CrossfireXTeszt

A konzolra (pontosabban: Xbox konzolokra) szánt verzió régóta készül, és (valószínűleg) nem lövünk le nagy poént, ha eláruljuk: minimális az esélye a korábbi nagy diadalmenet megismétlődésének, sőt, a CrossfireX komoly esélyese lapunk év végi Különdíjai egyikének, jelesül a „Holtan Érkezett Érdemrend”-nek.

Kezdjük a multival! A játék ezen része továbbra is ingyenes (ennek hátulütőiről később), és már az elindítása után öt másodperccel kimutatja a foga problematikus fehérjét. A felhasználói felület borzalmas, a láthatóan egérre tervezett interfész, és az olvashatatlanul apró betük nekifutásból elveszik az ember kedvét attól, hogy tovább lépjen.

Ha továbblép, akkor sem várja sok jó: a CFX multija tartalmi szempontból igencsak fapados, összesen hat játékmód, és összesen (!) öt pálya várja a játékosokat – minden játékmódhoz egy pálya, azzal a csavarral, hogy a bombalerakós / hatástalanítós Search and Destroy mód kétféle verziójához ugyanaz a pálya tartozik. Maguk a játékmódok sem túl izgalmasak, a korábban említett S&D nyílt CS koppintás (a pálya is az, egyébként), a Team Deathmatch agyatlan mészárlás egy nagyon kis pályán (ez egyébként egy hosszú nap után úgy 15 percig még némi örömöt is tud okozni a maga butácska módján), a Nano pedig nagyjából értelmezhetetlen „fertőzd meg a másikat” módozat, ahol a szörny oldal gigászi előnyökkel bír (gyorsak, egy csapással átváltoztatnak), és az esetek 95 százalékában a totális győzelmükkel zárul a meccs.

A Call of Duty-t majmoló Point Capture (azt kell benne csinálni, amit a neve mond) nem lenne rossz, ha nem egy pálya járna hozzá, és a két csapat nem stabil, egy szobába helyezett spawn-lokációkkal bírna – a meccsek többsége így durva spawn-kempelésbe megy át, a beszorított csapatnak minimális esélye van kitörni a folyamatos tűz alatt tartott területről. Azaz: alapvető, amatőr pálya + játéktervezési hiba vágja tönkre az egészet. A legérdekesebb játékmód egyértelműen a Spectre , ahol az egyik csapat normál katona, lőfegyverekkel a másik pedig (majdnem) láthatatlan Szellem, késekkel, és bombalerakós / hatástalanítós objektívával. Máshol is láttunk ugyan már ilyet, de a CRX sovány kínálatából még mindig ez a legeredetibb / érdekesebb játékmód.

Az összes játékmódra rányomja a bélyegét a béna célzás. Itt is egy egérre kitalált irányítást próbáltak áthozni, alapvetően sikertelenül. Hiába a többféle érzékenység és auto-aim beállítás, a célzás soha nem tűnik pontosnak, a célkereszt sokszor ugrál, valószínűleg rosszul belőtt célzás-gyorsulás áll a háttérben. Ami kifejezetten ciki, 2022-ben egy konzolos FPS-nek csuklóból kéne hoznia a normális, kontrollerre szabott irányítást.

A hab a tortán: a CrossfireX még csak titkolni sem próbálja, hogy durva pay-to-win alapokon nyugszik, vagyis: nyúlj a pénztárcádba, hogy súlyos előnyökhöz juss a többiekkel szemben. Ez leginkább a fegyverek frontján érhető tetten, élő példa: az Ultimate Edition kezdőcsomagot választod, a két (amúgy fizetős) SP kampány mellé kapsz egy grátisz kezdőfegyvert, ami egy ki-be-ba...nánpürésített Gatling Gun, egy gépágyú, amivel boldogan lőheted halomba az akkor még csak a hat megnyitható alapfegyver (felével) rendelkező ellenfeleidet. A fizetés nélküli fejlődés kínkeserves – oké, tudom, ez egy ingyenes játék, de akkor is, a hasonló nyugati játékok sokkal (sokkal!) elegánsabban oldják meg a monetizációt.

Ott van aztán a két single player kampány – őszintén szólva az egyetlen ok, amiért tesztet közlünk a CrossfireX-ről. A két, egyenként nagyjából két és fél órás játékidőt kínáló kampányt ugyanis a finn Remedy fejlesztette, egy olyan stúdió, akit sokan szeretnek a korábbi játékaik okán, és mi sem vagyunk kivételek.

Míg a multiplayer komponens esetében gyakorlatilag nem voltak elvárásaink, a Remedy-féle SP kampányok esetében határozottan létezett ilyesmi – komoly csalódásunkra nem kaptunk többet, mint amennyit bármelyik, a játékiparban évtizedes múlttal bíró stúdió ne lett volna képes szállítani. Mindkét kampány generikus Call of Duty utánérzet, minimális saját ötlettel, és hasonlóan mínuszos, a Remedy-t mindig is jellemző furcsasággal.

A koreai SmileGate (a Crossfire megalkotói) elnöke állítólag azért választotta a finneket, mert imádta a Max Payne-t, és valami hasonlót akart, csak FPS formában. Technikailag megkapta, amit akart: az időlassítás, mint opcionális lehetőség rendelkezésre áll itt is, méghozzá meglehetősen gyorsan újratöltődő formában. Kár, hogy inkább kényelmi, mint gyakorlatias funkciója van, az egész játék végigtolható gond nélkül az alkalmazása nélkül is, a haszna kimerül abban, hogy a lassítás alatt gyógyulsz is. Kihívást éppen ezért ne igazán keress: a fenti lehetőségek párosítva a nem túl okos MI-vel még a magas nehézségi fokozaton sem fognak megizzasztani.

A kampányok sztorimesélése felvonultat mindent, amit egy modern katonás lövöldétől az elmúlt tizenöt évben megkaphattál: felejthető karakterek tesznek felejthető dolgokat, felejthető környezetben. Ha nagyon mérlegre kéne állítani a két kampányt, a második valamivel jobb, mert a játék-környezet tekintetében változatosabb, mint az egy helyszínre felfűzött, ráadásul a kampány második felére meglehetősen unalmas és lineáris bánya/barlang pályákra korlátozott Operation Catalyst. Ezzel szemben az Operation Spectre eleje és vége jó, gyengécske középpel, és egy (valószínűleg soha fel nem oldásra kerülő) WTF?! cliffhanger befejezéssel.

A single player műsor sztárja a Remedy saját Northlight motorja, ami Xbox Series X-en csillog leginkább. Ray-tracing tükröződések, bele egyenesen a szemedbe, különösen a Spectre kampány első missziójában, ahol egy vonaton, aztán egy futurisztikus nagyváros utcáin annyit kapsz belőlük, mint a mátészalkai hetivásár büfésorán csalamádét a sajtburgeredbe. A csinos tükröződések ára a 30-as fps korlát, ha le tudsz mondani róluk, a performance mód javarészt stabil 60 képkocka per másodperces akciót kínál.

A végére hagytam a CrossfireX legnagyobb vonzerejét: ez a kurrens Xbox generáció (eddig) legkönnyebben kiezrezhető játéka. Aki Gamerscore-ra hajt, bátran ugorjon neki, összesen 12 van belőlük, mire meglesz a 100 MP meccs (ez a legnagyobb mennyiségi követelmény), meglesz minden más is, elég az ingyenes verzió, az SP kampányok nem adnak pontokat.

A CrossfireX-et nehéz bárkinek ajánlani, a multija jelenleg idejét múlt, tartalomszegény, komoly irányítási problémákkal küszködő, pay-to-win katyvasz, a két SP kampány árából – Remedy ide vagy oda – pedig nyugodtan vásárolj meg egy akciós példányt a korábban megkívánt játékaid közül.