Middle-earth: Shadow of MordorTeszt

Ilyenkor sajnálom, hogy hazánkban nem fordítják a játékcímeket: ha fordítanák, veretesen magyaros kombinációkat lehetne összerakni a Denevérember, a Bérgyilkos, és a Mordor szavakból, esetleg belekeverve Boromírt is, ha már az övé a az egyik legismertebb Gyűrük Urás mém. A címkeverés (kavarás?) ráadásul okkal zajlana, ritkán találkozni olyan nagynevű játékkal a piacon, ami ilyen szinten (és nyíltan, és bevallottan) két másik játékból rakná össze önmagát. Magyar cím híján: Middle-earth: Shadow of Batman's Creed, Hölgyeim és Uraim!

A Shadow of Mordor nyitott világú akciójáték, az anyukája a Ubisoft Assassin's Creed sorozata, apukája pedig a Batman / Arkham széria. Anyutól a főhős mozgását, az egygombos parkour-dimamikát, a megmászható tornyokkal "felfedezhető" területeket és a lopakodás bizonyos elemeit örökölte. Aputól pedig leginkább az öklét - azaz a komplett Batman harcrendszert. A "megöröklést" a szó legszorosabb értelmében véve alkalmazom: a fenti két játék nem ihlette, nem inspirálta a Mordort, a Mordor komplett játékmechanikákat vesz át tőlük a legutolsó gombnyomásig. Nem csak hasonlít - ugyanaz.

Meg kell hagyni, hogy a másolási eljárás elég jól sikerült. Hősünk, az (ex)kósza Talion pont úgy fut, mászik, és függeszkedik, mint az AC sorozat orgyilkosai, és pont olyan hatékonyan, kezdetben leginkább két gombra támaszkodva csapja szét az orkokat, mint a Denevérember (oké, ő nem orkokat csapdosott). Kisebb problémák becsúsznak ugyan - Talion egy fokkal jobban hajlamos futás közben tereptárgyakba akadni, mint az AC hősök, például - de az összkép teljesen korrekt már a játék elején is, pláne később.

Fejlődni ugyanis lehet, sőt kell is, hősünk a játék elején elég sérülékeny figura, a végére meg harcos félisten, nagyjából. Hogyan jutunk el idáig? Úgy, hogy tapasztalati pontokat kapunk sok mindenért, aztán szinteket lépünk, és skill-pontokat kapunk, a pontokat pedig kétágú képesség-fán költjük el durva, durvább, és még annál is durvább új lehetőségekre. Talion három fegyvere (kard, íj, tőr) a keményebb ellenfelek megölése után kapott rúnákkal turbózható fel, sőt, egy külön képesség-fán további bónuszokat is pakolhatunk rájuk. A sokféle fejlesztés eredménye (leginkább a többféle rúnának köszönhetően), hogy a Mordor második felére egy, a saját játékstílusunkhoz igazított karaktert irányítunk. A rendszert mélynek, pláne "komoly" RPG-hez hasonlíthatónak nem nevezném, de egy akciójátékhoz képest kifejezetten sok lehetőséget kapunk a karakter tápolására.

A Mordor a küldetés-struktúrájában sem újít, elég ránézni a térképre, és azt látjuk, mint bármilyen hasonló játékban: sztori-küldetések, többféle melléktevékenység (köztük gyakran időkorlátos kihívásokkal), többféle gyűjthető tárgy - a szokásos. A sztori-küldetések a megszokott, lineárisabb felépítésű missziókat dobják a nyakunkba, a minőségük a jó és a középszerű között táncol, nem tudok olyan missziót mondani, ami különösképp beleégett volna az agyamba, vagy amit akár egy hónap múlva is fel tudnék idézni.

A játék világával, és vizualitásával is így vagyok. Rendben van, de semmi különös. A Shadow of Mordor két területe (a játék úgy kétharmadánál nyílik meg egy újabb) funkcionálisan összerakott videójáték-világ, különösebb személyiség vagy egyediség nélkül. Oké, Mordor nyilván nem buja dzsungel, vagy izgalmas trópusi paradicsom, de egy fokkal több változatosságot még így is el bírtam volna viselni. Vannak jól kinéző helyszínei (elsősorban a második területen), de sem technikailag, sem a művészeti tervezés frontján nem produkál maradandót.

Ha már a teljesen átlagos dolgoknál tartunk: a sztori is ilyen. Részletezni különösebben nem fogom, bosszútörténetnek induló, aztán a Gyűrűk Ura mitológiába jobban beleharapó történet vár ránk, amibe egyrészt sikerült belepakolni egy nagy kosárnyi fantasy-klisét, másrészt (némileg szükségtelenül) egy-egy ikonikus GYU szereplőt és tárgyat is. A különösen a játék első felében alig-alig előrebukdácsoló sztori láttán a játékosban feltámad a gyanú, hogy ők csak azért vannak ott, mert a licenc miatt ott lehetnek, és hogy a Gyűrük Urát jellemző hangulat hiányában (mert az javarészt hiányzik), mégis igazolják, hogy ez egy GYU játék, nem pedig a "Setét Kósza És A Lúdvérc Kalandjai: Vérbosszú", mondjuk.

Biztos vagyok benne, hogy ezen a ponton van olyan olvasóm (lehet, hogy csak olyan olvasóm van), aki fejcsóválva nézi a cikk melletti értékelő-dobozt, és benne a pontszámot: itt valami nem stimmel, ez a játék eddig minden szempontból közepes, nyolc, hogyan? A válasz: azért, mert a Mordor a kötelező lecke felmondása mellett valami olyasmit csinál, amit eddig videójátékban - ebben a zsánerben legalábbis - még soha nem láttál. Eredeti dolgot. Izgalmas, következő generációs újdonságot. Nemezis-rendszernek hívják.

A Nemezis-rendszer a Shadow of Mordor sztárja, igazi főszereplője, és ennél fogva a megmentője is. Mi ez? Az ellenfeleid hadserege, ami különböző szintű, erősségű, saját névvel, erősségekkel és gyengékkel rendelkező orkok / urukok kompániája. A hatalmi viszonyaikat külön képernyő követheted: az idő múlásával, a saját kalandjaiddal párhuzamosan látni fogod, ahogy harcolnak egymással. Elárulják, párbajra hívják egymást. Vadászatokon vesznek részt, fejlődnek, erősödnek, egyszerű katonából kapitányok lesznek, és megpróbálják elérni a hadúri rangot. A Nemezis-szisztéma dinamikus, állandóan változó rendszer, a magasabb rangú orkok ugyanazon a területen mozognak, ahol te is, véletlenszerűen és célzottan is összefuthatsz velük, de akár be is avatkozhatsz a konfliktusaikba.

Ez pedig igazán fantasztikus, máshol nem, vagy nagyon ritkán tapasztalt élményekkel ajándékoz meg. Odafent a teljes, múlt héten lezavart, nagyjából egy órás sztrímünk rögzített változatát nézheted meg - tekerj 24:00-hoz, ahol egy sztori missziót próbálok elkezdeni. Nem sikerül, mert megjelenik egy kapitány, aztán még. És még egy. A szimpla "elmegyek missziót csinálni" kalandból epikus küzdelem lett, amit az életerőm utolsó darabjába kapaszkodva sikerült csak túlélnem. De hasonló élményt nyújtanak a magasabb rangú orkok ellen elkövetett merényletek is. Nekik mehetsz ész nélkül - néha bejön - de nekik mehetsz ésszel is. Ilyenkor más orkokat kapsz el, kivallatod őket, információkat szerzel a Főnök erősségeiről és gyengéiről, és ennek megfelelően cselekszel.

Fél a szörnyetegektől? Lovagold meg, és törd be a mordori pusztán mászkáló, kellemetlenül nagyot harapó caragornok valamelyikét, és menj neki azzal. Vagy nézd meg, hogy nincs-e a környéken ketrecbe zárt vadállat, lődd le a lakatot íjjal, és szabadítsd rá. A hátba szúrás a gyengéje? Lopakodd végig a pályát (tényleg lehet benne lopakodni, a rendszer megengedő, és sokszor nagyon hatékony módja a gyilkolásnak) , és végezd ki a tetőről támadva egyetlen szúrással. Fél a tűztől? Gyújtsd fel. Menekül? Rohanj utána, és öld meg. Ha nem teszed, tovább él, újra találkozni fogtok, emlékezni fog rád, és arra, hogy milyen trükkel próbáltad megölni. Ha téged öl meg, arra is - az arcodba fogja dörgölni, mielőtt újra összecsaptok.

A második területen a Mordor még egy lapáttal rátesz a Nemezis-rendszerre, ekkor kapod meg a "brand" képességet. A brand egyfajta bűbáj, amivel magad mellé állíthatsz egy orkot. Igen, kapitányt is. Ekkor már szükséged is lesz rá, mert nem 2-3 dög ellen harcolsz egyszerre, hanem sokszor egyszerre több kapitánnyal, és úgy húsz pajtásukkal kell szembenézned. Talion itt már alaposan feltápolt, kemény karakter, és Batman harcrendszer is itt ragyog igazán - speciális támadásokat szórsz, orkokat állítasz a magad oldalára, egy mozdulattal hatalmas távolságokat jársz be, és a csata során levágott fejekből is kisebb piramist építhetnél. A játék második felében saját ork hadsereg kiépítése cél, Hadurakat kell az akaratod alá hajtanod, vagy egy (több) alacsony szintű útját gyilkosságokkal egyengetne neked kell Hadurat faragnod belőlük.

A Nemezis-rendszer miatt minden Mordor-játékos garantáltan egyedi élményekkel gazdagodik. Én arról mesélek majd, amikor véletlenül szembekerültem egy Hadúrral, öt testőrével, egy csomó orkkal, és már halálomon voltam, amikor befutott két átállított kapitány és tíz csatlósuk, és megmentették az életem. Neked más sztorijaid lesznek- hasonlóan izgalmasak.

A Nemezis-rendszer nélkül a Shadow of Mordor nem lenne több becsületesen összerakott - illetve: nagy lelkesedéssel összelopkodott - iparosmunkánál, ami egy népszerű könyv/filmszéria hátán lovagolva kínál nagyon ismerős ízeket. A Nemezis-rendszerrel megfejelve azonban simán átugrik a "nagyon jó" kategóriába, mert manapság ritkán látott dolgot művel: olyat ad, amit mások nem, ezért pedig jár neki a kalaplengetés.