UFC Undisputed 3Teszt

„Nem hiszem, hogy túl sok rajongója lenne az UFC-nek kishazánkban.” - ezekkel a szavakkal kezdődött az UFC Undisputed 2009 tesztje, itt a Gamer 365-ön, 3 évvel ezelőtt. Azóta sok minden történt, sok minden változott. Jött az Undisputed 2010, az EA Sports féle MMA, arcade megközelítéssel a Supremancy MMA és persze készült pár film is a témában. Változó minőséggel. Lényeg a lényeg, a sportág a virágkorát éli.

Mi, gémerek leginkább a THQ UFC játékain keresztül ismertük (szerettük?) meg a ketrecharcok brutális világát. Sem anyagilag, sem kritikailag nem szerepeltek rosszul az eddigi epizódok, úgyhogy itt az UFC Undisputed 3!

Az UFC 3 követi a sportjátékok receptjét. A menübe érve indíthatunk gyors meccset a kb. 100 harcos közül válogatva. Esetleg irány a Karrier mód, vagy jöhetnek a kihívók sorban (Title mód). Van még Tournament és Event mód. Előbbit nem kell magyarázni senkinek aki, szereti a bunyós játékokat (ha itt vagy és olvasod, akkor szereted a bunyós játékokat). Utóbbinál pedig egy hagyományos UFC estet lehet összerakni. Itt van még az Ultimate Fights mód, ami már a 2009 rész óta benne van a sorozatban. Az UFC legendás meccseit játszhatjuk újra, bármelyik fél szemszögéből. A meccs alatt kapjuk az instrukciókat, amiket teljesítve a bunyó úgy zajlik le, ahogy az a valóságban. Ha tökéletesen oldjuk meg a feladatot, akkor videórészletet kapunk az igazi meccs fénypontjaiból.

Tutorial mód is van, és ajánlott azzal kezdeni. Az irányítás tapasztalataim szerint könnyebb lett a 2010-es epizódhoz képest. De nem kell félni, a harcrendszer nem lett túl egyszerű még így sem. Ha valaki mesteri szinten ki akarja tanulni az irányítást, hosszú út előtt áll.

A Karrier módban benne van minden, amit egy ilyen játéktól elvárunk. A karakterkészítő nagyon részletes, de kellően letisztult. A külsőségek mellett persze eldönthetjük harcstílusunkat is. Profivá válhatunk a: boksz, karate, kickbox, muay thai, birkózás, judo, sambo vagy brazil jiu-jitsu nemes művészetében. Vagy az MMA-t választva, a névhez hűen mixelhetjük, és tanulhatunk mozdulatokat a fentebb felsorolt stílusokból. És valljuk be, ez az igazi.

Ha kész vagyunk, akkor jön a szokásos forgatókönyv: edzés-meccs-edzés. Lent kezdünk a WFA-ban, aztán ha elég jók vagyunk, és úgy tartja kedvünk is, mehetünk az UFC-be, hogy megmásszuk a ranglétrát. A cél most is a világbajnoki öv, mi más? Az UFC-s meccsek mellett akadnak Pride-os mérkőzések is, opcionálisan. Ezen meccsek Japánban zajlanak, és az oktogon helyett egy boksz ringben kell küzdeni. Lazább szabályok jellemzik ezeket a mérkőzéseket. (Az UFC-vel ellentétben, a Pride-ban rúghatjuk a földre került ellenfél fejét is.)

Karrierünk során 48 mérkőzést van lehetőségünk megvívni, és teljesítményünk függvényében bekerülhetünk a Hall of Fame-be is, olyan harcosok közé, mint Chuck Lidell, Royce Gracie vagy Randy Couture.

Audio-vizuális fronton a játék rendben van, hozza a kötelezőt. A karakter modellek nagyon részletesek, a harcosok felismerhetők. Sajnos mozgásuk még mindig kicsit darabos. Ebből a szempontból még mindig jobb az EA féle MMA, de mélységét tekintve az UFC 3 köröket ver rá. A kommentár viszont kiemelkedően jó, bár néha mondanak hülyeségeket.

Összességben az UFC3 korrekt fejlődést mutat az elődhöz képest. Tartalmasabb, szebb és felhasználóbarátabb. A sportág rajongói megtalálják vele a számításukat. De hosszú kikapcsolódást nyújthat bárkinek, akinek nem idegen a stílus és ad neki egy esélyt.

A cikk szerzője gyakornokunk, Faller Norbert.