TRACKMANIA UNITED VIDEÓTESZT
Ne csak olvass, nézd is: kétrészes videótesztünk mindent megmutat, és mindent elmesél, amit a Trackmania legújabb epizódjáról csak tudni érdemes:
##
##
Akármennyire is újító szándékot keresek a Trackmania United kapcsán, rögvest nosztalgikus élmények kerítenek hatalmukba: az emlékkép nem véletlen, hiszen a címben szereplő játék és a hozzá hasonlítható korábbi próbálkozások is a jó öreg Amigás korszak Stunts című remekművének esszenciáját veszik alapul. Mivel az Ultimate Stunts ereje már a kezdeteknél elapadt, és a korábban sokat emlegetett Crashday sem váltotta be igazán a hozzá fűzött reményeket (hiszen mire jó a darabokra hulló törésmodell, ha a játék egésze súlyos betegségektől szenved?), igazán itt volt már az ideje, hogy valaki összekalapáljon végre egy hasonló, ámde talpon maradó próbálkozást.
A Nadeo jött, látott és győzött: bár a Trackmania sorozat nem épp a csillogó villogó, ultra-realisztikus mivoltáról és valóságszaggató fizikájáról híres, sikere (talán épp emiatt) a mai napig töretlen. A valósággal szembeszálló, kissé őrült és zavaros játékmenetű környezetet magának tudó sorozat legújabb tagja, a Trackmania United most sem tör borsot a “nagymenők” orra alá, inkább sajátos nézeteit foglalja újabb keretbe. A játék lelkivilágát alapos tesztelésnek alávetve nem nehéz belátni, hogy ez bizony a 2003-as Original, a 2004-es TM: Nations, valamint a 2005-ös TM: Sunrise leginkább kedvelt ötleteit vonultatja fel, mégpedig egy kiváló jelzőkkel illetett multiplayer-orientált kompozícióval megspékelve. Bár a játék hazánkban már egy ideje a boltok polcain hever, a néhány hetes tesztelés következtében mégiscsak ildomosnak láttuk elmondani a véleményünket róla. Egyet azonban már most leszögezhetünk a nyájas olvasó előtt: a Trackmania United nem más, mint az autóversenyzős játékok MMO-ja. A felhasználó amellett, hogy a maximális élvezet elérése érdekében megvásárolja a játékot, és társaival együtt hatalmas cirkuszi mutatványokat és versenyeket él át, már csak azért is leül elé játszani, hogy az újra és újra felállított pályarekordokat továbbra is a magáénak mondhassa. A TM: Unlimited ezt a “játszanom kell” érzést a tökéletesen felépített online adatbázisával támasztja alá, amely a játék szinte összes momentumában fontos szerepet játszik.
A játékban mindössze hét helyszín érhető el, és ezek is nagyrészt a korábbi epizódjaiból kerültek átemelésre. A lokációk viszonylag alacsony száma azonban ne tántorítson el senkit: számtalan variáció áll rendelkezésre belőlük, és ha elég jól belemelegedtünk a játékba, az internetről akár újakat is szipkázhatunk magunknak, sőt! A beépített zseniális pályaszerkesztő és egy kis kreativitás segítségével újakat készíthetünk magunknak, hogy az interneten (vagy helyi hálózaton) megosztva többedmagunkkal szerezzünk vele kellemes perceket. A gyárilag elkészült lokációk egyébként a jól bevált irányvonalat követik: kivétel nélkül rajt-cél versenyeket kínálnak, amelyek rendszerint húsz és százhúsz másodperc alatt teljesíthetőek. A Stadium, ahogy a neve is mutatja egy gyakorlatilag fedett pályás versenyt, ahol amolyan Stunts mintára a felépített rámpáknak, csavaroknak és elképesztő kanyaroknak az útvesztőjében kell a buggy volánja mögé ülni. Az Island egy trópusi szigetcsoportot takar, ahol az ügyességi pályaszakaszok teljesítését kőkemény, ámde irányíthatatlan egzotikus kocsikkal kell teljesíteni. A Desert és Rally helyszínek a személyes kedvenceim közé tartoznak: tipikus vadnyugati és rali szellem lengi át őket, a pályaszerkesztéshez pedig valóságos kincsesbányaként szolgálnak a Country aláfestéssel megalkotott építőkockák. A többiek által megkezdett sort a hatalmas rakpartokat és ipari kikötőket sejtető Bay, a gigászi tengerparti metropolisz szépségeit bemutató Coast, végül a hegyláncok hóval borított vidékeit elénk táró Snow zárja le. Természetesen minden egyes helyszín eltérő kihívásokkal kecsegtet: amellett, hogy az egyes lokációkban megvan a nehézségi szint választásának lehetősége, eltérő kocsikkal és változatos tereptárgyakkal fűszerezett aszfalt-földutakon, sáncokon és torlaszokon, hatalmas 360 fokos átfordítókon, magas felüljárókon, vagy épp földalatti alagutakon keresztül vezet az út. Ezeket az adott környezethez passzoló egyéb tereptárgyak varázsolják még színesebbé: a Desert szakaszt pl. olajkutak, az útra borult konténerek, földsáncok és fából készült rámpák bolondítják meg, míg a stadiont a motorcross bajnokságokat megszégyenítő ugratók, félcsövek és látványos fordítók teszik felejthetetlenné. Az esztelen száguldozás sehol nem szegi kedvét, így akár a Trackmania United mottójává is válthatna. A gázpedál kitaposása egyébként nem mindennapi izgalmakat kínál: persze ez csak akkor tartható fenn folyamatosan, ha képesek vagyunk végigszenvedni magunkat az easy pályákon, mivel a későbbi lokációk csakis a már meglévő teljesítményeink alapján nyílnak meg előttünk. A szintlépés feltételeként az érem szerzés tekinthető, így a bronz fokozat megnyerése elengedhetetlen a továbbjutáshoz.
Bár a Trackmania igazi erejét a multiplayer csatározások teszik ki, az érdemi eredmények eléréséhez igenis szükség van az egyjátékos gyakorlásra. Erre kiválóan megteszi az a három játékmód, amelyet a program már alapjaiban felkínál. A Race azaz verseny főként az időt szegezi ellenünk: a feladat az, hogy az egymás után bedobált pályákon az összesítést követően legalább a harmadik helyen végezzünk. Ha sikerült a megfelelő mennyiségű győzelmet összegyűjteni, a játék folyamatosan adagolja tovább a hét helyszín különböző kihívásait. A Puzzle opció, mint ahogy a neve is mutatja, egy virtuális építőkockázós, legózós folyamatot takar. A megadott szempontok és a rendelkezésre álló alapanyagok alapján (és a pályaszerkesztő ismerete mellett) nekünk kell megépíteni az adott pályaszakaszt, az előre lefixált ellenőrző pontok segítségével. Ha az adott kialakítás megfelel a követelményeknek, akkor nincs más hátra, mint versenyt futni az idővel. Ha a megszabott korlátokon belül teljesítjük a feladatot, máris továbbléphetünk a következő szintre. Ez a játékmód már sokkal nagyobb figyelmet és türelmet érdemel, így a kreativitásunk és ötletességünk nem marad díjazatlan. A Platform opció esetében olyan nehéz szinteken kell versenyeznünk, ahol már nem is az idő, hanem sokkal inkább a sikeres célba érés a legfőbb feladat. Itt az a legfontosabb, a rendelkezésre álló tíz újrakezdésből minél kevesebbszer hibázzunk az adott pályaszakaszon. Mondhatnánk, hogy a tradíció mindenek felett, hiszen ezek az őrült aszfaltcsíkok egyértelműen a 2003-as epizódot juttatják eszünkbe. A kocsikkal amellett, hogy piszkosul kell repeszteni, bizony ugratni, repkedni, hajmeresztő fordulásokat, pattogásokat és nitrózásokat kell végrehajtani, amik egy-egy hurokba, vagy visszafordítóba érve igazán meleg helyzeteket szülhetnek. A sorozat nem hazudtolja meg magát: egészen elképesztő akadályokat tol a játékos szeme elé, akinek ha valódi autóban ülve kellene teljesítenie az adott szakaszokat, nos... a tartalék pelus kapásból befigyelne az anyósülésen.
Mivel azonban a Trackmania elsődlegesen a többjátékos hancúrokra koncentrál, természetesen elmaradhatatlan részletet képviselnek az interneten vívott csatározások is. A felhasználónevünk megválasztása mellett fontos szekciót képvisel az általunk preferált nemzetiség is, ugyanis a helyezéseket tekintve ez szintén fontos szerepet játszik. Az ország-specifikus beállítások azért fontosak, mert az adott pályán elért eredményeink alapján országonkénti besorolást kapunk, amik dinamikusan változnak az újabb és újabb teljesítményeink következtében. A rangsorolások a részidők alapján történnek, az eredmények a verseny kezdetekor a nehézségi szint és a helyszín szerint jelennek meg a képernyőn. Nem nehéz elképzelni, hogy a túlságosan csúfos eredmények bizony újabb és újabb nekifutásra késztetik a játékost. Ha megfelelően sok időt töltöttünk versenyzéssel, akkor talán esélyünk lehet az első tíz helyezett közé kerülni - ha ez sikerül, akkor eredményünk felírattatik a tabellára és bárki által megtekinthető lesz. Fontos megjegyezni, hogy az adott pályaidők mellett a program belső számlálója folyamatosan rögzíti az adatainkat, vizsgálja mutatványainkat, elemzi a vezetési stílusunkat és pontozza azokat. Ezek az ún. skill-pontszámok nemzetközi és országos szinten is kilistázódnak, persze megfelelően nagy értéket csakis az interneten vívott, gyakran sokadmagunkkal játszva tudjuk begyűjteni. Ez, a főként nyugat-európai szerverek tekintetében nem is olyan bonyolult vállalkozás, hiszen a gyakran 30 főre duzzadó menetekben a begyakorlott mozdulatokkal elég jó eredményeket érhetünk el. A trükk a gyorsaságban rejlik: skill pontszámaink akkor indulnak növekedésnek, ha a lehető leggyorsabban és legügyesebben haladunk végig az adott szakaszon - lehetőleg minél többször, adott időintervallum alatt. Hozzá kell tennem, hogy a pályák begyakorlása gyakorlatilag lehetetlen: a beépített pálya editornak köszönhetően rettenetesen nehéz kétszer ugyanabba a versenypályába belebotlani, hiszen az online trackmania közösségek szent céljukként kezelik az újabb és még bonyolultabb összetételű egyedi helyszínek gyártását. Ha megfelelően nagy játékos közösséggel rendelkezünk, barátainkat és ismerőseinket akár klánokba is szervezhetjük. A saját közösségek kialakítása friendlist-ekkel történik, és az itt elért eredmények közvetlenül a klánon belül, vagy akár a világranglistán keresztül is megtekinthetőek.
A Trackmania Unitedben minden potenciál megvan ahhoz, hogy hosszú időre élvezetes játékot nyújtson: ez nagyban a beépített pályaszerkesztőnek is köszönhető, amely folyamatosan biztosítani fogja a változatosságot. Az autók átpingálása és a meglévő területek átszabása mellett teljesen újakat is építhetünk magunknak, sőt (és itt rejlik az igazi ereje) az internetes kapcsolatnak köszönhetően az itt megalkotott autók-pályák (elért eredményeinkkel, visszajátszásainkkal együtt) kiexportálhatóak, elcserélhetőek vagy feltölthetőek a MySpace vagy egyéb Trackmania közösségi oldalakra is. Látvány tekintetében azt hiszem, hogy a mai kornak megfelelő effekt-orgiák teljes egészében elhanyagolhatóak a játékélmény fejében. A Trackmania United esetében is valami hasonlóra számíthatunk: messze nem a legszebb és legmodernebb autós játékkal kell szembenéznie annak, aki a vásárlás mellett dönt - viszont ezért cserébe alacsony gépigényt, felejthetetlen netes játékot és szórakozást kap majd a pénzéért. Az audio hatások néhol borzalmasak: a járgányok visítássa mellett egyáltalán nem törnek, de még csak nem is sérülnek az ütközések alkalmával. A viselkedésüket, mozgásukat és irányíthatóságukat tekintve teljes egészében visszaadják a hajdanán tapasztalt igazi játéktermi érzést: maximum élvezet, no fizika.
Bemutató cikkünk végéhez érve nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Trackmania United esetében a lényeg teljes egészében a hangulaton van, ne próbáljon senki magasztos elvárásokat támasztani a programmal szemben. Ez egy olyan őrült száguldás, amely a valóságtól elrugaszkodva, a közösségi szórakozást tartja szem előtt a több száz kilométeres sebességgel repesztő kocsik, a bődületesen megszerkesztett, cirkuszba illő pályák, és alagutak sokaságában. A hangulat fantasztikus, így a látványt és a fizikát leszámítva ideális választás a nagyobb LAN partik, vagy internettel összekötött kikapcsolódás levezetésére.
A Trackmania United tesztverziójáért köszönet az Amex-Tec Kft.-nek!