"Kívülről nézve az a legjobb az egész DS vs. PSP történetben, hogy a két platform között hangsúlyosak a különbségek: a DS -el azt a bizarr, de mégis hatásos tapizható-kétképernyős élményt kapod, míg a PSP a PS2 erejét varázsolja a zsebedbe. Végre tényleg van választási lehetőség és minőségi felhozatal mindkét oldalon." (hozzászólás az Eurogamer.net fórumán)
Lassan három éve annak, hogy bejelentésre és két éve annak, hogy kiadásra került a Sony első kézikonzolja, a PlayStation 1 és 2 asztali sikereit a handheld világban megismételni szánt PlayStation Portable, polgári nevén PSP. Visszatekintve (különösen a PS3 fényében) látható, hogy a tech lobby már akkor is döntő befolyást gyakorolt a cégre és annak projektjeire: ahogyan a PS3 most - több kevesebb sikerrel - az otthoni szuperszámítógép címére tör, a PSP is a gadget-obsessed japán mérnöki kar (és közöttük is főleg Shin'ichi Ogasawara) nedves álmaiból született high-tech multimédiás csodakütyü lett, megszerelve mindennel, ami a buzz-world szótárba ma belefér. Az elmúlt két évben pedig ebből a gépből a boltokba került 24.7 millió darab (2006. december 31., Sony Cumulative Production Shipment) - 6.23 millió Japánban, 9.59 millió az Egyesült Államokban és 8.89 millió itt a Vén Európa földjén, benne kis hazánkkal, utolérve ezzel a GameCube (~21m) vagy az Xbox (~24m) eladásait de messze lemaradva a Nintendo GBA (~77m, beleértve az SP és a Micro kiadásokat is) és DS (~36.6m, beleértve a Lite változatot is) mögött.
Adott tehát körülbelül 23 millió (a 24.7 adat egyrészt nem az eladott, hanem a leszállított példányokra vonatkozik, mint minden más szállítónál, és aki azt állítja, hogy mérni tudja a tényleges eladásokat, az hazudik; valamint adott egy alacsony hibaszázalék, ahol az érintett gépek dupla eladásként jelentkeznek: egyszer az eredeti, amely meghibásodik, másodszor pedig a (jellemzően) helyette adott csere) vásárló, akik az erős konkurencia, az azért sokszor egyoldalúan rajongó videojáték sajtó megnyilatkozásai és a majd kétszeres ár ellenére is a zsebbe... hátizsákban hordozható PlayStation mellett döntöttek. Hogy ezen döntésük jó volt-e a szó objektív értelmében, annak eldöntése nem ezen cikk és nem is ezen orgánum feladata - már ha egyáltalán hozható ilyen értékítélet 20 dekányi műanyagról és sziliciumról vagy az azok által megmozgatott, diszkrét adatcsomagokba, mint bitekbe rendeződő áramimpulzusokról. A kérdés inkább az, hogy miért döntöttek így - melyek voltak és melyek jelenleg is azok a tényezők, melyek arra késztetnek valakit, hogy a videojáték konzolok piacán a pénztárcájával a Sony kézi masinájára szavazzon.
Miután 2003 -ban, három (vagy kettő, világnézet kérdése) évvel az ezredforduló után a Nintendo kiadja a GBA feltunningolt interfésszel szerelt SP változatát, a Sony úgy dönt, másodszor is bepróbálkozik a handheld piacon. Ahogyan a PocketStation is az akkori asztali konzolhoz kötődött, az új handheld is a PlayStation vonatkoztatási rendszerében születik, csak most (értelemszerűen) a PS2 aktualitásához igazítva: került bele egy R4000 -es MIPS processzor, 32 MiB memória (a Wikipediát böngészve kellett rádöbbennem, hogy a megabájt kifejezés már igencsak oldskúl és helytelen - a 106 normál SI mértékegység helyett a valós informatikai mennyiséget a 220 bináris "mebibyte", MiB mutatja: 32 x 1.024 kibibyte = 32 x 1.048.576 bájt), egy pöpec grafikus egység, ami egy gyönyörű 16:9 -es Sharp LCD -n jeleníti meg a megjeleníteni valót, hardveres h264 dekóder plusz wifi - egyszóval minden, ami a 21. század első évtizedében a szem-szájnak csak ingere lehet. Ezek a technikai jellemzők még 2007 -ben, két évvel a megjelenés után is impresszívek: kevés olyan gadget kapható a piacon, amely ezért az árért képes ezekkel a paraméterekkel felvenni a versenyt.
Mivel azonban nem egy tökéletes világban élünk, a PSP sem maradhatott hibák nélkül. A három dimenzós, nagyfelbontású grafika mozgatásához jelentős energia kell, melyet a mai kémiai áramforrások csak korlátozott ideig képesek kiszolgálni, így már a megjelenéskor tudható volt, hogy a PSP alul marad a GBA SP akkujának tizensok-órákat kibíró rekordidejével szemben. A piacra került készülék az általános tapasztalatok szerint 3-5 órát bír játékok (wifi és hang is bekapcsolva) és 10+ órát zenehallgatás közben. A Sony -t meglepően sok kritika érte az akku ereje miatt, holott az SP volt az, amely minden eddigi handheld viszonylatában kiugróan jól teljesített - a régi Sega kézikonzolok is hatossával ették a ceruzaelemeket és azok sem bírták pár óránál tovább. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy ez a pár órás elemidő egyáltalán nem zavaró: ritka az a játékos, aki handhelden ennyi időt folyamatosan tudna játszani és viszonylag ritkán kerül az ember olyan helyzetbe, amikor ennél több időt tölt 220V -tól távol. Gyakran kerül még szóba hibaként a PSP mérete is: a 17cm x 7.4cm gép tényleg nagy, nem igazán zsebretehető, különös tekintettel a hatalmas és sérülékeny képernyőfelületére. Bár a gép dobozába került egy neoprene védőtok is, a sokat utazóknak érdemes lehet meggondolni egy kemény tok beszerzését.
De érdekelnek vagy befolyásolnak ezek a dolgok bárkit is? Nehezen hihető. A gép - bár hardveres képességei nem érik el az asztali konzolét - tényleg egy hordozható kis PlayStation2, mindennel, amit e név jelent és hordoz. A boltba betérő reménybeli vásárlót elvarázsolja a csillogó, pörgő és zenélő Wipeout (Pure) vagy Burnout (Legends), ugyanúgy, mint a két méterrel odébb a demo standon futó nagygépes változat. A PSP trükkje ugyanis éppen ebben rejlik: minden vele kapcsolatos negatívum ellenére a játékos ugyanazt az élményt kapja a kis képernyőt szorongatva, mint a kontrollert, és pont ez az, amivel más handheldek mindeddig adósak maradtak. És már régesrég nem igaz, hogy a PSP -re nincsenek játékok vagy csak olcsó PS2 portok léteznek. Akit nem győz meg az a Killzone: Liberation, a MGS Portable Ops, a Daxter, a Ratchet & Clank vagy a Tekken mint Sony (vagy Sony -hoz köthető) IP-k, de tökéletesen önálló és egyedi játékok, akit nem győz meg a Lumines, a Mecury, az Exit vagy a LocoRoco, mint casual címek, és akit nem győz meg a bőséges handheld rpg, akció, (autó)verseny vagy sport felhozatal (beleértve a PS1 játékokat is), annak komoly gondjai lesznek, amikor magának való konzolt keres. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a PSP az egyetlen és üdvözítő handheld konzol lenne. Ahogyan a mottóban is megfogalmazásra került: több évtized után most végre újra van választék handheld fronton - illetőleg választék eddig is volt, mert a saját kis niche -eikben mindig is virultak a GP2X -ek, a Gizmondo -k vagy az N-Gage -ek, de most végre van széles kör részére is hozzáférhető és élvezhető választék. Előre tehát a lenini úton, PSP hajrá-hajrá! Megyek is vissza a Brain Training -hez... mert ugye van a Sony gépére is :)