![[Teszt] Crown of Wu](/~thumbnail/crown_of_wu.jpg.cvsak.k.article-00-19-zv.386r9tt.jpg)
Hűha. Szóval az a nagy helyzet, hogy én bármikor vevő vagyok arra, hogy a Nyugati Utazás n+1-edik feldolgozását játék formájában kipróbáljam - és hát a The Crown of Wu egészen dögös artwörkökkel meg promókkal igyekezte felkelteni az ember érdeklődését. Haraptam – bár, ha ezért a csomagért fizetnem kellett volna, akkor azt hiszem, rá kellett volna tenyerelnem arra a bizonyos steam refund gombra. Méghogy nincs pontozás!
"De mi a baj vele?", teszi fel az ember a kérdést. Nekem is el kellett ezen a dolgon méláznom. Ahhoz, hogy elmondhassam, “mi a baj vele”, először körül kéne írjam? Adott Wukong, a Dragon Balltól Saiyukin át egészen a League of Legendsig parádézó Majomkirály - a szokásos dolgokkal, mint bot, settingtől függő high-tech vagy varázserővel ellátott (esetleg mindkettő módon felturbózott) szerelés, valami isteni büntetés, amiből kiszabadulva kemény kalandok elébe nézünk. Itt is erről van szó, ezúttal sci-fi variációval, teleporttal, futurisztikus technológiákkal. A téma szinte kijelöli magától a műfajt, mint ahogy tette ezt az Enslaved esetében is (tíz éve volt talán? te jó ég...): bunyóból és ugrándozásból igérnek sokat a fejlesztők. Végülis ez tényszerűen igaz: ebből a kettőből fogunk sokat kapni, némi puzzle-szórakozással együtt, már ha az általam megélteket szórakozásnak lehet nevezni.
Na, de most már tényleg eleget húztam az időt: mi a baj vele? Az a probléma, hogy ez a játék így ebben a formában egyszerűen 15, de talán még több évet letagadhatna a korából. De ha visszaemlékszek a Jak and Daxter 1-2-re, akkor rá kell döbbenjek, hogy van az húsz is: egyszerűen ez a játék félelmetesen ódivatú és félkész. Hiányzik belőle a büdzsé, az emberi munka, a kifinomultság. Nyers. Egyszerűen fapadosan darabos, animációk szempontjából bűdületesen gyenge, érzésre pedig hasonlóan nehézkes. Nem esik jól benne az ütés. Nem esik jól benne az ugrás. Ez pedig mind platformer, mind bunyós elemeinél szörnyű probléma. Nem áll össze szórakoztató, élvezetes játékká, egyszerűen nem. Inkább játszok akkor VALÓDI retróval, retró-bunyóval, retró-platformerrel, sőt akár magával az Enslaveddel: egyszerűen többet nyújtanak, legyenek akármilyen régiek.
A Crown of Wu csatái elvileg stamina-alapú, Dark Souls-inspirálta rendszert hoznak. Ha hunyorítók, beveszek valami nyugtatóból még hármat, csak hogy minden rendben legyen, esetleg bepróbálkozok a közeli vadonból eső után kinövő gombákkal is, azt mondhatom: igen, hasonlít. De annyira darabos a mozgás, annyira nincs megfelelő hitstun animáció, annyira nincs egymáshoz passzírozva ez a pár elem, hogy józanul, higgadtan, egyszerűen 0, 0db ember létezik, akinek ezt a játékot tudnám ajánlani egy akárhanyadik Dark Souls 1 végigjátszás helyett. Miért tenné ezt bárki magával? Ugrándozás? Szerezz egy N64-et, és bármelyik, ismétlem, bármelyik játék jobban átgondolt, kicsiszoltabb ugrásokat fog hozni.
Ezt a csiszolatlanságot pedig emiatt azok az elemek bánják, amiken látszik hogy igyekeztek velük - ilyen például a környezet, a kifejezetten egyedi és egészen korrekt színvilágával, a futurisztikus elemek (a párbeszédek nem, azok nagyon a nyolcvanas évek végét idéző kliséket hozzák). Bele sem merek gondolni, hogy megfelelő pénzzel és idővel ezekből a concept artokból mit lehetett volna kihozni. A Crown of Wu jelenlegi formájában kínszenvedés, nagyon sok időre és odafigyelésre, csiszolásra és több további változatra lenne szüksége, hogy őszintén szórakoztató akció-platformernek nevezhessem. Erre a titulusra azonban a jelenlegi állapotában egyszerűen nem érdemes. Őszintén sajnálom.
PLATFORM PC, PS5, PS4, Xbox Series, Xbox One
KIADÓ Meridiem FEJLESZTŐ Red Mountain Consulting
MEGJELENÉS 2023. március 24. ÁR 20 EUR