Kentucky Route Zero - Episode 1.Teszt

Dafuq.... Mi történt velem az utóbbi másfél órában? A Kentucky Route Zero első epizódjának záró képsorai után körülbelül egy percig csak ültem némán, és halkan, zavart fejjel szuszogtam.

Az történt ugyanis, hogy az utóbbi idők egyik legeredetibb, legkülönlegesebb és legfurcsább kalandjátéka rámtelepedett. Mint a sűrű moha egy elhagyott ház falára, vagy a nehéz, párás levegő egy alagút mélyén.

A Kickstarterről indult, azóta több IGF-jelölést bezsebelt játék két tehetség (Jake Elliott és Tamas Kemenczy) elméjéből pattant ki, most pedig egyedi történetmesélése és különleges vizualitása miatt sorra járja be a nemzetközi sajtót. Jogosan?

Jogosan. Az első pillanatban tényleg a hihetetlenül egyedi, vektorgrafikus látványvilág az, amire az ember felfigyel, de már öt perc játék után nyilvánvalóvá válik, hogy a klasszikus point and click zsáner mechanikája is csak egyfajta keret a furcsa történet elmesélésére és a furcsa hangulat megteremtésére.

Játszottál már point and click kalandjátékkal, ugye? Ezekben a játékokban a főhős oda megy, ahová kattintasz, a KRZ-ben pedig ugyanígy tehetsz, miközben a játék kiemeli azokat a fontos tárgyakat, személyeket, akikkel interakcióba léphetsz. Tényleges fejtörőkre azonban nem sokszor kerül sor - Conway (a főszereplőnk) inkább felfedez, beszélget, és autózik.

A műfaj sajátosságait szem előtt tartva gondolhatnánk, hogy a történetet átvezetők és kulcs jelenetek mozdítják előre, de ez a KRZ esetében nem feltétlenül igaz. Conway beszélgetések során deríti fel a vidék múltját, jelenét, jellegzetes (anti)hőseinek sorsát. A dialógusok pedig általában morális válaszút elé állítják a játékost. Hogyan reagálunk a feltett kérdésre? Hogyan közelítjük meg az adott karaktert? Az alig-alig fejtegetett sztori előremenetelében (egyelőre) ezeknek a válaszoknak nincs sok szerepe, mégis így formáljuk Conway jellemét, így formáljuk azt a szürreális világot, amelyben az első epizód egy-másfél órájában bandukolhatunk.

Mindeközben Conway kissé kábán, de rendületlenül keresi a címet, ahová kiszállíthatná a teherautójának rakományát. A vidéken egy fekete-fehér térképen kell tájékozódnunk. A játék eme szakasza sem a reflexekre építő beavatkozást emeli ki, sokkal inkább a felfedezés örömét. És micsoda felfedezés az, amit a Kentucky Route Zero kínál!

A térképen gurulva olyan lokációkba botolhatunk, ahol interaktív mikro-novellákat élhetünk át - puritán, fekete-fehér szöveges formában. Conway ilyenkor betéved egy elhagyatott múzeumba, meglátogat egy templomot... a nyúlfarknyi történetek végigvezénylése pedig a mi feladatunk lesz. Persze a kulcslokációk megtalálása is a térképes tájékozódás feladatai közé tartozik.

Mikor először elhaladunk az Örökké Égő Fa mellett, vagy amikor meglátjuk a rozzant repülőt támasztó, cipő nélküli, megfáradt flótásokat már tudjuk, hogy a realista korrajz helyett már Lynch szürreális Amerikájában járunk. Itt a múlt, a jelen és a jövő zavaros, a metaforák pedig készek minden pillanatban összekuszálni a gondolataidat.

Mindeközben a narráció lassú tempója szinte fel sem tűnik, hiszen az interfész bravúros, a prezentáció csodálatos, az ember pedig folyton rácsodálkozik, ráréved a vázlatos, mégis hatásosan ábrázolt hátterekbe. Különben is, hol máshol láthatnánk dísztemetőt, előtérben játszó bluegrass zenekart, vagy egy bányába berendezett zenei stúdiót?

Nem véletlen egyébként a sok zenei utalás, ugyanis a tradicionális amerikai country, a különböző ambiens hangkollázsok és zajok ugyanúgy a KRZ szerves részét képzik, mint a stilizált ábrázolásmód. Felkavaróan üdítő, és üdítő módon felkavaró az, amit a játék másfél órája során, egy jó fejhallgatóval, kikapcsolt lámpák mellett átél az ember.

*Kicsit kezd tele lenni a padlás a művészkedő indie játékokkal, a Kentucky Route Zero viszont tud és mer újat mutatni. A képzeletedre bíz sok mindent, de elég impulzust ad az érzékszerveidnek, hogy kellően összekuszálja az agyadat. Narráció vezérelt kalandjátékként kicsit háttérbe szorítja a tényleges puzzle feladványokat, előremutató megoldásai viszont hosszú távon is alternatívákat mutatnak a sokadik virágzását átélő műfajnak.

Első körben ugyan kissé beláthatatlan az, hogy a közelgő négy epizód majd hogyan viszi tovább, miként fogja kibővíteni Conway történetét, az viszont már most látszik, hogy itt valami olyan dolog kezdődött, ami csak a csillagok megfelelő konstellációjánál szokott bekövetkezni. Várjuk a folytatást!*

A Kentucky Route Zero-t itt tudod megvásárolni. Remélhetőleg hamarosan a Steam rendszerében is Zöldlámpát kap a sorozat.