Dragon Ball Z for KinectTeszt

“Egy szendvics csak finomabb lesz, ha legyőzöd!" - hirdeti az agybajos DBZ paródia, a Dragon Ball Kinect-el játszva pedig felmerül: élvezetesebb-e a verekedős játék, ha nem kontrollerrel, hanem saját testedet használva győzöd le az ellenfelet? A válasz akár egy gyors “igen” is lehetne, de mint azt mindenki előre megjósolta, a Dragon Ball Z for Kinect nem tud felülkerekedni a hardver korlátain, sőt, a fejlesztők sem igen tudtak teljesen zöld ágra vergődni a koncepcióval.

Mely koncepció egyébként akár igazán jól is működhetne. Belső nézetes bunyó formájában tálalják a DB témában már veteránnak számító Spike-ék a sokszor újrajátszott Zed-sagát, ahol a harcot testünk különböző mozdulataival vívhatjuk meg a mozgásérzékelő kamera segítségével. Az alap ütéstípusok (horog, egyenes, stb) és rúgások mellett speciális támadások is a repertoár részét képezik. A charge-jellegű csapás után négyféleképp vihetjük tovább a mozdulatot, de az ellenfél támadásait is hasonló módon háríthatjuk. Természetesen van védekezés, oldalra kilépés, távolsági harc (lövedékekkel), kombózás és ki-energia is, aminek gerjesztésével a nevezetes támadásokat indíthatjuk el (lásd Goku Kamehameha mozdulatát).

A rendszer - bár nem néz túl mélyre - egész jó kis megoldásokat rejt magában. De (és itt előjön a Kinect játékoknál oly sokszor emlegetett “de”) sem az érzékelés nem tökéletes, sem pedig a mechanika nem elég következetes. A tesztelés során például alig sikerült eltalálni a ki-gerjesztés pózát, és a speckókat is nagyon nehezen tudtuk elsütni. Persze idővel tanulható az, hogy a szenzor mit vár az embertől, de a szokásostól talán többször éreztük azt, hogy önhibánkon kívül nem sikerül a hárító-rúgás, vagy a mindent eldöntő szuper mozdulat. Az alap gesztúrák szerencsére általában működnek, a QTE jellegű boss-harcoknál például a hajlongás, ugrás, futás mozdulatokkal többnyire bevehetők az akadályok. Aztán amikor a normális kerékvágásba visszatérve rájövünk arra, hogy a levegő csépelésével beüt a darálós kombó, onnantól minden más spéci támadás felesleges úri mókának fog tűnni, amelyeket legfeljebb csak a saját szórakoztatásunkra fogunk elsütni, és azért, hogy változatosabb legyen a játékkal töltött idő.

Pedig a prezentáció ígéretes. A hátterek kifejezetten jól festenek, az animációk (a gyatra szájmozgást leszámítva) tisztességesek, a DBZ-s pózolások és sokszor hallott, klasszikus dumák is mind itt vannak. Valahogy az átvezetők sem tűnnek annyira vontatottnak, mint a legutóbbi Raging Blast és Tenkaichi játékokban. A játék lemezén található húsz-perces Bardock-anime is vonzó lehet a rajongóknak, de annyit talán nem ér, hogy csak emiatt szerezzük be a játékot.

A sztori mód nem túl hosszú, kábé 4 óra alatt le lehet tudni a teljes Sagát (ha ügyesen haladunk), utána pedig már csak a score-attack mód és a hozzá tartozó acsik leküzdése marad. A harcrendszer, mint már kiderült, nem rejti magában a profi pontvadászat lehetőségét, de kocajátékosként minimális izgalmat ebben a módban is találhatunk. (Amíg rá nem ununk az egyre nagyobb életerővel bíró ellenfelekre, és az egyre hosszabbra nyúló meccsekre...)

*A Dragon Ball Z for Kinect-et leginkább a sokszor felmerülő Kinect betegségek tünetei gyötrik: nehezen betanulható és döcögős érzékelés, önismétlő és egyúttal sovány tartalom, valamint nem elég profi fejlesztői hozzáállás türköződik a programon. Pedig az előzetes ígéretek alapján még talán ennyit sem néztünk volna ki belőle.

A beszerzésre ajánlott kategóriától tehát egyelőre messze tanyázik a Kinectes DBZ - addig mindenképp, amíg az árcimkére nézve így üvöltünk fel: **It's over nine thousaaand!!!***