalist-ok (mint ahogy nevük is elárulja) a sötét és ősi tanok hívei: fekete mágiát használnak céljaik elérése érdekében, amelyhez az ellenség saját képességeit használják fel. A Cabalist férfiak és nők alapvetően mágia központú karakterek, de a specializációjuk következtében elementál idézőkké, és démon parancsnokokká is fejlődhetnek. A harc mellett titkon tanulmányozzák a démoni társadalmat, hogy a tudás segítségével megtalálják az emberiség egy újabb evolúciós lépcsőfokához vezető utat. A kaszt a Hatalom, a Felidézés, és az Átalakulás irányában fejlődhet tovább. A Hunterek a modern katonai osztagok megmaradt és specializálódott tagjai: a lőfegyverek és távolsági harc szakértői, akik fő képzettségét a taktika-, a fegyver és a kisebb harcászati eszközök használata adja. Erről a kasztról egyelőre meglehetősen keveset tudni, a Flagship teljes titoktartással kezeli a rájuk vonatkozó egyes részleteket.
A Hellgate: London egyedi mivoltának tárházát bővíti a véletlenszerűen felépített, mindig változó labirintusrendszer is: lesznek ugyan különböző erősségű szintek, de az előrenyomulás dinamikusan változik majd szakaszról szakaszra. A bátor és vakmerő egységek előrenyomulása is megengedett lesz, hogy az értékes tapasztalati pontokat megszerezve és az újabb pokolfajzatok egyedi képességeiről tudomást szerezve a már ismert és feltérképezett területekre vonuljanak vissza továbbfejlesztés szempontjából. A dinamikusan változó, ám gyönyörűen felépített helyszínek változásával az egyes tárgyak és fegyverek helyzete is módosul, sőt: az újbóli visszalátogatások alkalmával nemcsak a démonok, hanem a tileset (a pályák alap grafikus motívumai) is változnak, ahogy a démoni világ egyre inkább úrrá lesz a földi létsíkon. Visszatérve a már feltérképezett vadászmezőkre, manapság már ritkaságszámba menő véletlenül generált eseményekbe is beleütközhetünk (pl. megváltozott démonhorda viselkedés, egyedi és fontos pályarészletek, extra érdekes és ritka tárgyak, vagy a történeti szálat erősen befolyásoló egyedi esetek) majd. A multiplayer tekintetében még több egyedi pillanatban lesz majd részünk - elsősorban fejlesztőcsapat által beadagolt újabb és letölthető tartalom, a masszív véletlenszerűsítés, valamint a csoportos és egyedüli játékosokra kalibrált helyzetek és küldetések sokszínűsége miatt (az Arena PvP-ről nem is beszélve).
A kreatúrák - hasonlóan a játékos által generálható kasztokhoz - szintén szintrétegződésen keresztül jelennek meg a képernyőkön. Bár kinézetük, támadásuk, képességük és erejük ismételten a véletlen műve lesz (egy-két kivételtől eltekintve), alapjában négy nagy csoportba oszthatóak: a Primus képviselői az apokalipszis gyalogos egységei: eszes lények, főként végtagjaikkal és pokoli erővel felvértezett mágikus fegyverekkel támadnak, de képesek használni az emberi technológia elemeit is. Általában humanoid formát öltenek: intelligenciájuk, arzenáljuk és közelről-távolról kivitelezett támadásaik veszélyes és figyelemfelkeltő célponttá emelik őket. A démonok gyakran viselnek páncélzatot, amely ellen mindennemű tradicionális lőfegyver hatástalannak bizonyul. Olykor erőpajzzsal érkeznek, melyeket társaik, a Spektrális Démonok hada táplálhat. Ők a szellemi-mágia képviselői: a parallel spektrumban létező lények, így a hagyományos fegyverzet az ős esetükben is hasztalan. A pokolfajzatok egyedi kasztja a túlélők legrettegettebb rémálma: gyakran láthatatlanok, vagy rejtőzködők - megnyilvánulásuk démoni, vagy elektrosztatikus támadás formájában mutatkozik meg, mely igencsak veszélyes a felkészületlen egységek számára. A Necros típus élőhalott hordák, démoni megtestesülése - gyakran falkában támadnak, gusztustalan bűzös eltorzult lelkek és mutánsok formájában: a démon hadsereg speciális alakulata, amelyet általában egy felsőbb rendű lény irányít. Olykor fertőzött vérrel, méreggel és húscafatokkal dobálódznak, amellyel megfertőzik a testet és a lelket is. Alattuk már csak a Bestiák csoportja áll: ők a pokol alsóbb rendű teremtményei: természetüknél fogva a mély sötétség faunájához szoktak, gonosz mivoltukat környezetüknek köszönhetik. Ők a szolgák avagy csatlósok, akiket az igazi démonok felderítőként, pajzsként, fegyverként,vagy céleszközként is felhasználnak a támadás során. Ostoba, közelharcra alkalmas jószágok, gyakran végtagjaikkal, vagy tüskés lándzsáikkal támadnak, bár akadnak olyan típusok, melyek az Inferno-ból való származásukat bizonyítják (mérgező, és lángoló támadási formák képében).
Mindent egybevetve a tonnányi screenshot, a fejlesztői interjúk és a mozgóképek megtekintése után nem kétséges, hogy a 2007-es esztendő egyik leggrandiózusabb PC-s alkotásával állunk szemben. Bill Roper korábbi munkáiban szerzett tapasztalata, merőben új ötletekkel előálló szupercsapata és a mitikus témájú, mégis futurisztikus apokalipszist feldolgozó világ megnyilvánulása megadja az igazi indokot arra, miért fejlesztünk lázasan számítógépet a közeljövőben . A Hellgate: London nevezetű csodáért, amely ha beváltja a hozzá fűzött reményeket (és nem okoz csalódást), újabb évekre ejtheti rabul a PC-vel rendelkező akció-rpg stílus szerelmeseit.
Stinger